|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 18:33 - |
A semmi közepén egy romos épület? Hát eegen. A zombik ezen a kapun átmenve sokáig fogják bírni levegő nélkül, ráadásul nem fog érződni hal és/vagy zombi szaguk. Romantikus egy terület, bát a szóvivő gyakran jár erre, nehogy szerelmesekkel találkozzon :P |
[20-1]
// Pontosan ^_^. Gondoltam felnyomom kicsit a vérnyomásodat, hogy neunatkozz annyira. :D Amúgy Sütike ellopta... De mindegy. Szegénykémtől tegnap búcsúzkodtunk....// |
// Őőő... Mikor ezt a reagot írtad a helyesírási szótár az éppen a kutya szájában pihent? ^^· //
Woundless zavartan próbálja tartani Hollyval az iramot. // Wou el. //
 |
Holly hevesen szuszogot. Ez erre ualt, hogy olyan mérges, hogy mindjárt elsírja magát. - ÁHa elmegyünk inenn mindent elmondok. Csak tűnjünk inenn. Nagyon gyorsan!- monta reszelős hangon a nőstény. Mancsait olyan gyorsan kapkodta, hogy szinte nem is értek le a földre. A nőstény mindennek elent mondta kiépített magának egy utatt. Legyelult minden gyomot. A fákat kikerülte, de ha tehette volna és sebe engedte volna, azokból is csak fogpiszkálo maradt volna.
// Folyt. máshol :P// |
A déllemet meglepte a zombie furcsán-kedves mosolya, de ez a mosoly hamar le is hervadt az arcáról, amit egy csöppet bánt is. Hirtelen Holly csörtetett közéjük. A déllem zavartan pillantott körbe, látzsólag tényleg csak ő volt ilyen értetlen. Felpattant és a nőstény után rohant. Visszanézett Ayokora és Gellerre, majd a fehér nőstényhez fordult. - Mi a baj? Mi történt? - kérdezte hatalmas, kerek szemekkel a nőstényt szuggerálva.
|
Ayoko meglepődött. Elmosolyodott a hím furfangosságán. Amikor felállt, viszont ugyan olyan komorsággal nézett a hímre mint ezek előtt. Hátra pillantott. Elmosolyodott az ölelkező Hollyn és Gelleren. Woundless felé fordult.- Ha érdekel, elmondhatom, hogy Geller és Holly nem testvérek.- mondta halált megvető nyugalommal.
Geller belenézett Holly ragyogó fele más szemeibe. Elmosolyodott.- Olyan rég nem láttalak.- suttogta és a nőstény arcát simogatta.
A nősténynek furcsa volt a szituáció. Még sosem bánt ennyire gyengéden vele Geller.-Te is hiányoztál nekem.- mondta a nőstény selymes hangon.
Geller megcsókolt Holly orrát. Homlokát a homlokához nyomta és lehunyta a szemeit. - Szerelmes vagyok beléd.- mondta lágy hangon, mintha nem tartott volna a következményektől.
Holly eltolta magától a hímet. Összeráncolta a szemöldökét.- Tessék?- kérdezte enyhe felháborodottsággal.
- Jól hallottad.- mondta a hím és igyekezet magához húzni Hollyt.
A nőstény nem hagyta magát. Felpattant. Elkapta a fejét. Láthatóan mérges volt. Amikor a hím megpróbált hozzá érni csak elutasította.- Ezért volt mind ez? Te csak önzőn magadra gondoltál. Az nem járt a fejedben, hogy hány éjszakát bojongtam egyedül és sírtam át csak miattatok? Nem gondoltál arra, hogy hiányoztok?- kérdezte felháborodottan.
- Igen önző voltam. Sosem gondoltam ebbe bele. Csak azt tudtam, hogy te rettenetesen hiányzol nekem. Nappal és éjszaka csak te jártál az eszembe. Hogy megkereslek és azzá teszlek, ami én vagyok, de nem tettem. Nem akartam, hogy te is úgy végezd mint én vagy Ayoko. De, ha felkerestelek volna. Talán most nem lennél itt. Talán most nem is élnél.- morogta a hím és elkapta a fejét.
Holly szótlanul felállt és ott hagyta Gellertett. Woundless felé intett.- Gyere, távonzi készülök. Szeretném, ha segítenél haza menni.- mondta zaklatottan.
Ayoko kitágult pupillákkal figyelte az eseményeket. Geller mellé állt. A nőstéy kétségbe esetten nézett bátyjára.
- Ha látni akarsz. Engem itt találsz.- mondta pofátlan nyugalommal a hím. Holly felhorkantott és elindult.
