|
Témaindító hozzászólás
|
2010.08.02. 02:20 - |
Tökéletes barlangocska, ha épp menekülsz, de igazán romantikus és két róka pont elfér benne  |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
én az vok de mind1
De Petra nem, de mindegy. Ha viszont még is, akkor csak sajnálni tudom, mert az igénylésben kötelező kitölteni azt, hogy ,,Elmúltam 14" ( Anno tizenkettő volt írva. ) S mivel nem töltöttétek ezt ki, én automatikusan úgy vettem - igen, én egy gép vagyok - hogy nem vagytok tizenkét éven felüliek. |
A bejegyzések a levesbe dobva. Úgy tudom, hogy egyikőtök se tizennégy, így, ahogy a szabály is tartja nem írhattok egymásnak semmilyen szexuális tartalmú reagokat. Sajnálom. A szabály, az szabály.
Feketeszem |
Hirtelen valaki hozzá szólt. Azt hitte, hogy megint az a zsémbes és dagadt madár szórakozik vele, de aztán hallotta, hogy nem ^^" Tekintetével keresni kezdte Azelfet, de... nem találta :P Türelmesen végighallgatta a mondókáját, közben el-elbóbiskolt, majd mikor a madarak csicseregni kezdte a fülébe, akkor eszmélt fel. - Hogy mi? Szóltál valamit? - kérdezte, majd ásított egy nagyot. - Jó medemondó lennél, kellemes a hangod. - mondta, majd felborzolta a szőrét és kinyújtotta elmacskásodott végtagjait. - Szóval, hogy most egy jót aludtam, mehetek dolgomra. - jegyezte meg fennhangon. - Akkor... most mit is akartam? - kérdezte zavartan magát. - Most miattad elfelejtettem! - korholta az istent, majd megrázta a fejét, elhúzta a száját. - Komolyan nem tudom. Bah!
 |
* Hirtelen csönd támadt. A madarak elhalkultak, a szél elcsitult. Még a nap is, mintha megállt volna. A felhők között valaki nem nézte jó szemmel az imént történteket. Nagyot sóhajtott és az mormogta az orra alá:- Ezek a halandók...Mindig csak problémáik vannak.- leereszkedett a földre, ámbár láthatatlan volt. Az idő még mindig olyan volt, mintha megállt volna. Azelf megköszörülte a torkát és Copo de Nieve előtt felfette kilétét, majd hozzá szólt.- Copo de Nieve! Én vagyok Azelf, az akaret erő Istene. Sajnálatos módon, az imént történtek szem, és fül tanúja voltam. Nem érdemes véget vetned életednek. Bár szerinted az életed nyomorulságos, de nem a legrosszabb. Van a tiédnél rosszabb is, ezért nem érdemes a halált választanod, ha ott áll melleted az élet. Mindent jóra tud Mesprit váltosztatni. Bár lehet, hogy nincs itt az ideje, de tudnod kell valamit. Diamante szeret téged. Nem is akár mennyire. Félt téged, azért nem akart veled lenni. Nem tudja elfogadni, hogy a te életed elromoljon csak miatta. Bár most csak rontott a helyzeten ő is véget akar vetni az életének. Egymásnak vagytok teremtve. Keresd meg! Beszélj vele! Csókold meg! Melcsi fentről néz téged, és nagyon hiányzol neki, de összetörik a szíve, amikor ennyire szomorúnak lát. Makeeda teljesen elkeseredett, mert tudja, hogy Diamantet szereted, ezért elment a megtisztulás vízeséséhez, hogy könnyítsen a lelkén. Téged mindenki szeret, csak féltenek, mert nem tudják milyen erős is vagy valójába. Lugiával ne foglalkozz. A jövöd sok dolgot rejteget még, tudod én láttam már mi vár rád, de erről nem beszélhetek.- mondta, majd felreppent az égbe. Egyszer még letekintett.- Gondolkozz el azon, amit mondtam.- kiáltotta vissza, majd minden újra elindult. A madarak csicseregtek, a nap lapos sugarai még megvilágították a földet. A szél is lágyan fújdogált.*
|
// Késöbb //
Copo oda akart menni Makeedához, hogy megvígasztalja, de a nőstény kifutott a barlangból. Copo felpattant és ő is kirohant a barlangból. - Hé, várj! Mi a baj? - üvöltött utána, a lábaival nem tudott volna a nőstény után futni, szíve túlságosan fájt, hogy még rohangáljon is. Lesütötte a szemét, majd leült és sóhajtott. Elgondolkodott az életén. Sose jött össze semmi. Egy barátja volt, a nagynénje; Melcsi, aki feldobta a talpát. A valahai Istene, Lugia rossz szemmel nz rá, mert elhagyta a falkát. Diamantével, a szerelmével nem működik a kapcsolatuk. Makeedát bármennyire is próbálja, de nem tudja szeretni. Skate meg csak egy futó kaland volt, de éppen elég ahhoz, hogy emiatt teljen be az a kicsi szive. Határozottan felemelte a fejét és a lenyugvó napba nézett. Könnyei lecsorogtak a rcán. Elhatározta; meg akar halni. Senki se szereti ebben a kegyetlen világban. Senki sem tarthatja vissza a haláltól, nincs senki, aki miatt maradhatna. Meghal, emos lesz, az ereit fogja vagdosni. Baszott jó élete volt, de ebből már elég. Copo nehézkesen felállt, majd elindult valamerre... // Prrsze, ha valaki meg nem állítja //
|
// Ezt kicsik is olvassák, és nem illendő ilyeneket írni. Azért csináltuk az XY-t. Nem emlékszel? :P //
Copo nem érezte azt a szenvedélyt, mint előbb. Kimúlt volna a szerelem Makeeda iránt? Az exgyógyító lehunyta a szemét. Diamante jelent meg lelki szemei előtt. Szíve vadul dobogott, s átkarolta az előtte lévő képzeletbeli nőstényt, akit Makeeda testesített meg fizikailag. A másik nőstény fülébe súgta a szót. Azt a szót, amelyet senki sem mondhat úgy, mint Copo de nieve jobb fele. Az exgyógyító el akarta tólni magától a nőstényt, de aztán közelebb húzta. A nagy lendülettől felborultak. El akarta felejteni a lila rókát, azt a valakit, aki volt az élete és a halála. Tudod, az a ,,se veled, se nélküled" érzés. Copo mancsai a felette lévő nőstény lapockáit simogatta.
