|
Témaindító hozzászólás
|
2010.08.24. 13:11 - |
A holdbarlangba a gyógyítók és a vezérek járnak. Általában itt kötik össze lelküket az Istenekkel. De ahogy új életet kezdenek ugyan úgy itt is halnak meg. A barlang holdkőből van így amikor egy rangos róka belép a barlang belseében egy kő megvilágít mindent. ( Más szóval ilyenkor tárcsáznak az istenek) Egy olyan vadász, vagy magányos róka nem lát semmit, maximum csak gyönyörködik a hely szépségében ^^. Ui: ÖLni Tilos! |
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Immi elmosolyodot.- Aranyos a hangod.- mondta, majd lekushadt a földre, hogy a hím felmászhasson rá. Majd kirepült a barlangból egyenesen a földalkába.
 //folyt. f.f.b.//
|
Kes csettintett egyet. - Helyes! - vigyorogta, majd megfordult néhányszor a tengelye körül. A hatalmas róka helyett egy apró fehér görény állt ott. - Így még el is bírsz! - mondta vékony hangon a rágcsáló.
|
- Nekem mindegy, hiszen én tudok repülni. Elvihetlek a hátamon.- mondta és felnézet a hímre. Nem tudta, hogy fog neki tetszeni ez az egész, de repülni könnyebb mint futni ezt el kell ismernie. Viszont nehezebb is egy viharban, ugyanis a szél kiszámíthatattlan.
|
Kes lehunyta a szemét és maga elé képzelte az erdő térképét. - Igazad lehet... - morogta halkan. Utálta, ha be kell ismernie tévedését. - Átvágunk mindenen vagypedig kerülőket teszünk? - kérdezte hol Immit, hol a közelgő vihart // LoL :P // nézve.
|
- A legközelebb mégis csak a Földfalka van. Az ő barlangjuk szinte a föld alat van. Oda nagyon nehezen fúj be a hideg szél.-mondta, de az idő sürgette őket. Beszéltek vele már rondábban, így KEs apróbb kitörése, nem igazán zavarta.
|
- Mégis hova? - vicsorogta a hím, miközben az eget nézte. Valóban nem voltak nagy biztonságban. A szél könnyen befújhat aztán... A hím lehunyta a szemeit és lassan sóhajtott. Megpróbálta visszaszerezni hidegvérét. Tiszta fejjel kell most gondolkodnia, hogy ne csináljon őrültséget. - Más barlang nincs a közelben, vagy esetleg a vízesés, de mondjuk igazad lehet! - gondolkodott el. - Vagy mire gondoltál?
|
Immi bólintot, majd kinézet. Valami azt sugalta neki, hogy ennél az időnél, már csak rosszabb lehet. Kinézet a barlangból és ládta a felhők állásából, hogy szélvihar közeledik. Tátott szájjal bámulta az eget. Ez a hely nem bizonyul a szélell szemben biztonságos helynek. Az Angelek barlangja annál inkább. Nem tudta, hogy most a szívére hallgasson, vagy az eszére. Nem akarta jobban feldühíteni Kest, de tudta, hogy itt nem maradhatnak. Viszont a hímnek ez volt az otthona. Az ajkaiba harapot. Kevés idejük volt, hátra, hiszen a szél már kezdet fújni. - Kes...-nyöszörgta, majd oda ment hozzá.- Figyelj, jobb lenne, ha elmennénk innen. Kezd feltámadni a szél, és ez a barlan nem igazaán fedet, egy nagyobb széllel szemben.- sutogta halkan, hogyha valaki tényleg lenne itt, meg ne hallja.
|
- Áu! - rikkantott fel a hím. - Hátrább az agarakkal, ez fáj! - mordult rá Immire. A haragos arca hamar átváltott egy barátsgosra. - Bocs. Csak ez a helyzet teszi. Érzékenyebb vagyok, hogyha nem figyelek annyira. Ha egy dologra koncentrálok, akkor meglehetőssen sebez.... - kezdte el, majd félbeszakította magát. Hitt abban, hogy a gyilkos tényleg itt van. Nem akarta elárulni gyenge pontját, hogy aztán vígan a halál karmai közé fusson.
|
Immi valami képpen megkönnyebült, hiszen nem az ő tette volt. Közeleb ment a hímhez. Szinte hozzá bújt, ugyanis nem most szeretett volna meghalni. Kétségbe esetten nézett jobbra, balra, miközben, belemarkolt a hím szőrébe.