 
|
A láthatatlan szellem hatalmas szemekkel nézte az eseményeket, bár fogalma sem volt semmiről, ugyan látszódott a jeleneten, hogy ez nem egy szívszorító testvéri jelenet, hanem inkább valami más. Nem tudta pontosan, hogy most mi is van, csak tátott szájjal bámult. Igazából megnyugodott és gondolta, visszamegy Ayokohoz. Gellert nem fogja bántani Hollyt, így már nem kell féltenie. Visszasétált a fekete rókához láthatatlanul. Gondolkodott, hogy esetleg még játszon vele, így udasurrant nagyon közel hozzá, majd felborította a gyanútlan nőstényt, aki hátára esett, a hím meg újra visszanyerve látható formáját, a zombie fölé magasodott. Lehajtotta a fejét, hogy orruk összeérjen. - Nem becsüllek alá, de komolyan, te se engem, oké? - kérdezte vigyorogva, majd mielőtt a fekete lerugta volna magáról, udvariasan leszállt.
|
*Ayoko összeszűkült szemmel bámulta a tájat. Amikor a hím meghúzta a farkát felmordult. Nem próválta meg megkeresni, vagy megtámadni. Úgy gondolta, hogy ha a hím így döntött, akkor viselje el a következményeit. Előre fordult és hallgatta az eseményeket.*
// Hátrébb//
*Holly hangosan zokogott, közben "bátyja" mellkasát ütögette.
Geller érezte, ahogy megtörik benne valami. Mintha az önuralma alább hagyott volna. Felemelte a nőstény fejét.*- Tudom, hogy most gyűlölsz, de... Én sosem tudnálak utálni. Se bántani. Amikor zombie lettem, legszívesebben átváltoztattalak volna, de nem tettem, hogy neked jobb legyen. Holly.- *suttohta és olyan közel tette arcát a nőstényéhez, hogy orruk majdnem össze ért.*- Holly.- *suttogta a nőstény nevét. Valami kellemes borzongás futott végig a gerincén, bár tarkóját égette egy rosszalóan figyelő szempár, de nem érdekelte. Lehunyta a szemeit és csöndesen állt.
A nőstény könnyes szemmel nézett a hímre. Majd érezte annak meleg mancsát az arcán. Érezte, hogy sós könnyeit letörli.*
Geller egyre kevésbé tudta magát vissza fogni. Letörölte a nőstény keserű könnyeit. Magához ölelte gyengéden és nem engedte el. Érezte, ahogy Holly viszonozza az ölelést. Megkönnyenbbült. Ismét lenézett a nőstényre, aki fáradtan, könnyes szemekkel mosolygot rá. Már nem ládta a végtelen keserűséget, fájdalmat és dühöt a szemébe.*- Holly. Szeretlek.-*sutogta halkan, mély átérzéssel.
Holly úgy érzete, mintha megállt volna az idő. Csak ketten voltak és egy figyelő szempár, ami hevesen bámulta őket.*
  |
- Te is engem, már nem azért. - morogta, majd meglepte a nőstény döntése. Egy pillanatig megtorpanva állt és nézett a semmibe, ahonnan a kétségbe esett Holly hangja jött. Majd zavartan nézett Ayokora. Nem tudta, hogy mennyire bízhat meg egy zombieban. Lehunyta a szemét és elgondolkodott, mi is lenne a helyes döntés, majd eszébe jutott. A feje felett megjelent a világító villanykörte. - Egy pillanat - mutatta fel mutatómancsát a hím vigyorogva, majd egyre homályosabban látszódott, majd volt Woundless nincs Woundless. Láthatatlanul kikerülte Ayokot, majd a vicceskedés kedvéért meghúzta a nőstény farkát, majd elfutott hátra, Hollyékhoz, ahol nem tudja mi is fog rá várni.
|
* Ayokot megdöbbentette a hím nyerssége. Felvonta egyik szemöldökét.- Te igen alá becsülsz engem.- morogta a nőstényt és továbbra sem engedte Hollyék közelébe. - Ha kicsit is barátnad tekinted Hollyt, most nem mész oda.- morogta a nőstény, majd elállt a hím útjából mutatván, ha kicsit is kedveli a nőstényt, most nem megy oda az ő érdekében.*
|
- Hehehe, nagyon vicces.... - gúnyolódott. - Koránt sem vagyok olyan gyenge, mint amilyennek tűnök. - morogta, majd félredobta a haját. - De teljesen mindegy. - sóhajtotta. - Nincs kedvem veled harcolni. - vonta meg a vállát, majd nagy csönd telepedett kettejük közé. Hirtelen Holly hangját hallotta. Lábai legyökereztek, majd megindult, de Ayoko eléállt. Nem értette. - Mint említettem, nincs kedvem megközdeni veled, így jobban tennéd, ha félreállnál. - kérte udvariasan a nőstényt, majd ahogy tudta félrelökte.
|
Ayoko felvonta az egyik szemöldökét, majd a róka dadogásán, csak szemeit kezdte forgatni.- Vicces is lenne, ha a többet tuda az áldozat...azaz többet tudnál rólam, mint én rólad.- mormogta.
