|
Témaindító hozzászólás
|
2009.12.04. 21:55 - |
A folyó neve magáért beszél. Bár ebben a folyóban igen sokszor szokott keletkezni örvény, ami nem csak szétmar, de még le is húz a víz alá... úgyhogy igen könnyen meg lehet halni... És ez a folyó választja el a Volgán klánt a többi falkától. Átkelni épségben csak a vízen utazó bárkán lehet amit egy vén róka, Kamathisu evezget, de az öreg róka, nem vén róka xD ahoz, hogy átvigyen tenni kell valamit érte! |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
// Mindenki go to erdő. ^^ // |
 - Ez nem rajtunk múlik… - nyávogta a fénymacska, miközben elindult a csónakhoz - De legyen neked igazad. Megpróbálok először beszélni vele. Aztán Legend letépi a fejét.
~ Vagy Sombra az övét. Valójában erről nyávogok már egy ideje, akárki is marad élve a végén, valaki gyászolni fog. Nem értem, minek kell mindig az erőszak. ~
Végignéz a társaságon, majd elgondolkodva megakad a szeme Venge-n.
~ Viszont ez még mindig nem az ő harca. Tényleg semmi szükség, hogy belekeveredjen. Sokkal jobb lenne, ha itt maradna. ~
Kinyitja a száját, hogy mondjon valamit, majd lenéz a mancsaira.
~ Nem, senkinek sem alakíthatom a sorsát önkéntesen. Különben is, ha már így állok hozzá, eleve vesztésre vagyunk ítélve. Csak optimistán. ~
- Oké, akkor menjünk. – nyávogja egy mosoly kíséretében - minden rendben lesz.
Megvárja, amíg Meira is beszáll a csónakba aztán elindulnak. |
Horáciusz csendben végignézi, ahogy Gyémánttappancs, majd Meira is próbálkozik Varjútollnál. Felvont szemöldökkel és lehunyt szemmel csóválja lassan a fejét, de egy szót sem szól.
~ Idióták. ~ csupán ennyit jegyez meg, ezt is csak magában. A másik gotto távozása után a fekete felsóhajtva ül le egy kősziklára.
- Majd valahogy megoldjuk, hogy mindenkinek jó legyen. - felelte a földet bámulva, majd lassan felnézett a többiekre.
- Inkább ennek az ellenkezőjét nem tudnánk megtenni. - mondta komolyan, majd felállt.
- De mindegy, menjünk. - és beugrott a csónakba a három macska mellé.
 |
Legend csöndesen végig hallgatta az újonnan érkező gottót, de nem sajnálta meg. - Csak miattad nem fogjuk életben hagyni Sombrát. - motyogta, majd Horáciuszra, majd Aloera pillantott. Közel hajolt a kígyóhoz és bár tudta, hogy a hüllő nem fogja érteni,amit mond, mégis megpróbált kommunikálni vele. - Fald fel!- suttogta nagyon halkan, majd felugrott az összegömbölyödő Venge mellé. Letekintet rá, majd Meirára nézet. Tudta, hogy a nőstény hihetetlen mérges rá a kijelentése, és a modortalansága miatt, de valamit valamiért. A szfinx nőstényt szerette, de a bosszú vágya erősebb volt ennél a vonzalomnál.
