|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.25. 20:56 - |
A tábor nedvesés szörnyen ködös, bár a falka minden része igazán ködös.
|
[59-40] [39-20] [19-1]
-Fogalmazhatunk úgy is, de inkább csak ennek a falknának a főnöke. - közli, majd hallgatja a fénymacska beszédét. - Vicces. - mondja vigyorogva. - Egy macska hogy félhet a sötétben? Különben is, nem olyan jól, de látsz a sötétben. és, ha világítasz, akkor is látsz. Bár akkor más is lát. - vigyorog továbbra is. - No, akkor keressük meg Suenyot, benne vagy Venge?
- Teljes mértékben - biccent a macska. Most, hogy kap levegőt és él, csak most veszi észre, hogy milyen büdös van. ~ Hogy élhettem idáig itt? ~ háborong. Horáciusz közben elindul.
// folyt barlang //
 
|
- A szóvivő az a legfőnökebb főnök? – nyávogta a jelenleg legvilágosabb macska - pont jó.
*Abbahagyja a világítást*
- Igazából folyton világitok, hacsak nem nyomom el tudatosan. Világitok, ha boldog vagyok, és akkor, ha félek. A sötétben például, félek.
- Valószínűleg a képesség blokkolást is ki tudnám kapcsolni, ha eleget gyakorolnám. A másik kettőt viszont nem. Mire megtanultam, hogy megevés előtt agyon kell csapni az egeret...
– De csak fecsegek összevissza.
*Felveszi a szájába az ecetes üveget*
- Vezessetek, sötét szőrű, sötét lelkű macstársaim!
|
A fekete kandúr megvonja a vállát, s inkább odamegy a másik két macskához. Az exzombie felvonja a szemöldökét. - Komoly? - mintha nem hallana rendesen. - Ez király képesség! - lelkendezik. - Jah, és miért világítasz? Ez is egy képesség? Vagy ezt ár kérdeztem - kérdi érdeklődve. Közben Horáciusz gondolkodik, fejében az összes zombie képe megjelenik. - A Vihar falkában van Eden, őt már említettem... Vagy... itt, a köd falkában a szóvivő! - kap észbe.
|
- Lehet, ha messzebb mennék, jobb lenne – nyávogta oda a kandúr – fogalmam sincs, a ti fajtátokra ez menyire hat.
*Ettől függetlenül visszamegy a feketékhez*
- Oké, most hogy ilyen szép csapatot alkotunk, megosztom veletek az egyik legfontosabb dolgot. A fénymacskák blokkoljak a gonosz macskafélék képességeit.
*Ránéz Horáciuszra*
- Ezért kellett nekem macska.
*Érdeklődve rájuk néz*
- Tudtok olyan zombit, aki szívesen lenne élő? Vagy előbb a rókák falkainak a vezéreivel beszéljünk?
|
A fekete biccentett, majd nagyobb magabiztossággal csapott le a fára. Ezúttal nagyobb karomnyom maradt ott, de még mindig nem akkora, mint zombieként. - Nah mindegy. - sóhajtott. - Ez is jobb mint a semmi. - mondta bíztatólag magának.
|
- Izééé… várj, lehet, erről én tehetek. – nyávogta a ezüst macska, majd arrébb sétált vagy 50métert. – És most?
|
- Rendben - bólintott. - Ennyi már jár azért, hogy újra élhetek! - mondta vigyorogva. Most, hogy élt némivel kedvesebb lett, nem úgy int előtte. Ez talán a fénymacska nyálának köszönheti. - A vaskarom? Mindjárt meglátjuk...- jegyezte meg, majd keresett szemével egy megfelelő fát. Mikor megtalálta odament hozzá. Felmérte annak nagyságát, térfogatát ésatöbbit. Majd lehunyt szemmel sóhajtotott, karmait kiengedte és lecsapott a fára. Különösebb karcolás nem esett meg rajta. A fekete macska keservesen nyögött. - Hát nem maradt meg...
|
- Segíthetsz nekem, - nyávogta az ezüstös kandúr – de csak ha akarsz. Eszembe sem jutna hogy egy macskának utasításokat adjak. Segíthetsz mondjuk meggyőzni a zombikat, hogy jobb lesz nekik élve. Vagy legalább is lefogni őket, mivel mint már említettem, és macska specialista vagyok, nem rókászmacska.
- Egyetlen egy logisztikai jellegű kérdés maradt már csak: Vajon most, hogy élsz, működik-e az a emlegetett „képességed”?
|
- Akkor... A szerepem csak ennyi volna? - kérdezte egy kicsit értetlenül. végülis nem tudja mi másra számított. Örült, hogy újra élhet, s nem zombieként, hanem rendes, igazi macskaként. A kígyós macska meg sunyiban vigyorgott. - Jól elszórakozhatsz majd az összes zombieval. - mondta ,,bíztatóan".
|
- Azt csak úgy mondtam. – nyávogta Gyémánttappancs zavartan – semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy nekem ugorj. Mondjuk, el sem tudod képzelni, menyit segítettel azzal, hogy élsz. Ez azt jelenti, hogy a többieket is meg lehet gyógyítani. Az pedig azt jelenti, hogy a rókákat is segítségül hívhatom, hogy segítsek nekem, cserébe nem kell tartaniuk a zombie falkáktól. Most már van igazi esélyem.