// Eközben ott hátul :D//
Geller megfogta Holly vállát. - Holly, elkell neked mondanom valamit.- mondta, majd nagy levegőt vett.- Nem tudom hogy mondjam el. Az elején kezdjem, vagy csapjunk egyből a közepébe?
- Talán jó lenne az elejéről kezdeni.- mormogta a nőstény és össze ráncolt szemöldökkel bámulta testvérét.
- Holly. Én egy magyarázattal tartozom neked. Amikor megszülettél, hatalmas galiba keveredet. Ayoko és a mi családunk évszázadok óta barátok. De történt egy balesett. Ugyanis...-mondta, majd nagyott nyelt.- Mi nem vagyunk testvérek. Ayoko és Én tartozunk egy családba, te pedig a másikba.- Holly levegőért kapkodott. Erősen zihált. Pupillái kitágultak. Szó lenem írhatja, mit érzet.- Kicseréltük a két kölyköt, hogy ne keltsen nagy feltűnést a szín eltérés.// Segítség. Geller és szülei hót fehérek. Az őseik és annak ősei is ezért lett volna feltűnő, ha Ayoko velük maradt volna, a másik családnál meg pont fordítva :D//- De...de én szerettelek. És most is szeretlek. Nagyon szeretlek.- mondta a hím és átölelte a nőstényt. Mélyen magába szívta annak édes illatát. Próbálta megjegyezni, ugyanis tudta, hogy többet nem igen fogja Hollyt látni. A nőstény még mindig többenten állt. Emlékei pörögtek le előtte, amikor Geller megvédte, pedig tudta, hogy nem is rokonok. Amikor össze bújva aludtak. Holy kihámozta magát Geller szorításából. Könnyes szemmel "futásnak" indul. Geller utána rohant és megállította.
- Hogy teheted ezt? Hogy hazudhattál ennyi éven át a szemembe? Hogy tehettétek ezt?- krédezte és Geller mellkasát ütögette, közben fejét bele túrta a szőrébe és sírt. A hím magához ölelte.- Mert szerettelek. Mert szerettünk. Mert meg akartunk védeni. Nem is. Nem akartalak elveszíteni.- mondta.
- Akkor most miért? Miért mondtad el?
- Nem titkolhattam örökké. Holly. Én szeretlek. Sosem akartam olyat tenni, amivel megbántalak. És sosem akartalak elveszíteni.
- Pedig sikerült.- mondta a nőstény és megpróbálta kihámozni magát a hím szorításából. Bár mennyire is próbálkozot nem ment, hiszen sosem merte volna bántani azt a rókát, akit eddig bátyjának tekintett. Aki szereti. Bele nézett a hím szemeibe. Geller az alkalmat kihasználva hozzá dörkölődzött a nőstényhez.
// Hátrébb//
Ayoko össze szűkített szemmel bámulta Woundlest. Szemei világítottak füleit hegyezte. Az eseményekre figyelt, majd, amikor Holly hangját hallotta aggóva hátra nézett. De látta, hogy Geller elintézi egyedül a dolgot. A nőstény vissza tartotta Woundlesst, aki elindult, megnézni a dolgokat. -Ne avatkozz bele!- förmedt rá a hímre. Fogait villogtatta, hogy a hímnek eszébe ne jusson megakadájozni a dolgok végbe menetelét. Aztán Hollyt hallotta, ahogy zokogva kiabál Gellerrel. Ayoko oda ment volna a nőstényt megvigasztalni, de nem tehette, mert azzal mindent elrontana.
|
A déllem aggódva nézett Holly után, de hirtelen Ayoko zavarta meg a sajnálkozásában. Meglepte, hogy ennyi mindent tud róla. Nem is tartotta túl okos ötletnek megkérdezni, hogy mégis honnan tudja. Netán beépített facebook van a fejében? De... woundlessnek nincs is facebookja! Hökkent meg e hír tudtán és ijedten hátra is lépett. Így véletlen kicsúszott a száján a kérdés. - H-h-h-onnan t-t-tudod? - kérdezte dadogva, aztán mancsát a szája elé kapta. ~ Nyem! >_< Idióta, nyem akartam megkérdezni. Meh... mindegy. ~ rázta meg a fejét. - Izé, nem fontos. Viszont én a neveden kívűl nem tudok rólad semmit.