 |
-Értem.-motyogta.Egy ideig csendben maradt.Aztán így szólt:-Tudom,hogy nem hallgattok rám,de arra kérlek:NE öljétek meg Sombrát!Amikor kidobtak,ő volt az egyetlen,aki befogadott...-kérlelte Meirát.-És nem kell minden gottónak elpusztulnia!Nekem az az egy a titkom,hogy bár az vagyok,sosem gyilkoltam.Az volt az egyetlen bűnöm,hogy szeretetre vágytam,de az egyetlenek,akik szerettek,kihajítottak mert született gyerekük.És egyedül Sombra fogadott be.-mondta.-De hát,ti tudjátok.Nem is rabolom tovább a drága időtöket.-motyogta,majd sarkon fordult,és elment...//El//
 |
A nőstény elvigyorodott Legend szavait hallván, majd legyintett a mancsával, alig hallhatóan még dorombolt is hozzá. Mielőtt bármi szellemeset válaszolhatott volna, a kandúr kiugrott a tutajból és ő is az idegen felé lépdelt. A nőstény nem hagyta el a fedélzetet, inkább a mellette gubbasztó Vengére figyelt. Sajnálkozva nézett rá, majd a többi kandúrra figyelt. Hangosan, hogy mindenki ráfigyeljen, köhögött párat.
- Elnézést uraim, nem akarok beleszólni ebbe a nagyszerű barátkozásba, és el is képzelhető, hogy én vagyok a konzervatív, de mindannyian elővehetnétek egy kicsit a megértőbb és kedvesebb oldalatokat. Meg is mutatom, hogy kell.
Kedves, Crowfeather, örülünk, hogy itt vagy, mert akár a hasznunkra is válhatsz, amennyiben van hozzá saját akaratod, és nem Sombra irányít. Szükségünk van minden erős állatra, hogy... - de mielőtt még kicsúszott volna a száján a titkos tervük, az egyik kandúr közbeszólt... ^^
 |
- Crowfeather, - nyávogta az okamintás macskának - szóval, hacsak nem akarsz esetleg Sombrával megküzdeni, a legjobb lesz, ha most egy pár napra eltűnsz valahova. Aztán vagy nem lesznek többet gotto-k a szigeten, vagy… Szóval nem lesznek.
*Megfordul, hogy visszamenjen, de azért oda-dorombolja Horáciusznak:
- Ha lehet, hagy... A rókakölyök egy dolog, de ellenzem a macskák megnyuvasztását, amennyiben elkerülhető.
*Hirtelen visszafordul a frissen jött gottohoz*
- Amúgy, nem tudod véletlenül, hogy hol-hogy lehet ezen a izén biztonsággal átkelni? Mert gondolom, de is onnan jöttél, nem? |
A kandúr egy röpke pillantást vetett a mellette gőzmozdonyként fújtató Gyémánttappancsra, aki ráadásul úgy fel is volt puffadva, mint egy léggömb. ( Persze, csak a szőrétől tűnt olyannak. ^_^ )
Miután a kéretlen gotto bemutatkozott, Horáciusz udvariasan lökte odébb az ezüst fénymacskát, majd az okami mintás macskával kezdett tárgyalni.
- Szóval akkor, kedves Varjútoll, másképp fogalmazunk. Nekünk most nincs időnk arra, hogy veled egy pár csésze tea mellett bájcsevegjünk. Egy fontos dolgot kell elvégeznünk, ha lehet... - majd úgy tesz, mintha megnézné a karóráját és hosszasan eltöpreng magában.
- Még ma. - nézett újra fel a kandúrra, mancsát csípőre tette, közben lábával dobolt.
- Szóval, megkérünk téged szépen, utoljára, hogy keress magadnak más játszótársakat, vagy pedig mi fogunk veled játszani. Ugye nem akarsz megtanulni úszni, Varjútoll?
Közben fél füllel Legendre is figyel és elmosolyodik a megjegyzésen.
- Ejnye, Legend, nem szép dolog ilyet mondani társaságban. - fordul hozzá vigyorogva, és direkt hangosan, hogy mindenki felfigyeljen rá.
