|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.07. 21:56 - |
Míg más rókáknak ez kellemetlen alvó hely a Déllemeknek tökéletes luxus. A barlang - mily meglepő - rettentő kemény, s szörnyen hideg, mivel a szél mindig befúj. Néhány zuzmót fel lehet fedezni, azok szolgálnak párnának. |
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- Jeap, okés. - biccentett, majd követte a nőstényt és... folyt vízfalka... hol? ^.^"
 |
Holly megdöbbent a gyors válaszon. Elmosolyodot. Hálás pillantást vetett a hímre, majd így szólt.- Rendben. Akkor azonnal induljunk.- mondta és kiment a barlangból. Rá pillantott a hímre, aki értetlenül nézet, mert az egy dolog, hogy nem volt tisztában azzal, hogy kit is kell keresnek, de az nagyobb gondot okozott neki, hogy hova is tartanak. - A Vízfalkába megyünk.- mormogta és megvárta, amíg a hím ismét magához tér.
 |
Woundless gondolkodás nélkül válaszolt. - Persze, hogy veled tartok! - sziszegte. - Ilyen állapotba nem jutnál sehova. - az oldalát a nőstény oldalának támasztotta. - És, legalább megismertetem veled a barát fogalmát. - kacsintott mosolyogva.
|
-Hah, nekem igen szimpatikus vagy, de nem ismerlek olyan rég óta, hogy barátok legyünk. Igazság szerint a barátság csak egy fogalom. Semmi más, barátság nem létezik csak azért találták ki, hogy ámítsák vele a többieket. Tényleg szimpatikus vagy nekem. De már nem tudom milyen is egy "barát". Nem értem a "barátság" fogalmát.- mondta és lesütötte a szemét.- Mint mondtam te nem érthetsz engem. Annyi mindent vesztettem el az életemből. Meg kell találnom és semmi sem állíthat meg benne.( Ez gyenge utalás Gellere) Ha barátom vagy, akkor velem tartasz, de talán jobb is lenne, ha egyedül hagynál. Mindegy, ahogy jónak látod, de mindenesetre nekem ma este muszáj elindulnom az erdőbe. Ha velem jösz, ha nem. Ez a te döntésed.
|
A déllem lehajtotta a fejét. Valóban el kellett gondolkodnia tettein. Ránézett a nőstényre. Szép volt, jó volt, // köszönöm ennyi, de mégis -mégis?- kellene tenni valamit, amitől megérti, hogy szeret engem, és csak ez számít! :P // de itt vége. Nem érzett semmit a nőstény iránt és... egy jó barátnak tartotta, aki nem úgy nézett rá, mint egy szörnyszülött, elmebeteg állatra, aki mindenkit *censored*. // Itt a morbidra gondolok. // Viszont, Woundless gyáva volt ahhoz, hogy ezeket szemtől szembe elmondja neki. Ismét lehajtotta a fejét, sóhajtott. - Izé, mert. Barátok. Vagyunk. - mondta halkan. - Azt hiszem hét másodperc kell ahhoz, hogy a róka megállapítsa másról, hogy szimpatizál-e vele. De lehet, hogy nem jó forrásokból tudom. Memória... - sóhajt ismét.
|
Holly csak nézte a hímet és a fejét rázta.- Te ezt nem értheted.- mormogta és elkapta a fejét.~ Engem nem érdekel semmi. Meg kell találnom és ez az, ami fontos. Ez a célom. ~ mondta magában és lecsuka a szemei egy percre. Ingerült volt és most egyébként sem volt barchobázos kedvében. Felállt és a barlang szája elé ment.- Ismered az életem szinte minden egyes pillanatát. Kérlek ne kérdőjelezd meg azt,amit én elhatározom. Véletlen volt a találkozásunk, véletlen volt a támadásom. És amikor ott voltam az erdőben, ájultan te segítettél. De nem tudom, hogy mikésztetett erre, hiszen nem vagyunk barátok. Alig fél napja ismerjük egymást. Mi késztetett?-kérdezte és a hím felé fordult. Mélyen bele nézett a szemeibe. Arca komoly volt. A boldogság egyetlen szikrája sem volt a nőstényben. Elfordult és halkan megismételte a kérdést.- Mi késztetett?
|
- De, de, de... - dedegte // Igen, direkt írtam így :P // zavarodottan a déllem. - És, ha valami bajod esik? - hirtelen a nőstény elé ugrott. Véletlenül túl közel hajolt hozzá, hogy orruk szinte összeért. - És, ha nekem az erdő közepén összeesel, mert mit-tudom-én milyen bajod lesz, akkor nem tudok újra hanghullám segítségével valakit értesíteni, mert... mert csak! - gyengéden megfogja a nőstény vállait és lenyomja őket, hogy üljön le. - A te érdekedben. Egy hét múlva akár bungee-jumping-olhatsz kötél nélkül -~ Mondjuk nem...~ teszi hozzá halkan. :P - de, most a legfontosabb, hogy P-I-H-E-N-J! - rázta meg gyengéden a nőstényt, majd leült mellé. - Mért, a barchoba nem vicces? - néz rá kölyök-kutya szemekkel.
