|
Témaindító hozzászólás
|
2009.12.04. 21:11 - |
Az erdőben mindig félhomály van. Aki a Volgán klán tagja az kiskorában megtanulja, hogy merre szabad, és nem szabad menni. Egy átlagos róka könnyen csapdákba eshet, vagy akár örökre eltévedhet! |
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Legend, egyetértően biccentet. Nem akart vitába elegyedni a hőn szeretett nőstényével, így inkább ráhagyta a dolgot. Viszont az megnyugtatta, hogy Meira az erős fényét 'lekapcsolta'.
- Én semmi változást nem vettem rajtad észre. - mormogta, majd csíntalanul elmosolyodott. - Ugyanolyan gyönyörű vagy, mint mindig. - az utolsó mondatott, szinte suttogta, viszont a mellette álló, immár egyszerű földi halandóknak, feketének tűnő nőstény jól hallotta.
Legend tekintetét a másik fekete kandúrra szegezte, majd a számára butának tűnő kérdésre felvonta a szemöldökét.
- Hogy kit hol szedtem össze? - kérdezte zavartan, majd Meirára pillantott. - Valami por ment a kontaklencsédre, vagy mi? Ez itt Meira. Írass fel magadnak erősebb szemüveget. - mormogta, összevont szemöldökkel, és folytatta a kutya...illetve macskagolást.
|
 Csöndben gyalogoltak, míg Meirához hozzá nem hajolt Legend, hogy megjegyezze, nem tűnik túl félelmetesnek. A fehér nőstény megtorpant, majd vetett magára egy pillantást. A bók hallatán viszont felnézett Legendre. Egy pillanatig meglepődés volt észrevehető az arcán, majd egy mosolyt vetett.
- Igazán kedves vagy, de remélem nem veszed sértésnek, hogy bízom abban, hogy tévedsz. - közölte továbbra is mosolyogva, elgondolkodott egy csöppet, majd lekapcsolta a bundájának világítását, mitől bundája már nem is tűnt olyan hypozott fehérnek. ~ Most jól jönne ide egy kevés korom... ~ gondolta magában, majd feje felett megjelent egy villanykörte, és sárga szemei megvillantak. Maga köré vont egy hipnotizáló burkot, ami arra szolgált, hogy, ha egy gotto ránéz, feketének láthassa és gottonak gondolhassa.
- Így jobb? - kérdezte mosolyogva fekete társát, aki persze semmi változást nem látott.
Horáciusz közben nem törődött velük, előre igyekezett, miközben zörgést hallott egy bokor mögül. Lassan a mozgó bokor felé vette az irányt, lekushadva közelítette meg. Hirtelen valami fekete dolog ugrott ki belőle, s természetfeletti sebességgel el is tűnt Hor látóteréből. A fekete kicsit hátrahőkölt az ismeretlen lénytől, majd megvizsgálta a bokrot. Semmi különöset nem fedezett fel, így kimászott belőle, és újra az ösvényen állt. Háta mögé lesett és észrevette a lemaradott macskákat. Sóhajtott egyet, majd, mivel nem akart ordítani, visszament hozzájuk.
- Fogjam talán a mancsotokat, hogy ne veszítselek el szem elől benneteket minden egyes kőnél? - acsargott rájuk halkan, majd ahogy közelebb ért, észrevette, hogy Legenddel nem Meira van.
- Ezt a gottot honnan szerezted? |
Magában elégedetlenül dörmögve bicegett végig az erdő fái közt. Néha körülhordozta pillantását,esetleges betolakodókat keresve, majd egy szag tolakodott az orrába, ami megragadta a figyelmét. Kisebbfajta tömeg közeledett felé. Shen magabiztosan nekiindult, aztán meggondolta magát, és egy bokor alatt elrejtőzött. Úgy helyezkedett, hogyha a macskák ideérnek, szemügyre tudja venni őket. Valószínűleg túlerővel áll szemben...Nem árt vigyázni. |
Legend unalmas együteműséggel szedve a mancsait, de lényének egy rész csak is kizárólag Meirára figyelt. A tündöklő fénymancska nem csak szépségével tűnt ki a gottók közül, hanem testének földöntúli derengése is kiemelte a halott élőktől.
- Meira. - szólt halkan a kandúr. - Talán nem ártana valami ijesztőbb külsőt varázsolnod magadra. Én elmegyek gottónak a fekete színemmel, de te, már más vagy. - mormogta, de lépteit nem lassította le. - Bár a belső szépségedet nem hinném, hogy eltudod nyomni. - tette hozzá a lehető leghalkabban Legend, majd fejét más felé fordította.