|
Legend észre sem vette, a vele párhozamosan beszélő idegen gottót. A csónakon üldögélve vette észre a hívataln idegent, de figyelmét elterelte egy lágy mancs, mely homlokán, majd arcán siklott végig és valami kellemes, borzongató érzést váltott ki a kandúrban. - Nem félek. Ha meg kell halnom meghalok. - mormogta, majd ő is az idegen gottó felé vetődött, de mielőtt elhagyta volna a furcsa vízi járművet, halkan azt mondta a nősténynek, aki tisztán értette a kandúr szavait, hogy:- Csak attól félek, hogy neked valami nagyobb bajod esik. - *Legend a földre érkezvén hallotta az új macska bemutatkozását. - Én Legend vagyok. Örvendek a szerencsének. - mondta hamiskás mosollyal, majd megbökte gyengéden Horáciuszt és azt suttogta a fülébe ( úgy, hogy Crowfeather nem hallotta meg azt!), hogy: - Na Aloenak lesz mit vacsoráznia.
|
Crowfeather legyintett:-Miért mondanálak el?-nézett Horáciuszra,majd Gyémánttappancsra:-Én csak beszélgetni akartam.Az én nevem Crowfeather.-vigyorgott Gyémánttappancsra.
|
Meira figyeli, ahogy Legend csalódottan nézi egy darabig azt az útvonalat, ahol az előbb imént végigsétált, majd nem túl határozottan mellé ül és kijelenti, hogy indulhatnak.
- Minden rendben? Nem tűnsz túl jól. - feleli félredöntött fejjel, majd mancsával megérinti a kandúr homlokát.
- Félsz? - kérdezi halkan a kandúr szemeibe nézve, majd elmosolyodik. - Nincs mitől. - formálja szájával a szavakat, majd mancsa végigsiklik a kandúr arcán, egészen az álláig, majd leteszi azt a földre. ( Mármint a mancsát, nyem a nyakát. ^_- ) Fülei, mint a radar figyelnek fel és rögtön a közeledő gottó felé néz. Nem tekint rá veszélyként, inkább egy eltévedt lélekként.
Venge grimaszolva néz a kígyóra, majd hátatfordít neki. Nyugtalanítja Horáciusz hirtelen megváltozott stílusa. Láthatóan azután következett be, miután Gyémánttappancs azt mondta, hogy őt sem látják szívesen. A fénymacska mellett ült a tutajon elgondolkodva a gotton. Nem értette miért nem örül annak, hogy végre nem dúl-fúl és gúnyolódik. Épp fordult volna a fénymacskához, hogy megkérdezze ő mit gondol, mikor az hirtelen kiugrott mellőlle. Kikerekedett szemekkel nézte, hogy mi történik, majd észrevette az idegent. Kicsire összekuporodott a csónakban és hiába volt még ott mellette a két fénymacska és állt a szárazföldön Horáciusz és Gyémánttappancs, ő félt és roppantul egyedül érezte magát.
~ Csak ne ment volna el, csak jönne vissza és hagyná, hogy Horáciusz elintézze.... csak mennénk már, hogy minél hamarabb vége legyen az egésznek... ~ szomorkodott magában, majd mancsával letakarta a szemét és próbálta visszatartani a szeméből kibuggyanni készülő könnyeket.
 |
~ Most komolyan… Ha legalább valami aranyos lány lenne ~
*Az ezüstös fénymacska leugrott a tutajról, majd fesztelenül a fekete kandúrhoz sétált.*
- Nem nyávogom, hogy töretlenül örülök neked, - nyávogta csöndesen a bundáját finoman felborzolva - de csináljuk azt, hogy szépen továbbsétálsz, és senkinek sem mondod el, hogy itt láttál minket.
*Leül a másikkal szemben, aranyosan mosolyogva:*
- Tudod, az sokkal kevésbé fájna.
|
Felvont szemöldökkel nézi, hogy az apró macska elé lép és már kezdene keménykedni, mikor az ezüst rászól Horáciuszra.
- Hogyne, hogyne... - feleli a szemét forgatva, Aloe közben sziszegni kezd Vengére.
- Hála... a halát méginkább... - feleli, miközben megvetően lenéz az apró exzombie-ra és úgy válaszol a fénymacskának.