|
Holly felsóhajtott.- Ugyan már... Igazán csinálhatnánk valami...különlegesebbet. Mondjuk menjünk el sétálni. Az nem olyan megterhelő és igazán pihentető.- mormogta a nőstény és felállt. Oda ment a hímm mellé és barátságosan hátba vágta.- Igazán nem kell hallgatnunk a dokira.-mormogta a hím fülébe.
|
- Jep, igaz, sejthettem volna... - mondja zavarodottan, majd elkezdi enni a vadat. Holly feljajdulására rögvest felfigyelt. - Csak óvatosan! - figyelmezteti a nőstényt, majd újra a kaja felé figyel, ám lopva mindig felnéz Hollyra. Miután elfogyasztották a vad húst, körbenézett, igen megint direkt nem nézett Hollyra. - És most mit csináljunk, amihez nem kell megeröltető mozgás? Barchoba?
|
- Azért hoztam kettőt, hogy az egyiket TE edd meg.- mondta és beleharapot az őz combjába. Mancsával hozzá ért az arcán található sebhez.- Áú!-vakkantott fel, majd leeresztette a mancsát. -Ez sokáig megfog maradni.- mormogta, majd ismét beleharapot a húsba.
|
A hím hátracsapta a fülét és pár pillaantig megderemdve állt, ugyanabban a testhelyzetben, ahogy a nőstény megnyalta. Nagyokat pislogott, majd megrázta a fejét. - Izé, nincs mit. - dadogta. - Az őzet magadnak hoztad, vagy... én is kaphatok belőle? - terelte el a témát más felé...
|
Holly ledobta a kaját majd megnyalta a hím pofáját.- Köszönöm, hogy megmentetted az életemet.- mondta majd neki látott a zsákmány evésének.
|
Woundless előtt állt a keresett nőstény. Annyira örült, hogy legszívesebben a nyakába ugrott volna. - Jaj, semmi, csak azt hittem, hogy valami bajod esett, mert... itt nem biztonságos egyedül bóklásznod! - korholta anőstényt, de csupán azért, mert aggódott érte. Tudod, ilyen anyukássan :D - Egyáltalán, tudod, hogy hol vagyunk? - vonta kérdőre.
|
Nem sokkal azután, hogy a hím kirohant a keresett nőstény állt vele szemben. Felvonta az egyik szemöldökét. Szájában két őzike lógot.- Valami baj van?-kérdezte a hímet és zavartan elmosolyodott.
|
A hím felkelt, ásított egy nagyot, majd lenézett a nőstényre. Azaz, csak lenézett volna. Pupillái kitágultak, és rémülten pattant fel. - Holly! Holly hol vagy? - kajabált, miközben körbe-körbe rohangált. Kifutott a barlangból, s remélte, hogy megtalálja... élve. Nem érdekelte, hogy a déllemek tán kinevetik, vagy simplen hülyének nézik, most sokkal fontosabb volt a nőstényt megtalálni.
|
// Forog az idő kereke//
* Később Holly felkelt és felnézet a hímre. Nagyot ásított, majd kimászott a hím karjaiból. Már nem fájtak a porcikái és nem is fázott.Nem akarta felkelteni a hímet, de éhes volt, ezért kiment az erdőbe vadászni.
|
Rá akart szólni a nőstényre, hogy ne álljon fel, de mikor sikerült neki, pont a karjaiba esett. Megpróbált valahogy elülni, hogy ne keltse fel a nőstényt, majd az ölébe fektette a fejét. Óvatosan, valami elmebeteg ötlettől vezérelve elkezdte simogatni a hátát, amin most a kötés volt. A nőstény kellemes hortyogásától ő is hamar álomba szenderült és így aludtak kettesben, egymás karjaiban. // A karjaid közt meghalni :D //
|
- Fázom.-mormogtaa nőstény és össze rezzent. Fájt mindene, de megpróbált feltápászkodni a földről, de mindig eldölt. Amikor végre sikerült a müvelet, akkor is eldöl pont Woundles karjaiba :D. Mily furcsa nem? Ott viszont jó meleg volt ezért egyből elaludt.
|
Megérkeztek a barlangba. Szerencsére út közben nem találkoztak egy déllemmel se. Letette finoman a nőstényt, majd egy darabig figyelte a fehér rókát, ám nem sokára az felkelt. - Szia, Holly. Lekezelt a gyógyító, most mát annyi a dolgod, hogy pihenj, én meg vigyázok rád. - mondta kedvesen mosolyogva.
|
*Holly érezte, ahogy a hím válla jár, majd leteszi a hideg, kemény földre. Holly még sokáig nem mozdult, majd lassan elkezdett hunyorogni.-Woundless?-kérdezte halkan és a hímre nézett.Össze rezzent a hideg és kemény föld miatt.*
|
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