Világító, szinte már fehér szemei Horáciuszt keresték, aki időközben hátra hagyta őket és elől, vezérként haladva irányította a csoportot. Legend boldogan nyugtázta, hogy a másik fekete kandúr, mindössze egy csekély kitérőt tett egy bokor árnyékában. |
Meira egy mosollyal tudatta Legenddel, hogy nem zavarja a közeli jelenléte, mi több még örül is neki. Persze, Meira-nál jó sokáig lehet húzni a szálat, mire azt mondja, hogy elég. Ritkán látni őt idegesnek. A nőstény összenézett a két fekete macskával, majd bólintott és épp szóra nyitotta volna a száját, mikor Horáciusz egy kicsit morcosan közbeszólt.
- Minél előbb, annál jobb. Induljunk, mert itt fog ránk esteledni. - nyervogta, majd átvágott a cserjék között.
- A helyet nagyjából ismerem, bár rég jártam erre. Ha csöndben maradtok, talán nem lesz baj. - mondta, rájuk se pillantva.
A másik három macska elindult, így Venge és Gyémánt- tappanccsal kettesben maradt, aminek jelen pillanatban a kicsi voltzombinak roppantul kellett volna örülnie, de valahogy nem sikerült ez. A kandúr a többiek után nézett, ahogy elmennek, majd ahogy a világító macskára nézett volna, észrevette, hogy az már elindult az útjára. Venge felpattant és az útitársa után rohant.
- Hát, ha nem is feltűnően, de nem ilyen fehér és barátságos színekkel... - mondta, majd abban a pillanatban a társa meg is változtatta motívumait.
- Cthulhu? - kérdezte vissza hatalmasra kerekedett szemekkel. - Mindig is azt hittem, ő csak egy mese... - mondta lehajtott fejjel, elgondolkodva, majd felkapta a fejét a gondolatolvasás hallatán.
- Aaa... feltámasztás is.... gyógyításnak számít....? - kérdezte roppant bizonytalanul, majd lenyelt egy szőrgombócot.
- Igen, az lesz a legjobb, ha megnézzük azt a macskát. - mondta zavarában, majd elindult előre, semerre se nézve, pont, mint egy róka. |
 Az ezüstbundájú fénymacska miután elbúcsúzott a többiektől, a pici volt zombie társaságában trappolt végig az erdőn, néha, mint egy idege szentjánosbogár, fel-felvillanva.
- Ez így nem lesz jó. - nyávogja egy megtorpanás kíséretében, aztán leült, hogy bevárja a pici fekete macskát.
- Egy gottonak nem szabadna ennyire feltűnően világítani, igaz? - kérdezte a másiktól, aztán becsukott szemmel koncentrálni kezdett, amitől az eddig egyenletesen világító bundán vörösesen világító csíkok jelentek meg, bizarr, semmiféleképpen sem életigenlő szimbólumok formájában.
- Egy régi történetem maradványai. - nyávogta ahogy kinyitotta a szemét - Cthulhu papjainak ajándéka. Van, ami még rajtam is örökké nyomot hagy - nyávogja egy pillanatra elhallgatva, ahogy a visszaemlékezés elragadja, aztán egy fejrázás, és egy mosoly kíséretében hozzáteszi:
- Minden rosszból ki lehet hozni valami jót. Jah, és nem szoktam emlegetni, mert még a többi fénymacskát kirázza tőle a hideg verejték, de képes vagyok olvasni a gondolatokat, - vigyorodik el, a vörös csíkok miatt kissé gonosznak tűnve - minél jobban ismerek valakit, annál jobban. Akiket meg meggyógyítok, jó pár napig a legfelületesebb gondolatát is tudom.
- Ezért, - vált témát feltápászkodás közben - akárhogy is alakul, szeretném, ha tudnád, hálás vagyok, hogy velem tartottál. És, - egy hirtelen mozdulattal végignyalja Venge arcát - a hosszú élet unalmas lenne, ha nem próbálnánk ki minden szokatlanságot is. De most, nézzük Sombrát, hogy aztán nyugodtan élhessünk, nem? |
Legend követte a másik macska példáját és belehempergődzött az állati maradványokba.