 |
Hirtelen minden szempár Woundlessre meredt. A hímnek igaza volt, ugyanis mindenki -_- fejjel bámult rá. A nagy csöndet Geller törte meg. - Holly...beszélhetnénk négy szem közt?- kérdezte, majd előre tolta a nőstényt. A hím Ayokora pillantott.- Addig ismerkedjetek össze.- mondta, majd valamit a nőstény fülébe súgot. Ayoko, ha lehetséges még unotabb fejjel meredt a hímre. - Szóval Wounless vagy. Kiskorodban a Szélfalkához tartoztál. Később képességeid miatt elzavartak, de még vissza jársz leskelődni a tagok után.- mondta, miközben körbe járta.- A déllemekhez csatlakoztál. 2 testvéred van.- mormogta, majd vissza ült.- Van még valami, amit tudnom kellene rólad? Humorista típus vagy, ezért órákon át tudsz fecsegni a semmiről. Ez elég idegesítő tulajdonság, de nézzük csak tovább. Ütődöttnek mondható, kölyök módjára viselkedsz.- mondta, majd olyan közel ment a hímhez, hogy szinte össze ért az orruk.-Nagyon ajánlom, hogy semmi közöd ne legyen Hollyhoz.- förmedt rá halkan, majd vissza ment helyére.
|
A déllem kérdően nézte a zombiet, aki körbejárta. Nem tudta, hogy most vajon Holly előtt akarja kicsinálni, vagy, miután a nőstényt is kicsinálták. Igazából nem tudja, hogy miért hiszi azt, hogy ez a két alak mindenféleképpen meg akarja őket ölni. Hirtelen a hím bemutatkozott. Egy pillantást vetett Hollyra. Nem volt benne biztos, hogy helyes lenne megadni nekik az igazi nevét, de nem akart bonyodalmakat, így inkább nem hazudott. - Woundless vagyok. - mondta szűkszavúan. - hirtelen megrezzent, ahogy Ayokó nyersen közbevakkantott, majd Gellert rámordult. Nem igazán akart belekeveredni a veszekedésbe, így inkább csöndben maradt. - És... mizu? - tette fel az értelmes kérdést. Tudta, hogy -_- fejjel fog ránézni mind a három róka, de legalább feldobott valami témát.
|
Geller összehúzott szemmel figyelte az idegen hímet. Ayoko végig mérte Woundlesst. Körbe járt. ~ Déllem.~mormogta magában, majd vissza ült helyére. Geller megköszörülte a torkát.- Hello...A nevem, mint az te is tudod Geller. Ő itt Ayoko, de hagyjuk a felesleges szó cséplést. Téged, hogy hívnak?-kérdezte, majd Ayoko nyersen hozzá tette.- Nem mintha érdekelne.- Amíg az illem úgy kívánja, e modoros kérdést fel teszem.- vágta oda hetykén a hím. Sandán Hollyra pillantott. A nőstény láthatóan meglepte Ayoko nyerssége. ( van ilyen szó?) |
Hirtelen észrevette a semmiből előugró Ayokot és Gellert-et. Nem tudta, hogy kik ők, így támadó állásba helyezkedett, s megfeszült izmokkal várt arra, hogy elrugaszkodjon és letámadja az egyik zombiet, ha esetleg bántani akarnák Hollyt, de szerencsére nem ez történt, és énem is így. Woundless kihúzta magát és egy örömittas mosoly terült el az arcán. Szép jelenet volt, s átérte az az öröm, ami oly ritkán. Sosem okozott neki örömöt mások boldogsága, de ez más volt. Szerette Hollyt, és örült, hogy boldognak láthatja. Egy kicsit közelebb lépett és megszólalt, hogy őt is észrevegyék, bár nem volt szíve elrontani ezt az örömteli pillanatot. - Üm... Mju... azaz... - rázza meg a fejét. - Helló! - köszön udvariasan és még közelebb lép. - Ti lennétek Gellert és Ayoko? - tette fel a költői kérdést. Végignézte a két zombiet. Nem merte Hollyt egyedül hagyni, mert ki tudja, hogy mit tennének a szegény nősténnyel.