|
Makeeda lágyan át karolta a nőstényt, majd ajkait Copo szájára nyomta. Közben testével erősen hozzá simult a másik nőstényhez. Átakarta adni magát teljesen, hogy Copo összes baja már csak a múlté legyen. Mancsai szépen lecsúsztak a másik nőstény derekáról. Elvette a száját, majd tengerkék szemeivel lágyan a másik nőstényre nézett, majd újra, gyengésden megcsókolta partnerét. Közelebb húzódott. Ajkait a másik nőstény füléhez tette, és lágyan bele súgta:- Szeretlek.- nyelve lassan végig vándorolt Copo fülén. A másik nőstény mancsait erősen a altájára szorította, majd feldöntötte Copot. Ajkai a hófehér nyakát izgatták(ha ez lehetséges ).
 |
- S...semmi... - dadogta. - Izé, jobb lenne, ha visszamennénk a barlangba. - furdult a búvóhely bejárata felé. - Kérlek - súgta halkan, s könyörgő szemekkel nézett a nőstényre. - Elég levegőt szívtam, folytathatjuk. - mondta egy erőtlen vigyorral, amjd betolta a nőstényt az üregbe. Ijedten visszapillantott még, mielőtt teljesen bement volna, majd leült a bejárat elé, hos se ki, se be ne mehessen senki. - Nos, akkor, mutass még valamit! - kérte selymes hangon, de néhol az a selyem összegyűrődött...
|
-Mi a baj?-kérdezte a nőstényt.Hiszen érezte Copo-n hogy fél valamitől.Mancsait a Copo vállára tette és várta hogy megszólaljon |
A barlangból kijövő nőstény felé pillantott. Arcáról lelehetett olvasni a félelmet, lábai még mindig remegtek. A fehér nőstény nyelt egyet. - Okés, mit csináljunk? Menjünk sétálni? - kérdezte remegő hangal.
|
-Á inkább hadjuk.Már nincs erőm.-kiáltott ki a nősténynek.-Csináljunk valamit?-kérdezte Copo-t majd kecses léptekkel kiment a barlangból és kinyújtózott,majd az ég felé szegezte tekintetét |
A nőstény hangosan kifújta a levegőt. - Micsoda? Benned aztán van szpiritusz! - mondta vigyorogva, közben hatalmasakat lélegzett. - Talán egy kicsit késöbb, had fújjam ki magam. - nyüszögte, majd felkelt és elindúlt az odú szája elé. - Szívok egy kis friss levegőt, mindjárt visszajöbök! - szólt vissza Makeedának, majd kilépett a még mindig nedves fűre. Egy pocsolyát vett észre nem messze, amihez odament. Mielőtt beleivott volna a tökürépét nézte meg. Ijedten hátrahökkölt, mert egy pillanatig valaki más képe nézett vissza rá. Újra vetett a vízre egy pillantást, de akkor már saját arcát vélte felfedezni. Remegő lábakkal lefetyelt a pocsolyába.
|
-Én is nagyon.-mondta vigyorogva és még mindig vigyorogva.Még volt ereje egy újjabb menetre de nem volt benne biztos hogy Copo-nak van.-Még egy menet?-kérdezte vigyorogva |
Copo is csupán a romantikus vigyorra volt képes, úgy érezte, hogy minden ereje elment, de mégis most kezdődött az újjászületése. Tudta, hogy ez az élet más lesz, mint ami idáig volt. Elégedetten lehunyta a szemét. A boldogság mámorában úszott. Jobbat nem is tudott magának kívánni. Az új élet kezdetét vette. Odabújt Makeedához és orrát belenyomta a nőstény szőrébe. Magába szívta annak édes illatát, amit sosem akar majd elfelejteni. Bár úgy se fogja, mert örökké emlékezni fog arra, aki megváltpztatta keserves életét. - Annyira szeretlek... - súgta a nősténynek.
|
Makeeda teljesen kifárad és ezért még beszélni se tudot.Csak egy hatalmasat mosolygott társára. |
~ Forog az idő kereke :P ~
Percekbe, esetleg órákba telt, mire teljesen kifáradtak. A nőstény lihegve gurult le Makeedáról. Hátára érkezett és a plafont nézte. Hevesen lihegett. Egy darabig szóhoz sem jutott. - Ez... egyszerűen... fantasztikus volt! - jegyezte meg, egy vigyor társaságában.
|
Makeeda hangosan felnyögött mikor Copo belekezdett még az se érdekelte volna ha akár 24 nézik az se mert annyira élvezte hogy soha nem haygta volna abba XD |
- Te akartad... - mondta sejtelmesen, majd belekezdtek a közösülésbe...
|
Makeeda egy nagyot esett hátra majd izgulni kezdett a Copo szavain.-Rajta baby cssak csináld.-mondta relytéjesen majd ellazult |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