- Kítűnő ötlet Gyémánttappancs. - dorombolta Legend, majd összeszorított fogakkal szemlélte, ahogy Meira könnye búcsút próbál venni a kandúrtól, de legnagyobb örömére, ezt a kis kandúr megakadályozta. A fekete fénymacska sosem örült még ennyire Venge jelenlétének, majd szorosan Meira mellé állt, és tekintetét váltogatta a nőstény és Horáciusz között. - Nos, akkor mehetünk a felfedező túrára? - kérdezte kicsit túlbuzgóan, de ezt a hibát egy köhintéssel korrigálta.
|
Szemforgatva figyelte a fekete tündérmacskát, ahogy megszagolja a hónalját, de mielőtt bármit is mondhatott volna, Gyémánttappancs szólalt meg.
- Végre valaki elismeri! - mondta vigyorogva,a hogy a társaságban körülnézett. Az összes macska kíváncsi tekintete figyelmesen szegeződött a piszkos macskára, végül az egyetlen nőstény szólalt meg.
- Teljesen használható ötletnek tűnik, Gyémántocska, de nagyon kell vigyáznod arra, hogy ne bukj le. Nem lenne szép vége. - mondta továbbra is mosolyogva, de szemében bánat bujkált. - Mehetsz, ha megígéred, vigyázol magadra... - lépett hozzá közelebb és a háttérben alig hallható lassú és szívfacsaró zene szólalt meg. Venge a háttérből csakugyan keservesen nézett az önfeláldozó fehér (hajdani fehér) kandúrra, majd előre lépett, a két fénymacska közé.
- Akkor ne is húzzuk az időt. - mondta komolyan és felnézett a másik három macskára (Legendre, Meirára és Horra ), s úgy tűnt, mondani szeretne nekik valamit, végül csak szájába harapott és elindult előre. - Gyerünk, gyerünk!
|
- Szerintem, úgy értette, hogy az erdőhöz képest nem megfelelő az illatunk. – nyávogta egy ideges fintor kíséretében, majd hirtelen felderült az arca:
- Horaciusz, te egy zseni vagy!
Vigyorogva fetrengeni kezdett a csontok, és egyéb maradványok között, mint a kutyák a dögökben, amíg gyönyörű ezüstös bundája finoman szólva is… Koszos lett.
- Rájöttem, Sombra engem nem ismer. - nyalta meg ösztönösen a mancsát, hogy aztán prüszkölve köpködje ki a nyálat, mint egy Fénybundás - tehát, - folytatta a különszám után - én álcázhatom magam valódi gottonak.
Így egyrészt, ha Venge segít, könnyedén a közelébe, és a bizalmába férkőzhetek. És vagy meggyőzöm, hogy legyen jó, vagy legalábbis lesz normális, használható információnk róla.
Ti addig Horáciusszal elrejtőztök, és felderítitek a környéket.
- Mert, - néz a kígyós macskára - gondolom, nem szívesen lennél te az idegenvezetőm Sombrához.
Visszanéz a többekre, főleg a pici fekete kandúrra:
- Mit szóltok hozzá? |
Legend a többiek elé siette, megfordult, hogy mindegyik macskát jól szemügyre vehesse, majd így szólt:
- A legegyszerűbb és leghasznosabbnak azt tartom, hogy először inkább, csak nézzünk körül, ne támadjunk. Bodorság lenne csak úgy rá támadni Sombrára, ugyanis ő nem csak egy egyszerű földi macska. Először tisztességes távolságból kellene megfigyelni őt és a "seregét". - nyávogta, majd Horáciuszra szegezte szemeit. Értetlen arcot vágva, felemelte egyik kezét és alája szagolt. - Büszkén mondhatom, hogy én nem vagyok büdös. Véleményem szerint ennek a helynek van ilyen orrfacsaró bűző. - mormogta, majd felhúzta az orrát. Teljesen igaza volt, ugyanis az erdő nem csak lehangoló volt, hanem erős dög szag is áradt belőle, ami a fekete fénymacskának enyhe fejfájást okozott.
|
// Ne viccelj már! Hiszen az gáz! //
A fehér fénymacska tett pár lépést a kandúr felé, majd egy rövid időre hozzádörgölődzött dorombolva, hogy azt megnyugtassa.
- Ne aggódj, Gyémánttappancs, csak bízz a sikerben. Bármit is fogunk elérni nem lesz hiábavaló. És ezért már megéri tenni valamit. - dorombolta oda, majd kicsit lemaradt, hogy újra Legend mellé csatlakozzon.
- Bár meg kell hagyni, igazad van abban, hogy ki kéne találnunk egy tervet. Nem harcolhatunk csak erővel... - mondta a nőstény, majd felfigyelt a háta mögül visszaszóló kandúrra, Horáciuszra.
