|
Témaindító hozzászólás
|
2009.11.15. 13:32 - |
Vorna itt tart beszédet. |
[26-7] [6-1]
- Zöne füleimnek! - ugrott fel örömében a kandúr, majd vállon boxolta a nőstényt.
- Nö nyavajogj már annyit, Szonnya. Asszongya' nöm tudta őket kitűnően használni. Pf... - hesegeti el mancsával a levegőben repgedő szavakat. - Mösebeszéd. Majdan csak möglássuk, hogy mit tudol, s mit nöm.
- Izé, gyorsan mönjünk. - ragadja meg a nőstény karját. - Mört a végén annyira bölebolondulok öbbe, hogy előjön bölőllem a Szögedi. - mondta, miközben szabad mancsával a fejét fogta.
- És roppantul utálom. Képzölhötöd... Bár, amíg nöm alliterálok... - gondolkodik el.
 |
Sonja elmosolyodik a kandúron, majd megijed, mikor annak egyik mancsa a vállára helyezkedik. - Természetesen. Nagyon kíváncsi vagyok a képességeidre. - mondta. - De nem vagyok benne biztos, hogy nekem azok még meg vannak, anno sem tudtam őket kitűnően használni és, hogy az igazat megvalljam nem érzem magam semmivel többnek egy normális macskánál. Nem érzem már magamban azt a különös, sötét erőt. - mondja és a végére elcsuklik a hangja. Bár nem szerette régen a Volgán klánt, még is mindig majd megszakadt a szíve, mikor a régi szép időkre gondolt. Ez most sem volt másként. A nőstény megrázta a fejét, hogy eltűnjenek azok a csúnya emlékei és ismét a jelenben lehessen. -Nos, akkor megyünk? -kérdezte csillogó szemekkel.
 |
// Sombra a legjobbabbabb, még Tormnál is. ^_^ //
- Rendben, na... - gyengéden megüti a nőstény hátát. - Elég a sajnálatból, nem siratunk senkit, és nem is vesztünk össze semmin, így felesleges itt vinnyogni. És - áll fel a szakadéktól. -, hogy nekem van egy kis dühkirohanásom, az nem nagy dolog. Tudod... meglehetősen rég kaptam el bárkit is... - húzta el keservesen a száját. - Manapság senki se akar a területünkre jönni, ha mégis, akkor meg csak a kémek szórakozhatnak... - dúlt-fúlt magában és karba tette a mancsait. Hirtelen felcsillant a szeme.
- Igen, csodálatos időnk van, de... - odarohant Sonjahoz és megfogta a vállát. - Megmutathatom, mire vagyok képes? - kérdezte. - Mármint, szépen elmegyünk sétálni az erdőbe és akivel összefutunk, azt megölöm. És akár még te is kipróbálhatod a képességeidet, na? - pislog rá hatalmas szemekkel.
|
// Kicsit sem dicséred a karaktered. ^_^//
Sonja elszégyellte magát. - Sajnálom Zuko. - mormogta. - Abba még nem gondoltam bele, hogy valaki, azért marad vele, mert nem fél tőle. - mondta és oda lépet a kandúrhoz. - Tényleg sajnálom. - suttogta,majd megfordult és mivel nem akarta, hogy ilyen feszült legyen a hangulat mormogott egy nagyon egyértelmű dolgot. - Szép időnk van, nem? :D
|
- Lehet, hogy a te véleményed, de tudod mi a vélemény definíciója. A vélemény olyan... - lép megint közelebb Sonjahoz. - Mint a hónalj szőr. Senki se kíváncsi rá. Comprende? - morogta, majd ellépett a nősténytől, hátat fordított neki és leült a szakadék széléhez, és lenézett a semmibe.
- Tulajdonképpen azt hittem, azt mondod, hogy Crtl + z, de így is jó. - tart egy rövid szünetet, lehunyja a szemét, majd kifújja a levegőt.
- Bocsáss meg, Sonja, de... Olyan sokáig voltam Sombra mellett, hogy úgy érzem, vigyáznom kell a becsületére, a jó hírére. Mert, ő tényleg jó vezér.
|
- Nem tudom. Nem próbáltam meg. - mondta és megvonta a vállát. Ekkor Zuko meglökte és szorosan közel hajolt hozzá. - Zuko. - tolja el magától a még mindig fujtató macskát. - Ne feledd, ez csak az én véleményem. - mondja.- Rendben, ha ezt akarod.... Visszaszívom. - mondja és hangosan beszívja a levegőt, bent tartja, ameddig tudja, majd kiengedi. - Örülsz?-kérdezi halkan.
|
- Hehe... - mondja nem túl meggyőzően. - Hát, ha te élvezed ezt az unalmas életet... Amúgy így is tudod használni a képességeidet, hogy nem vagy Sombra közelében? - kérdezi őszinte érdeklődéssel. Persze Zuko egy nagyszerű alatvaló volt és semmiért se hagyta volna ott a klánt.
- Kellékek vagyunk... - ismételte halkan, és tettetett sértődést játszott. Lehajtotta a fejét, majd dühösen felpillantott és meglökte a vállánál a nőstényt.
- NEM vagyunk kellékek! - vicsorogta, miközben hegyes fogait mutatta ki. - Ki kell érdemelni azt, hogy Sombra megbecsüljön minket! És ezt csak hosszú idő alatt lehet elérni! - fújtatott, majd orrát a nőstényéhez dugta.