*Ránéz a kígyós-macskára*
- Mondtam, hogy van tervem.
//Én szoooltam. ^___^ //
|
- Eegen, én is úgy veszem észre... - mondta zavartan. Nehézkesen felkelt, erre a fehéren világító macska körbeugrálta. - Rendben, oké, nyugi van! - csillapította le az örmmámorban úszó macskát. - Szóval izé, kösz szépen. Na, de azt mondtad, hogy segítenem kell valamiben. Mi is az?
|
- ÉLSZ! – nyávogott fel Gyémánttappancs lelkesen, miközben fehér fénnyel világítani kezdett, majd odaszaladt a fekete macskához, és kölyökmacskaként körbeugrálta, majd nyalogatni kezdte a fejét – nemhaltálmeeeg!
~ I soooo glad! Thx my Starclan!~
|
- Öhm... izé... pontosan. Véletlenül sem volt ott citrom, ahhonnan hoztam ,,Nagymama ecetjét"! - mentegetőzött, nem túl jól. Helyette elfordította fejét, hogy ne lássa az eseményeket. Mikor Gyémánttappancs megszólalt, Horáciusz is odafordult. Venge kinyúlva feküdt a földön. Mellkasa nem mozgott. A még élő fekete macska a hasonszőrű társa mellé állt, s mellkasára tette mancsát. - Szerintem nem élte túl. - mondta nem túl reménykedően, majd sóhajtott. - Hát ez van... - fordult a fehér macska felé. Hirtelen nyögés hangzott, lentről a földről. - Ch! Én nem vagyok olyan, aki így feladja... - mondta Venge egy kicsit dadogva.
|
- Honnan hoztad? – nézte Gyémánttappancs az üvegen levő cédulát – „Nagymama ecete” olvasta fel. Mindegy. Gondolom ugyanott nem volt citrom.
- Gyere. – nyávogta tényleg kedvesen Venge-nek – elmondom mi lesz. Most feltépem a nyakadat, szigorúan csak itt oldalt, ahol az a nagy ér van, ahonnan már visszafele jön a vér az agyadból. Miután már majdnem teljesen elvérzel, belekortyolok ebbe az ecetbe, amitől rendesen nyáladzani fogok. Ami nekem nem, de neked jó lesz. Aztán ahelyett, hogy kiszívnám a véred, szépen belefolyatom a nálam az ereidbe.
- Így elkerülöm, hogy károsodjon az agyad az oxigénhiánytól, de azt nem, hogy ne érezz végig. Aztán a végén kiderül, élsz-e még.
*És megcselekedte. Nem részletezem. Nem szép látvány.*
Pár végtelennek tűnő perc után elengedte a eddigre már a földön fekvő fekete macskát, és fáradtan, de kíváncsian megbökte a mancsával.
- Venge cica, élsz?
|
- Rendben! - biccentett Horáciusz, majd elfutott ecetért. Elment az emberek területére, a tanyára, ahol beugrott a farm ablakán - ami mily véletlen, hogy pont nyitva volt. - és elemelt egy üveg ecetet - ami mily véletlen, hogy pont ott volt az ablak előtt. -, amit megfogott szájában és visszarohant a többiekhez. Lerakta az üveget. - Itt van... - lihegte. // Mondjuk, akkor már citromot is hozhatott volna :P //
|
- Az ecet is jó lesz, csak azt ráadásul még utálom is. – nyávogta Gyémánttappancs rezignáltan – de nehogymár nekem legyen jó, igaz?
|
- Hm... - gondolkodott el. - Pavlov kutyája mindenesetre nem lehetsz, de a macskája annál inkább... Mondjuk, ha én lennék Pavlov, akkor úgy kidobnálak, hogy csak na! - mondta vigyorogva, maró gúnnyal. - Rednben, rendben! De minek... Áh, mindegy is... - duzzogott magában, addig Horáciusz haptákba vágta magát. - Eeganis Gyémánttappancs-első-fénymacska vezér! - mondta egy halovány vigyorral. - De, tél közepén honnan szerezzek citromot?
|
- Nem, a citrom nekem kell. – nyávogta Gyémánttappancs furcsa, cinikus vidámsággal a hangjában – mit gondolsz, ki vagyok én, Pavlov kutyája?
*kivillantja a fogait*
- Tudod. Fogak. Te elvérzel, én meg eleget nyáladzok hogy ne halj meg. Egyszerű. Komolyan, mit vártál? „Egyetlen csepp könnyétől feltámad a halott herceg!”?
- Én sem vagyok mindenható, jó? És most hogy ezt letisztáztuk, Horáciusz hozz nekem egy citromot, kérlek. – Fordul a másik fekete macskához.
|
- Citrom? - lepődik meg a kandúr. - Az egy dolog, hogy megkínzol, de, hogy még citromba harapott pofám is legyen! Ez már túl megy minden határon! - háborodik fel a fekete.
|
- Oké, ha benne vagy… - Nézett körül – Kellene egy citrom.
|
[59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