|
Holly a hímre nézett, és reménykedett benne, hogy igaza van. De,amikor újra elindult, csalódottan sóhajtott. ~ Talán máshol kellene keresnem őt.~ mormogta, de tovább ment. A víz csobogása egyre erősebben hallot. ~Közel járhatunk a kapuhoz.~ jelentette ki magában. Bár ez igen észre vehető volt, ugyanis a magas fákat bokrok, cserjék, majd végül az ajnövényzet váltotta fel. A nőstény Woundlessel együtt kiért egy kisebb pusztára. A hatalmas kapu ámulatba ejtő volt. A régies építész mód, minden formája megtalálható volt benne. A reneszánsz kor apróbb-cseprőbb vonulatai a túl csicsázott fodrok, rajzok, minden. Holly figyelmét éppenséggel ez a igen magas építmény kötötte le. Nem vette észre a szél fordulását és, hogy idegen területen van. Ha nem régen elveszett bátyja bújkálna a bokor mögött, Ayokoval még igen nagy baja is eshetett volna. Amint a nőstény ámuldozott, Geller kiugrott a bokorból. Holly ijedtében ugrott egyet. - Holly!- mondta örömitassan Geller, miközben a nála kisebb Hollyhoz dörgölődzött. - Geller!- üvöltötte a nőstény. Szeme könnyes volt a boldogságtól. Később Ayoko is elő merészkedett. A két nőstény egymáshoz simult.- Hiányoztatok.- mormogta Holly, miközben könnyes szemeit törölgette. A két zombi csak mosolygott, majd a kellemes csendet az ismeretlen hím törte meg. ( Most Woundlessre gondoltam :P)
|
A déllem ment elől, hogy felmérje, a helyzetet, mögötte Holly vonszolta magát kitartóan. Woundless beleszimatolt a levegőbe, a fülledt levegőn, és a büdös lápon túl érzett mást is. Valakit. Vagy valakiket? Hátrafordult a nőstényhez. - Várj! - sziszegte halkan. - Nem hiszem, hogy egyedül vagyunk. - körbenéz, de nem lát senkit. Csupán a csobogó víz hangja tölti be a teret. Érezte, hogy egy szempár őt nézni, de nem találta meg a gazdáját. Remélte, hogy nem paranoiás. Megrázta a fejét. Átértékelte magában a gondolatokat. Eltűnt az a furcsa érzése. Lehet, hogy tényleg képzelődött. Mindenesetre, nem kockáztatta meg, hogy a nősténynek bármi baja essen -megint.
|
Egy ismeretlen árny cikázot a fák közöt. Amikor a magas fákat alacsonyabb bokrok, majd gyér talaj váltotta fel, a földet lecserélte vízre. Mancsai szinte hozzá sem értek a vízhez. Ciánkék szemei villogtak, majd hirtelen felugrott a magasba és kecsesen földet ért. Később egy felemás színű szempár jelent meg és mint a villám a hímre támadt. A fehér zombi felugrott a magasba és kikerülte támadóját, aki vadul vicsorgot.- Örülök, hogy eljöttél.- mondta a hím és a nőstényre mosolygot.
- Mit akarsz?-kérdezte vicsorogva Ayoko és egy közeli tárgyat dobott Geller felé. A hím csak elkapta a fejét. Szeme démonian villogot és arcán valami vérfagyasztó mosoly.
- Kicsit kételkedtem abban, hogy egyáltalán eljössz, de nem csalódtam benned.
-Hagyjuk már! Tudod miért jöttem. Miatta! Mert meg kell ezt tudnia hiszen a legjobb barátnőm...volt... ennyit kötelességem miatta tenni azokután, hogy...elhagytam.- mormogta Ayoko és lesütötte a szemét. Geller mosolya leharvadt és elkomorodott. Aztán ismét vigyorogni kezdet. Ayoko rá pillantott.- Honnan tudod olyan biztosan, hogy eljön?- kérdezte, majd aggodalmasan a bokrok felé pillantott
- Hidd el ismerem már egy ideje. Tudom, hogy ide fog ma este jönni. Sokkal jobban ismerem mint ő saját magát.- mondta és elmosolyodot. A messziből mancslépéseket hallott. Lehunyta a szemét és felidézte a nőstény lépteinek hangját.- Jön!- mondta és a meszebbi bokrok felé intett. Ayoko vette a lapot és eltünt a magas bozótosban. A hím utána ment, de egy percre megállt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a nőstény erre jön.
|
A semmi közepén egy romos épület? Hát eegen. A zombik ezen a kapun átmenve sokáig fogják bírni levegő nélkül, ráadásul nem fog érződni hal és/vagy zombi szaguk. Romantikus egy terület, bát a szóvivő gyakran jár erre, nehogy szerelmesekkel találkozzon :P |
[20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