- Szívd vissza!
|
- Hm... Ezt az ugrás én köszönöm, kihagynám. Bizony teljesen áttértem erre az életre. Bár igaz, hogy a Volgán falkában.... Bocsánat. A Volgán klánban sokkal kényelmesebb volt az élet, de így is jó. - vonja meg a vállát, majd kecsesen földet ér a kandúr mellett. - Sosem aggódtam Sombra miatt. Neki mi csak kellékek vagyunk. Pont ezért hagytam ott a falkát. - mondja, miközben feltekint az égre. - Talán még mindig ott lennék. Hah, de ez csak egy lehetőség.- mondja, majd Zukora pillant. - Na és, hogy sikerült ez a... "kitelepítés"?- kérdezi.
|
- Sonja? - lepődik meg a kandúr, majd felugrik mellé a sziklára. Szűkösen, de van elég hely kettejüknek.
- Bocsi, cica, meg se ismertelek. Az illatod már teljesen átvette az erdei macskák szagát. - vigyorog elnézően, majd kinyújtja a nyakát és lenéz a szakadékba.
- Teszteljük-e azt a mondást, hogy minden macskának kilenc élete van? Vagy, csak a legjobbabbaknak? - kérdezi vigyorogva, miközben leugrik a szikláról, a puha fűbe.
- Amúgy hogy megy így az életed, távol Sombrától és a gyilkolástól? Ja, és mielőtt aggodalmaskodni kezdenél, hogy Sombra küldött, jelentem, szerintem azt se tudná, hogy ki vagy. De, azért semmi feltünősködés. - mondja tettetett szigorral. - De most már, igazán a te nyelved is megindulhatna.
|
- Oh, szia Zuko!- köszönt Sonja a kandúrnak. - Hogy vagy?- kérdezi teljes nyugalommal. Hangjában egy cseppnyi barátság. Fejét kicsit balra hajtja és nézi a körülötte köröző macskát.
 |
És egy a nősténynél sokkal idősebb, ám méretben kisebb kandúr jelent meg. A fák ágairól ugrott le és egyenesen a nagy, kiálló szikla felé vette az irányt, ahol a nőstény dekkolt.
- Ej cica, eszem azt a csöpp kis szád... - dalolta a kandúr, miközben a nőstény körül kőrözött.
|
Egy fiatal nőstény erre sétált. Felugrott a hatalmas sziklára, ami elég instabil volt. ~ Hm.. Nem rég járhatott valaki erre.~ gondolta magába, majd felborzolta a bundáját. Ezen a késő őszi napon nagyon hideg volt a szél. ~ A p*cs*ba. Közeledik a tél.~ gondolja magában és összevonja a szemöldökét. // Ezt pontosan onnan is tudom, hogy felállították azt a sátrat, ahol általában a sót szokták szállítani, a sószóróknak. ^_^//
 |
Double követte a nőstényt és közben szivárvány színűre változott.//folyt.ott//
|
- Akkor menjünk, mert én fel tudnék falni egy egész farkasfalkát. - mondta nevetve, majd gyorsan kinyújtóztatta végtagjait és elindult az erdőbe. Úgy tett, mintha nem hallotta volna az apró hím szavait, de benne lassan kezdett összeállni a kép. Legalábbis ő így gondolta, az hogy igazából semmit nem tudott az egy más tészta. ^_^
// folyt. erdő //
 |
//Öm...Double fiú... ^^ //
-Igen,Sheevától...-mondta.Mikor meghallotta a vezérhelyettes kérdését így szólt:-Igen éhes vagyok.Megyünk vadászni?Egyébként anya a gyűrűket is Sheevától kapta.-mondta majd szépen kékre változott.Közben fölállt.
|
- Érdekes... - felelte megint szűkszavúan, a bajsza alatt. Szemével vizsgálgatta a karkötőt.
~ Nem létezik, hogy ez az... ~
- Azt mondtad, hogy anyukád Sheeva-tól kapta? - kérdezett vissza, mintha nem emlékezett volna rá. Pedig pontosan tudta, hogy mit mondott a kölyök. - És a gyűrűket is tőle...? - megrázta a fejét és visszatért a valóságba.
- Igazából nem, soha életemben nem láttam ezt, csupán hallottam ilyenfajta karkötőkről és ékszerekről pletykákat. De persze ezeknek a szóbeszédeknek semmi igazság alapjuk, ugyebár. - vigyorog kedvesen a nőstényre.
- De elég is ebből a témából, nem vagy éhes?
|
-Egyébként csak erre jártam.-
|
Double lenézett.Kicsit émelygett.Aztán odament a nőstényhez.-Képzeld a hugomnak,Ginának van egy gyűrűje,amitől lebegni tud!Robnak meg van egy olyan gyűrűje,amitől gyorsabb lesz.-mondta.Látta,hogy a vezérhelyettes nyugtalan.-Talán már láttad ezt valahol?-kérdezte,majd távolabb ment a szakadéktól,és lecsüscült,közben zöldre változtatta színét.
|
- Értem... - felelte szűkszavúan. Érezhető volt, hogy Hecate többet tud a karkötőről, mint maga a tulajdonosa. A nőstény megrázta a fejét és vetett egy barátságos mosolyt.
- Semmi, semmi. Nem fontos. - Hecate leereszkedik, hogy egy szemmagasságban legyen a kölyökkel.
- De azon kérdésemre nem válaszoltál, hogy tulajdonképpen mit keresel itt. Nem játszótér ez. - biccent fejével a szakadék felé, ami közvetlenül a vezér szósziklája előtt van.
|
Aztán Double vágott egy értetlen képet:-Miért?-kérdezte.
|
[26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