- Én régóta nem tartozok közéjük. - feleli halkan, majd a csónak felé veszi az irányt. Mielőtt beleugorhatna egy idegen hangját hallja. Hátra fordul és észrevesz egy másik gottot. Sóhajtva lép közelebb az okami mintás macskához.
- Ez még nem a Volgan klán területe. Neked nem kéne a klánon kívül tartózkodnod. Legalábbis az én időmben, amíg Sombrához tartozam, ez így volt. - feleli nyugodt hangon. - Ha szépen felszívódsz és megígéred, hogy lakat marad a szádon akkor nem mutatom meg, hogy hajdanán mire tanított engem Sombra. - feleli magasra szegett fejjel, kinyújtva nyakát, hogy jól látszódjon a rajta tekeredő kígyó, aki idegesen (és kicsit éhesen. :P ) festett.
|
* Legend felsóhajt és bűn bánóan nézi a szfinx hűlt helyét, majd ő is felugrik a "tutajra". * - Tőlem akár a világ végéig is elmehetünk. - mormogta harciasan, és hangjában valami kellemes, nyugtató dorombolás féle volt. ~ Bár mondjuk.... Nem ezzel kellene....~ gondolta magában és a mostmár igen szimpatikus Horáciuszra pillantott. Gyémánttappancstól még mindig kirázta néha a hideg, pedig ilyen féle borzongást vagy 1000 éve nem érzet. // Nem olyanra gondolok! >_
|
Egy fekete gotto erre jött,maga sem tudta miért.Igazából társaságot keresett.Észrevette a macskákat,és bár ő gotto,örült nekik:-Sziasztok!-üdvözölte a macskákat,majd odament hozzájuk:-Mit kerestek itt?Nem kéne itt lennetek.-mondta,közben villogtak szemei.
|
Meira észreveszi Legendet, majd rámosolyog.
- Nem tartom fontosnak, hogy beleszóljak a dolgukba. Te is kandúr vagy, tudod jól, hogy mennyire szerettek kakaskodni, majd, ha jobban eldurvúl, akkor közbelépek. Vagy én, vagy Gyémánttappancs. - feleli halkan a fénymacskának, majd meglepődötten néz Legendre, de inkább nem fűz hozzá semmit és megrázza a fejét, feláll és a szürkéhez megy és óvatosan mellé ugrik a tutajba.
- Én készen állok. - felelte kihúzva magát.
Venge Horáciusz elé lép fújtatva, elszakadt benne a húr és már nem tudott ez ellen semmit se tenni. Már épp nyitotta volna a száját, hogy feleljen valamit, de helyette Gyémánttappancs szólalt meg. A fénymacskára nézett, majd leszegte a fejét és leült a földre. Legend szavait nem hallotta meg. A legközelebbi dolog, amire reagált, az Gyémánttappancs volt. Pupillája kitágult, füle az ég felé nyúlt, mint egy nyúlnak, aki a távolból figyeli a közeledő rókát. // Rókát. ^_- // Szőre felborzolódott és zavartan dobolt a mancsával. Próválta lenyugtatni magát, kevés sikerrel.
Mikor Gyt abbahagyta a mosdatást, remegő lábakkal lépett odébb és figyelte a lelkes Meirát. Most már tényleg nem fordulhat vissza... lassan a tutaj felé vette az irányt, majd ő is belépett.
|
- Igazán leszállhatnál róla - nyávogja csipetnyi indulattal a hangjába Horráciusznak a fénymacska - valószínűleg ismeri a úgynevezett "hála" kifejezést.
- De ha már itt tartunk, - nyávogja megrázva a fejét - neked sem fognak odaát igazán örülni. Tudod, mielőtt a mi fejünket letépik, téged ledarálnak, mint árulót.
