|
Témaindító hozzászólás
|
2009.09.09. 14:10 - |
Ide azok a rókák szoktak jönni aki nyugalmat vagy boldogságot akkarnak találn. Vagy randizniis lehet! |
[124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
-Hogy halt meg Heladas?-nézett Makimre nagy szemekkel,Érdekelték ezek a dolgok.Na jó,nem pont a halál,de egyszer látott valami krimit a vén farmer tévéjében,az ablakon át,és Gina eldöntötte:ő nyomozó lesz.
 |
/ /Nah Makime elég sokáig kussolt, itt az ideje, hogy megszólaljon. >_>//
Makime hosszú ideig hallgatott. Maga sem tudja miért volt ilyen sok ideig csendben. - Izé... öm... Szia!- mondta kicsit zavartan és arcára eröltetett egy jokeres vigyort. - Mi volt a kérdés? Nem figyeltem. Bocsánat.- hebegte zavartan és pillantását a két róka között váltogatta. ~ Utálom, amikor lefagy az agyam.~ mormogta magában és megnézte magának ezt a Ginat. ~ Szélfalka beli, mi?~ mormogta felvont szemöldökkel. ~ Ismertem anno egy Szélfalka beli nőstényt, azt hiszem. Nem valami kedves teremtmények, az már biztos.~ mormogta ismét magában és elhúzta a száját.
 |
// Meh... legközelebb kettőt és könnyebbet. ^^! //
- Heh... - hirtelen a szellem zavarba jött, és mancsával tarkóját kezdte vakarni. - Hát, nagyon rég volt... Pontosan már nem is emlékszek, jobban mondva... nem szeretek rá visszaemlékezni. Tudod, ha magamelé képzelem az egészet, akkor olyan, mintha újra és újra átélném. És szerintem bőven elég egy életben csak egyszer meghalni. - mondja egy nem túl meggyőző mosoly társaságában.
- Fáj. Nagyon. De... Ha jól rémlik, akkor valami baleset lehetett. - Tétlenül Makimére nézett, tőle várt választ.
 |
-Szellem?-kapta fel a fejét.-Hogy haltál me?-kérdezte.
|
- Oh, így már érthetőbb. - mondta udvariasan mosolyogva Heladas. - És, szerintem becsüld meg azt az uszonyos élőlényt. Lassan kezdenek majd elfogyni a zsákmányok és jön az éhezés időszaka. És olyankor nem lehet válogatni. - mondta nagyon komolyan a szellem. A hím meglepődve pislogott Ginára.
- Ugyan mégis mit rontottál volna el, Gina? - kérdezte egy bátorító mosoly társaságában. - És... Tulajdonképpen Makime egy hajdani angyel, én meg egy szellem, így gyakorlatilag nem tartozunk egy falkába se. - pillant a rózsaszín rókára.
|
Gina kiköpte ahalat,ami a szájában volt,majd így szólt:-Fúj!Borzalmas íze van!Egyébként azt mondtam,hogy az én nevem Gina.-mondta.-Elnézést kérek,ha valamit elrontottam.-motyogta,majd kimászott a vízből.-Én a Szélfalkába tartozom.És ti?-kérdezte,majd rámeresztette nagy,lila szemeit.
|
- Hát, te tudod... - vonta meg a vállát a nagytestű hím, majd vallá felett hátranézett Makimere. Gina érthetetlen, zavaros, halandzsa beszédére felkapta a fejét. - Tessék? - fordult a szürkeróka felé.
- Amúgy én meg Heladas vagyok, ő meg itt Makime. - biccent fejével a rózsaszín nőstény felé.
|
Gina vágott egy képett,majd így szólt.-Nem kell,kösz.-morogta.-Kilépett majd megrázta magát.-aéan againa vagyok.És te?-kérdezte bizalmatlanul.
|
A szellem felfigyelt a csobbanásra és az apró káromkodásra.
- Na, lőttek a romantikus hangulatnak... - súgta Makime fülébe, majd felkelt a nőstény mellől és a folyóparthoz lépett. Meglátta a vízben az elázott rókát.
- Túl hideg van a fürdőzéshez, nem gondolod? - kérdezte felvont szemöldökkel a nőstényt. - Izé... kimentselek? - döntötte oldalra a fejét, miközben a nem túl barátságos tekintetű kölyköt figyelte.
|
Egy kis,kék róka jött ide.Nemm vett észre egy faágat,majd megbotlott,és bele a vízbe.-A k***a életbe!-motyogta.
|
- Akkor minden rendben, kedves - mondta nem túl meggyőzően. A hím csak elhúzta a száját, s felmérte a nőstény állapotát. A teste nem sérült meg, csupán a pulóvere. Nem akarta tovább faggatni a nőstényt. - Nos, akkor mi legyen a mai program? - kérdezte, miközben átkarolta a nőstényt, s egyik hajfürtjével játszott.
|
Makime elmosolyodott.- Csak gondolkoztam.- mondta, majd letekintete a pulcsijára.- Gondolom a bozótos amin átmentem errefelé kicsit megtépett.-mondta halál komolyan, majd megcsókolta a hímet.
|
A nőstényt hirtelen egy kellemesnek mondható, meleg szellő járta át, majd megjelent elötte kedvese, Heladas. - Hiányoztam? - kérdezte vigyorogva a hím, majd megölelte. Megfogta a nőstény állát és a szemébe nézett. - Mi bánt, olyan búskomor vagy. Bántott valaki? - kérdezte aggódva. Majd a nagy okos férfi agyával és szemével észrevette Makime foszladozó pulcsiját. - Mi történt? - kérdezte aggódva.
|
Makime kábulta érkezett a Szerelem folyóhoz, ahol kedvesére várt, hogy újra egymásé lehessenek. Már fejében megszületett az a kép amikor Heladas hátulról tolja őt, és ő élvezetesen nyögdécsel. Majd a jöbőbe pillantott,amikor gyermekeik megszületnek, és egy szép családott alkotnak.
|
Erre nem válaszolok mert víz alatt nem beszélhet |
-Hé mit csinálsz? |
A nőstény megfogta a hím lábát és lehúzta a víz alá de nem vette észre hogy nem vett levegőt és majdnem megfult. |
-Hol vagy hé hahó.~Merre van tán elment?? |
~Soha nem vesz észre~Gondolta magában.És még mélyebre ment. |
-Rendben.De hol vagy? |
[124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
