|
Témaindító hozzászólás
|
2009.12.04. 21:31 - |
Igen nedves és kényelmetlen, de nem mernek a macskának szólni, mert letépné a fejüket... és tényleg megteszi! |
[21-2] [1-1]
Bliitzha elmosolyodott, majd mielőtt kilépett lépett volna egyet Ashfur hirtelen felé emelkedett és hideg orrát az arcához nyomta. A nőstény értetlenül és zavarodottan pislogott párat, majd mit sem törődve az előbb leforgott jelenettel, követte a kandúrt... // Folyt. ott //
 |
-Hát persze,madmasel!És amiről Sombra nem tud,az nem fáj neki.-mosolygott barátságosan.Odafutott a barlang szájához.Mielött még elindultak volna,adott egy puszit Bliitzha arcára majd tovább ment.-Kövess!-.//folyt.Varázslatos erdő//
 |
A nőstény cannine-nak felcsillan örömében a szeme és dobogni kezd hátsó lábaival, amik mivel patában végződnek elég hangos zajt csapnak, nem beszélve arról, hogy a barlang is visszhangzik.
- Ó, Ashfur! Komolyan elviszel oda? Még sosem voltam ott! Sombra nem nagyon szokott elengedni járkálni a Klánon kívülre... - mondta keserűen, miközben mancsával a földet piszkálta.
- Nem gondolod, hogy ebből esetleg baj lehet? - tette fel a költői kérdést, majd rohant is a barlang kijárata felé, ki a szabad levegőre.
- Akkor vezetsz? - pattogott izgatottan.
|
-Például...-gondolkodik el majd végül eszébe jutott a neve:-A varázslatos erdőbe!-vigyorogta.
|
A nőstény zavartan néz a kandúr mélykék szemébe, majd lassan leveszi vékony, fekete lábát a szürke gotto válláról.
- Semmi gond, Ashfur... Szerintem a levegőben lehet valami. Én se érzem magam teljesen száz százalékosnak... - mondja bűnbánó arcal, majd sóhajt egyet.
- Egy séta mindenesetre jót tenne. - egyezik bele Ashfur ajánlatába, majd egy mosolyt erőltetve az arcára a macska mellé áll.
- Hát, van valami ötleted, merre menjünk?
|
Ashfurnak visszaváltozott a szeme kékre,majd megrázta fejét.:-Jaj,Bliitzha,ilyenkor ne halgass rám!Ilyenkor előjönnek a legalantasabb tulajdonságaim...-mondta majd eltolta magától a nőstényt.Aztán megszólalt végül:-Eljössz velem sétálni?-kérdezte.
|
Bliitzha továbbra is a barlang bejáratánál áll, majd mikor Ashfur kimenne, a nőstény ráugrik és a földnek szegezi, nem túl erősen.
- ,, Bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, / s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp. / Élnek itt dolgozók, költők is bűntelen..." - hirtelen zavarában az ajkába harap. Radnóti verse csak úgy öntudatlanul hagyta el a száját. Megrázta a fejét, majd ködös elméjében megpróbált eligazodni és kinyögni néhány értelmes mondatot.
- Rájöttem, nem kéne ezt tenni, Ashfur. Mások vérének értelmetlen kiontása bűn. Tudom, hogy az a feladatunk, hogy elpusztítsuk a gyengéket, de majd... Majd akkor, ha megkezdődik a csata.
|
Ash vigyorgott.-Akkor indula mandula!-nyervogta majd biccentett Bliithzának,hogy kövesse.//Folyt.Demon falka//
  |
Bliitzha felsóhajtott és mosolyogva nézett Ashfurra.