*Lelöki a „tutajt” a kocsiról, majd egy fertőtlenítős szappannal lelkesen nekiáll bedörzsölni a alját, majd miután ezzel végzett, Vengéhez lép, majd teljes nyugalommal nekiáll megmosdatni (Teeeljesen átnyálazni ^_- ), majd miután ezzel végzett, saját maga is nekiáll mosakodni.*
- Tudod, Horaciusz, a fénymacskák képesek fényteleporttal meglépni például egy savba süllyedő tutajról. - nyávogja közben - és az előbb megnéztem, gyorsabban tudok regenerálni, mint ahogy a sav marni.
Rálöki a tutajt a vízre, majd ö is felugrik a tetejére:
- Akkor jöttök? |
Elvigyorodik Legend válaszán, majd ő is bólint, igazából, fogalma sincs, hogy miért. Legendtől elfordulva, a másik fénymacska felé veszi az irányt, és leül mellé, onnan felel roppant gúnyos hangon az exzombienak.
- Azzal tényleg sokra megyünk, ha ennek az orvosi vacaknak tiszta lesz az alja. Talán akkor a sav megörül, hogy nem piszkoltuk be a felszínét és enged minket áthajózni? - néz Vengére, majd, hogy ne idegesítse magát jobban, Legendékre néz. A macska szájáról pont le tudja olvasni annak hangos gondolatait. Gúnyosan elvigyorodik rajta, de nem tesz hozzá megjegyzést, inkább fel áll.
- Igaza van Legendnek, menjünk minél előbb. Amíg itt dekkolunk, lehet, hogy egy kém kiszúr minket. - feleli miközben elhalad Venge mellett és odamondja neki.
- Igazából jöhetsz velünk. Bár nem értem, miért akarsz ennyire meghalni...
|
Legend figyelmesen hallgatja Horáciuszt, majd egyet értően bólint az iróniára. - Ebben igazad van. - mormogja. - Támogatom a szappanos ötletet!- nyávogja el a kígyós kandúr füle mellett a szürke fénymacskának, majd Meirára néz, aki már egy ideje csak csendben ül és figyeli az eseményeket. A fekete kandúr felvonja az egyik szemöldökét, majd a nőstényhez megy, és oldalát a szfinx hátához érinti gyengéden, hogy a nőstény végre magához térjen. Mellé ül és ügy figyeli a csöpögős eseményeket. - Hát ez... nagyon romantikus volt. - húzza el a száját és arcán fintor ül meg, majd amikor észreveszi, hogy hangosan gondolkodott zavartan elneveti magát. - Öm... Mire várunk még? Menjünk!- tereli el a témát és teljesen elvörösödik.
|
Venge ahogy csak tudja, megpróbálja a füle mellett elengedni Horáciusz bántó szavait, de nem igazán sikerül neki. Ott belül, a testében az összes porcikája azért kiált, hogy támadja le a gottot, de megrázza a fejét, hogy elűzze ezt a gondolatot, és csak akkor eszmél fel, mikor Gyémánttappancs újra megszólal.
- Ott van az is, hogy "szinte". - feleli bizonytalanul az exzombie. - És szappannan mindenféleképp kenjük be. Ha nem is segít, legalább tiszta lesz. - feleli zavart vigyorral.
Mikor Horáciuszra esik, az dúrván lelöki magáról, és otthagyja a földön. Megpróbál felkelni, mikor egy ezüst mancs nyúl felé, hogy felsegítse. Végig a mancsát nézi a fénymacskának, nem tudna a szemeibe nézni.
- Köszönöm... - feleli halkan, majd épp elkezdené magát leporolni a mancsával, mikor egy törlőkendőt is kap. Ekkor már nem tud ellenállni és felnéz a kandúrra. Csalódottan hallja, hogy igazából nincs is rá szükségük. Lassan megrázza a fejét.
- Attól még veletek tartok, bármi történjen is. - mondja és tekintete megakad a mancsain, amibe a törlőkendő pihen.
~ Nem tudom mi lenne velem, ha többé nem térnél vissza. ~
|
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