- Igen, képzeld el Ékszermancs, hogy tudom merre kell menni. Bár az, hogy mi fog ránk várni, arról nem tudok. Eltelt egy kis idő, mióta utoljára jártam erre, de amíg engem látsz, ne félj, Gyöngyöcske. - nyávogta lovagiasan, majd egy lóhoz illő rúgással belökte a tutajt a nádasba és elkezdett kocogni a csapat felé.
- Tehát ezzel is megvolnánk. Most csak kövessetek csendben, utána ráérünk kitalálni egy tervet! Um, de várjatok... - fékez le hirtelen, mielőtt átvenné a vezetést és komoran ránéz a csipetcsapatra.
- Büdösek vagytok. - felelte nemes egyszerűséggel.
|
Gyémánttappancs idegesen dorombolva tappancsot a csontok között, hátra hátrapillantva.
- Ezt a csatát ti sem gondolhatjátok komolyan. Terv nélkül akár most is lefeküdhetnénk, és megvárhatnánk, hogy kimúljunk. - nyávogta idegesen - Egyáltalán, Horáciusz, te tudod, hogy pontosan merre kell menni? És hogy arra mi van?
- És megint megjegyzem, - nyávogta megtorpanva - hogy Legend a főnök.
*Lenéz a csontokra*
- nekem mint hivatalos gyógyítónak, amúgy is a sérültek ellátására kellene csak koncentrálnom.
- És igen, félek. - nyávogta Horáciusznak, annak ki nem mondott kérdésére válaszolva.
// Aztán sírva fakadt. ^_- // |
Legend Meira helyeslésére rábólintott. - Így is lehet értelmezni. - mondta egy bárgyú vigyorral az arcán, majd a mosoly lehervadt fekete pofájáról, mikor a fehér nőstény oda sziszegett neki. - Jól van. - dörmögte halkan, majd Gyémántappancshoz baktatott. Szorosan Meira mellett mardtt, és gyakran hátra pillantott a kígyós macskára. Igazán megkedvelte Horáciuszt, főként azért, mert egyikük sem kedvelte túlzottan Vengét. Legend szúrós pillantást vetett a kicsiny exzombiera, majd előre meredt. A Volgán klán erdője nem éppen hangulatos helynek számított a fekete fénymacskának. Sok helyen megfordult, rengeteg borzalmas rengetegbe tévedt, de talán egyiktől sem rázta ki annyira a hideg, mint ettől az erdőtől. Az aljnövényzet gyérnek sem volt mondható. Túlzás nélkül lehet kijenelteni, hogy több csontot számolt Legend, mint fű szállat. - Elég lehangoló.- mormogta Meirának, de nem nézett a nőstényre. A sötét rengetegbe a macska szemének különleges fehér sugara segített a kandúrnak abban, hogy bukjon orra majd egy kitüremkedő gyökérben. - Indulhatunk? - kérdezte, majd tekintete végig suhant a csapaton. ~ 3 fénymacska, egy gottó és annak a kígyója + egy exzombie. Nem valami túlzottan erősbanda, de majd meglátjuk, mit hozunk ki magunkból.~ mondta magában és arcán egy halvány fintor jelent meg.
|
A fekete kandúr duzzogott magában, lehajtott fejjel nézte a földet és mormogott az orra alatt valamit. Nem örült neki, hogy a többiek leszavazták az ötletét. Egy sóhajtás kíséretében viszont tekintetét felemelte és a macskákra nézett és vállat vont.
- Hát jó... De szólhattál volna, hogy akkor ne kötözzem ki ilyen gondosan a csónakot... Mindenesetre még el kell rejteni, hogy az erre járók ne fogjanak gyanút. Vicces lenne, hogy ha út közben megtámadnának minket. - mondta a kandúr egy gúnyos vigyorral.
- Úgy akartad mondani, hogy inkább több köröm és fog vegyen részt a csatában, mert akkor biztosabb a győzelem. - javította ki kedvesen a fekete fénymacskát a nőstény, majd elsétál mellette és odasúgta neki jelzésképpen: - Hallgass Venge haláláról!
Majd az átadott üzenet után előre ment Gyémánttappancshoz, ha tehát mindenki benne van, akkor induljunk is, nem kéne elpazarolnunk az időt. Hor, szerintem nyugodtan tüntesd el a csónakot, addig mi előre megyünk. - szólt a gottonak, majd tekintetét Legend felé irányította és biccentett neki, hogy jöjjön közelebb.