|
- Áh... - nyögött fel a hím, és haragjában belerugott egy kőbe. A nagy erőhatás következtében éles fájdalom nyilalt a lábába. - Remek... - vonyított fel. - Márcsak ez hiányzott. - morogta magának, majd oda ment Immi mellé. - Meleg még a mancs? - kérdezte, de válasz helyett megfogta a testrészt. - Hát ez bezony meleg. Nemrégiben veszthette el a tulajdonos a kezét. Még szerencse, hogy nem a fejét, no, de hagyjuk a szójátékokat. A gyilkos még itt lehet a közelben, hiszen farkasordító hideg van és semmi értelmes élőlény nem tenné ki a lábát, tehát nem vagyunk biztonságban. - vonta le a következtetéseket, majd eldobta a mancsot.
|
Immi lassan felállt, és oda ment a mancshoz. Elsápadt, majd kővédermedt. Az ő fognyomai voltak a mancson. Nagyot nyelt, majd körül nézet a barlangba, hátha csak össze keveri a dolgokat. Megrázta a fejét és ezzel mutatta meg a hímnek, hogy itt nincs semmi. De mégis nyomta ez a dolog a lelkét, mert nem értette, hogy most egy vadállat amikor átalakul, vagy egy normális élőlény. Sajnos erre a kérdésre nem jött válasz.
|
- De, de - bólogatott. Szemei üvegesek voltak és a semmibe néztek. Úgy állt ott a hím, akárcsak egy bábú. Lassan kinyitotta a száját, majd gyorsan becsukta. Sóhajtott egyet és lehunyta a szemét. Látszott rajta, hogy nagyon böki a csőrét valami, csak nem tudta, hogyan fogalmazza meg.
- Nem akarlak megijeszteni, de... - kezdte, majd félbeszakította magát. - tudod, hogy nem vagyunk egyedül? - súgta halkan és fejével a sötétség felé bicentett, ahol egy mancs hevert. Csak egy mancs, egyedül magában, vérrel áztatva. - Szerinted más is éhes volt és ide hozta az elemozsiáját?
|
Immi a gyűrűben gyönyörködött egy darabig, de hamar vissza tért a földre. Tekintette a kinti, zord időjárásra tévedt. A kisnőstény belebaorzongott ebbe az időjárásba. LAssan, lassan tekintete az előbbi célpontra tévedt. A tűzre. Hatalmasat sóhajtott.- Rémes egy időjárás...nem de?-kérdezte, inkább magától, mintsem a mellete álló hímtől.
|
- Örülök, hogy örülsz! - mondta vigyorogva, majd a gyűrűt kivette a nőstény kezéből. Egy pillantást vetett rá, majd kiválasztotta a lila nőstény gyűrűsujját, s felhúzta rán. Csuda nagy szerencséjökre, pont jó volt Immi ujjára. - Semmiség, de, ha még egyszer megköszönöd, akkor megtartom magamnak! - mondta figyelmeztetően, bár arcán ott maradt a barátságos vigyor.
|
- Igen, sőt örülnék neki.- mondta vigyorogva,majd a hímre nézet. - Köszi még egyszer, hogy nekem adod.- mondta mézédesen. és egyre jobban örült, hogy itt ragadt Kessel.
|
- Nincs mit. Te vagy a hozzám legközelebb álló személy, így... miért ne adjam neked? Mégsem tarthatom meg, hisz', mint említettem; az én szememhez nem illik. - mondta vigyorogva. - Megengeded, hogy felhúzzam az ujjadra? - kérdezte félrebiccentett fejjel.
|
Immi egy picit elvörösödöt, hiszen, még sosem adot neki senki semmit.- Köszönöm...a bókot, és a gyűrűt egyaránt.- Mondta, majd mélyen bele nézett a hím szemeibe.
|
- Hm... Talán, mert a mancsát csócsáltam? - kérdezte vigyorogva, hangjában egy pici gúny, ami nem volt szándékos, hiszen, mint tudjuk, rég nem volt rókával. A nőstény mancsát megfogta és beletette a gyűrűt. - Legyen a tiéd. Az én szememhez úgy sem illene. - mondta vigyorogva, miközben Immi kék szemeit kutatta.
|
Immi összerezzen amikor Kes nagy köhögő rohamba kezdet. - Tényleg gyönyörű.- mondta és elkezdte szemlélgetni a gyűrüt.- Vajon hogy kerülhetett bele?-kérdezte majd a nőstény maradványaira nézett.
|
Kes nem zavartatta magát, tovább evet. Típikus férfi volt :P - Valóban? - lepődött meg, miközben a hús egy darabja nem a nyelőcsövén, hanem a légcsövén csúszott le, amitől erős köhögésbe kezdett, ám szerencsére a nagy erölködéstől a hús kirepült a száján, s nagy kongással földet ért. A hím érdeklődve nézte, amit kiköpött. Nem hús volt, hanem egy gyűrű. Felvette és elkezdte szemlélgetni. Egy smaragd kő volt benne, amit rombusz alakúra metszettek. - Nézd, milyen szép! - mondta és Immi elé tolta.
|
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