- Így máris más. - majd elgondolkodott - Azt hiszem, Sombra nem varrt a nyakamba semmi feladatot, így nem hinném, hogy bármi akadályba ütköznék, szóval... - pattan a barlang ajtajához. - Felőlem mehetünk is, Őkand úrsága. - mondja vigyorogva, majd tekintetéből kimegy a csillogás.
|
Ash megrázta fejét.-Nem,nem vagyok öngyilkos.Úgy gondoltam hogy keressünk valami védtelen rókácskát,aki egyedül van...-mondta egy gonosz vigyor kíséretében.A szeme se kék volt már,hanem mély barna.
|
- Nem szívesen segítek neked az öngyilkossági kísérletedben, ha erre gondolsz, de segíthetek abban, hogy befolyásoljam ezt a döntésed. Meséld el kérlek, mi juttatott... - hirtelen Ashfur a szavába vágott, mire Bliitzha ijedtében tett egy lépést hátra.
|
-Kedves Bliitzha! Van kedve kinyírni valakit? - vigyorodott el a cili.
|
- Oh, majdnem. - vigyorog elnézően. - Itt volt a nyelvem hegyén, pedig... Ashfur... - ízlelgette a nevet, majd biccentett Blcakheart-nek.
- További szép napot, Black uraság. - mondja illemtudóan vigyorogva, egy apró kis gúnnyal, majd Ashfurhoz fordul. Zavarodottan ujjaival kezd malmozni.
|
Blackheart bólintott Ashfur kijelentésére. Kinézett a barlangon és elmosolyodott. ~ Vagy 300 éve nem volt ilyen szép időnk.~ mormogja magában. Felsóhajt, majd Bliitzhára néz. - Kedves Bliitzha, ha nem bánod én most elmegyek. Nagyon örülök, hogy találkoztunk.- nyávogta,majd elhagyta a barlangot. // Blackheart el.//
 |
-Nem.-csóválta fejét a szürke.-Ashfur.Szép napunk van, nem de?- kérdezte.
|
// Ő nem Blackheart? :O //
Bliitzha roppantul megörült, hogy a kandúr tudta a nevét, majd mikor meghallotta Ashfur nyávogását, felkapta a fejét és a hang irányába nézett.
- Jó napot, önnek is, őmacskasága! - végignézte a nála jóval kisebb, szürke macskát. Zavartan dobogott hátsó patáival, mivel nem jutott eszébe a kandúr neve.
- Greypelt...? - kockáztatta meg, végül is, próba cseresznye, és Bliitzh szerette a cseresznyét.
|
Hecate meglepődött a kisnőstény viselkedésén. - Ahogy mondja kedves. - dorombolja. Jól esik neki, hogy a kisnőstény ilyen kedélyesen bánik vele. - És ha én nem tévedek a maga neve Bliitzha?- kérdezi, majd fejét az ismeretlen hang irányába fordítja. Bár a köszönés egy személynek szólt, a kandúr még is úgy érezte, hogy neki is muszáj köszönnie.- Üdvözletem.- mondja egyhangúan.
|
Ashfur a barlang egyik sarkában meditált,amikor észrevette Bliithzát.Üdvözölte:-Szervusz.-mondta kedvesen.
|
A zaj forrása a klán ügyetlen kis tanoncától eredt. Patában végződő apró lábai hangosan kopogtak a kövön, s a barlang visszhangja felerősítette a nőstény lépteit. Az igazat megvallva, Bliitzha direkt lépkedett hangosan, tetszett neki a visszhang.
A nagy lépkedésben észre se vette, hogy egy macska közeledik felé, és kis híján rátaposott.
- Elnézést kérek, Macska úr! - ugrott ijedten hátra, majd meghajolt az apró teremtés előtt.
- Blackheart, ugye? - nézett alázatosan a macskára, nem tehetett róla, ha egyszer kutyaszabású... ( Mármint Bliitzh
|
Egy fekete kandúr szundikált a barlangba. Valami zajra felkapta a fejét és kinyújtoztatta elmacskásodott izületeit. Nagyot ásított, majd elkezdett tisztálkodni. ~ Milyen nap van ma?~ kérdezte magában. Bár nem igen érdekelte, de azért mégis jó lenne tudni, hogy mióta heverészik itt. Sárga szemei szinte világítottak a sötét barlang legmélyén. A kandúr abba hagyta a mosakodást és a barlang szájához igyekezett. A nap sugarai még csak alig érintették a földet. ~ Hm... Ide nem szokot sütni a nap. Szóval ma szép időnk lesz.~ gondolta. A különös hideg nem zavarta. Már hozzá szokott az évek során.
|
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