- Venge, akkor jössz? - szólt át a válla felett az apró exzombie cicának, aki a fehér fénymacska eltorzult arcát fixírozta. A kérdés visszatérítette a valóságba, majd a fénymacskák felé pillantott és pár sasszénak köszönhetően mellettük termett. // Egy macska tud egyáltalán sasszézni? //
- Még szép! - felelte vidáman dorombolva, miközben hirtelen felborzolta a szőrét, mert átfutott rajta a hideg, de ezzel nem is törődve ő is az erdő felé vette az irányát.
- Szórjunk esetleg magunk után kenyeret, hogy ne vessz el...? - szólt hátra a fekete gottonak, de Gyémánttappancs rászólt.
 |
- Nagyobb biztonságban van velünk, mint magában - nyávogta a fénymacska - Ha együtt vagyunk, tudunk vigyázni egymásra.
- Ezt a elpusztítás dolgot nem kellene azért hirdetni - tette hozzá - hiszen Sombra sem tehet arról, hogy olyan, amilyen.
~ Ráadásul, Sombra képes feltámasztani a halottakat, amire még én sem vagyok képes! Ha valahogy visszatérne a fényre… Az több, mint remélni lehet. ~
Elindul befele az erdőbe:
- A csónak meg nem fog kelleni. Ha Legyőzzük Sombrát, lesz egy csomó dolgunk utána. Ha meg nem... Hát, legalább pihenhetünk nem? |
Legend Gyémánttappancsra, majd Meirára néz. - Végülis tényleg, a mi feladatunk lenne, de ha valami különös módon, mégis harcra kerülne a sor, több köröm és fog ügyesebb, mint...mint, amennyi egy macskának van. - a mondat végén elgondolkodik a kijelentésen. Elfintorodik, majd hagyja a fenébe. - Ha mindenáron akarnak jönni, akkpr számoljanak a következményekkel. Mondjuk az esetleges halállal. - mormogta a macska, majd rávigyorgott Vengére.
|
A macskák biztonságosan kikötöttek a folyó másik oldalán, a csónakot a partra tolták, hogy a víz ne mossa el, és kikötötték, hogy a szél ne kapja fel. Meira és Venge ámúlva nézték a sötét és homályos erdőt, amiből igazából nem láthattak túl sokat. Horáciusz morogva kötött még egy csomót, hogy megbizonyosodjon arról, a csónak rendesen ki van kötve.
- Lehet, jobb, ha én itt maradok és vigyázok a csónakra. Vagy Venge-t is megbízhatjuk ezzel a poszttal. Végül is, ő a leggyengébb láncszem. - villogtatja a szemét az apró fekete macska felé, de az csak fújtatott magában és egy lépést tett az ő megmentője, Gyémánttappancs felé.
- Épp ezért nem hagyhatjuk magára. - felelte Meira továbbra is kedvesen és barátságosan. - Ha egyedül marad, akkor könnyen legyőzhetik. Esetleg ti ketten itt maradhattok. Végül is, úgy is a fénymacskák feladata elpusztítani Sombra-t. Nincs igazam? - néz bájosan Legendre és Gyémánttappancsra.
|
Zuko teste csak úgy remegett álmában. Néha rugott egyet lábával, s olykor bajszát és orcáját mozgatta, mintha valami zavarná. Hirtelen kipattantak a szemei és erősen zihált. Körbenézett, de szerencséjére továbbra is fent volt a fán, Tarisha mellet. Gyomra csak úgy forgott, akár a mosógépben a ruhák. Szerencséjére nem tudott izzadni, mert, ha eegen, akkor biztos, bundája csurom víz lenne. Bundáját felborzolta, fejét megrázta. Fejét mancsán támasztotta meg, amivel lekönyökölt az ágra. - Nagy Foltira... Tényleg kezdek megőrülni... - mondta halkan.
|
Tarisha odafeküdt mellé. |
- Rendben! Mint említettem akármikor és akárhol elalszok! - mondta vigyorogva, majd a kiszemelt fájára felmászott, s az ágjára lefeküdt. Fejét mancsaira tette, majd lehunyta a szemét. Agykerekei forogtak, még álmában is. Még abban a tíz percben is, mikor mélyen alszik, akkor is a gondolatai gyötörték...
|
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csöndben gyalogoltak, míg Meirához hozzá nem hajolt Legend, hogy megjegyezze, nem tűnik túl félelmetesnek. A fehér nőstény megtorpant, majd vetett magára egy pillantást. A bók hallatán viszont felnézett Legendre. Egy pillanatig meglepődés volt észrevehető az arcán, majd egy mosolyt vetett.
