|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.25. 21:23 - |
A Tábor felett az ég mindig be van borúlva, s aljnövényzetben gyér. |
[19-1]
- Akkor jó... - mondta, majd néma és kínos csend telepedett rájuk. Hirtelen Zilli felállt és elköszönt. - Most miért mész el? - kérdezte halkan, majd hangosan folytatta. - Szia! - köszönt el.
|
- Tök mindegy mien állta, csak úgy szeressen ahogy vagyok!- mondta, majd elhajtotta a fejét fel állt, és odébb ment. - By,By!- mormogta, majd eltünt a pusztán.*
 //folyt, valahol máshol a területen// |
- Tehát nem macska? - kérdezte, bár inkább kijelentésnek hangzott. - Megértem, ha bajod van velünk, sajnos túl tökéltesek vagyunk. Egy kivülállónak nehéz lehet elviselni bennünket... - mondta, majd megnyalta a mancsát és egyszer végigvitte a homlokán és a füle mögött.
|
- Akkor én is elfogadom a te bókodatt.-*mondta Zilli.- Én nem várok semmit! Inkább valaki másra. Aki, hogy mondjam máshogy néz ki....
|
- Akkor egy hullám hosszon vagyunk! - mondta, majd a távolba meredt. Egyik fülét Zilli felé fordította, hogy jobban hallja, mit is mond. - Hallottam! - vetette oda. - Kösz a bókot, meg mindent, de ne hidd, majd, hogy ettől és a bókodtól, majd elalélok és vállalom a herceg szerepét!
|
-Én nem is akarok a barátnőd lenni-*mondta, majd később olyan halkan, hogy csak egy denevér hallhata volna meg, de a hím füle sajna kitünő volt:- Ami azt illeti, azért helyes vagy meg minden...-vörösödött bele, és a bók is bejött neki.*
|
A kandúr megforgatta a szemeit. - Az biztos, hogy sose leszel a barátnőm! - mondta, majd ő is az eget kezdte kémlelni. - Egy amulettel jobban néznél ki, azt meg kell hagyni... - mondta halkan, de épp annyira hangosan, hogy Zilli épp meghallotta.
|
//ok//
- Nem mondod! Csak kiváncsi voltam, hogy mit szólsz a hisztimhez.-*mondta, és kivette a fogat a pocsolyából. A nyakába akasztott. Megszemlélte.- Hát az biztos, hogy nem egy cápa fog....-*mondta és felemelte a nyakéket.*- Ennél még egy kölöknek is nagyobb a foga.... Na mindegy, hogy áll?**kérdezte ironikusan, majd a választ megsem várva az egett kémlelte. A villámok cikázta az égen.
|
// A kit hogyan talál el-t direkt írtam így//
- Mert nem kell nekem! - mondta kihúzott mellkassal, majd míg a nőstény nyivákolt a kandúr a szemeit forgatta. - Hogy oda ne rohanjak! Az csak egy fog volt, nem a világ! - mondta, majd sóhajtott egyet. - A becézést gúnyolódásnak szántam, te... - morogta az eget nézve.- Egyáltalán... nem is vagyunk barátok... - mondta tárgyilagosan.
|
- Ezt most miért csináltad?-kérdezte //nem így van. mondjuk csak a vége rossz..// Zilli a fog után nézett.- Azt hittem, hogy legalább érek neked ennyit...hogy egy ajándékott, amit neked adtam elfogadsz, és hordasz.De úgy látom, hogy becézni mersz, de nem tisztelsz meg azzal, hogy egy kis dolgott elfogadj!- mormogta, és elkapta a fejét. Csak a fogat nézte, majd felkapta és bedobta egy pocsolyába. *
|
A macska -.- pofát vágott XD - Az én fogam nagyobb ennél... - morogta és meg is mutatta szemfogait. - Milyen nagy szégyen enne már? - kérdezte és letépte magáról a nyakláncot - Különben is, nem érdemeltem ki! - mondta és eldobta. Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg, ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál el XD // Nem kérek zsűrizést, mert ezt a részt nem tanultam meg //
|
- Persze, hogy vágom, csak nem szeretem ha becéznek.-mondta és elmosolyodott.- Ja biztos klassz lenne! Egyépként csak tetszet azért csináltam!-*mondta, és kihúzta a lábából a fogat. Kilyukasztotta a fogat egy jó erős vékony kötélre rá fűzta, majd beakasztotta a hím nyakába.- Jól áll! Legyen a tiéd! Nekem nem kell, és mindig arra fog emlékeztetni, hogy a lábamból szedtem ki!-mormogta.
|
- Zilli és Zil... A Zil a Zilli becézése, hát nem vágod? - kérdezte mogorván. - Miért szerintem egész jó lenne, ha... úgy háromszor nagyobb lenne! - mondta vigyorogva, majd felborzaolta a hátát és fújni kezdett. - Ez mire volt jó? - kérdezte, azzal leült és mosakodni kezdett. Mível az a szar volt a fején, így szerencsére nem ment bele a szemébe a homok.
|
- Zilli vagyok! Kösz...jól mutattna a nyakamba mi?-*kérdezte gúnyosan és rá vicsorgott a kandúrra, majd mintha csak véletlenűl csúszott volna meg a mancsa egy kis homokot szórt a kandúr pofájába.- Ó,bocs! De jól áll-*mondta és veszélyesen elmosolyodott.*
|
A kandúr vicsorgó mosolyt vetett. - Hogy ne lennél, Zil, mikor az vagy? - vigyorgott fogait kivillantva. A küzdelmét a hat rókával nem igazán érdekelte, de attól még a fogra nézett a lábában. - Szép, fűzd a nyakadba! - mondta a macska vigyorogva.
|
- Utoljára mondom nem vagyok Zil!-*mordult fel, és továbra is szőr csomókat tépet ki a szőréből.- Amúgy semmi, csak azok a rohadt magányosak beléptek a területünkre.-vicsorogta, és egy szép fogra mutatott, a lábában.- Harcos kedvükben voltak, de mit számít hat róka élet ebben a világban?
|
A felhők eltakarták az egéssz egett, majd hangos dörgésbe kezdtek, valahoh már lecsapott egy villám, s nemsokára egy fénycsóva jelent meg az égen, utána nem sokkal a dörgés. HIrtelen egyre közelebb került a nőstényhez, majd sokáig szünet volt, nem jöt több villám, akkor hirtelen Zilli mellett közvetlenül lecsapott egy, amiben egy macska-féle jelent meg. Felborzolta a szőrét és dorombolni kezdett, ekkor kezdődött a mennydörgés. Majd megrázta magát és leült. - Mi a helyzet, Zil? - kérdezte hányavetetten.
|
Zilli a susnyásból ide szökkent. Mancsa véres volt a harctól, szőre gubancokba állt. A csomókat rágta.A szőréből idegen rozsda barna csomókat szedett ki.~ Barom! Mit gondolt ez a magányos csapat? Hogy legyőzhetnek egyVugar falka belit? Rosszul hitték~motyogta magában majd elkezdte nyalogatni a mancsát.
|
A Tábor felett az ég mindig be van borúlva, s aljnövényzetben gyér. |
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
