|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.05. 14:48 - |
Tele van gejzírekkel XD. Csak saját felelősségre!!! |
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Scourge egy bokorban bújt el.Hirtelen megfogta Lolát a farkánál,és húzta.A nőstény hiába ellenkezett a kandúrnak,végül behúzta a bokorba.Pár perc múlva ott feküdt Lola...Volt Lola,nincs Lola.Viszonz a lelke a mennyekbe került,így örök üdvösségre talált.Scourge számára ez nem jelentett semmit,ugyanis csak ölni szeret,nem pedig érzelegni.A kandúr még egy pillanatig látszódott,aztán elnyelte a sötétség.//El//
 |
Lola csak nézte a nőstényt mikor a barlang felé közelített.-Szia Lola vagyok.-mutatkozott be neki majd válaszolt a kérdéseire.-Ja ez a cukor?Ja csak ezzel átt tuok változni de nagyon finom.Kaphatsz csak rám hat az átt változás.-mondta és felé nyújtotta a kis üveget. |
Evans látta, hogy Lola mindenen át megy,s egy barlanghoz ér. Utána megy, s megkérdezi:- Én is be jöhetek?- szemeiből árulkodik a félelem,hisz Evans hihetetlenül fél a vihartól,mert ilyenkor nem tud repülni. Ekkor meglátja a cukrot és rákérdez:-Ez meg mi?-fel vonja az egyik szemöldökét,s úgy néz Lolára.-Amúgy a nevem Evans!-mutatkozik be egy kis késéssel.
 |
Lola látta hogy a fehér nőstény fölé száll.Mikor meglátta a villámot akkor felkapta egy kicsit a fejét de utánna egy fedett helyet keresett.Bár még egy kicsit feküdt volna a fűben de nem tehette.Átt vágott a gejzíreken amik csak úgy sorba törtek ki mellette.-Jaj,ezek a gejzírek már teljesen idegesítenek.-mondta halkan,majd egy kisseb barlangot talált magának.Ahol csak magában ült és varázs cukrait kezde el sörgetni.-Hát nem kéne be vennem.-mondta szomorúan és csak nézte nyakláncát. |
Evans miután felkelt, az eső még mindig esett, sőt már zugogot. Hogy felkeljen fejét feleresztettsz, a többi testrészét eltakarta szárnyaival. Ahogy a hideg eső megmosta az arcát egyből felkelt. Nem messze tőle észre vett egy rókát, aki a füvön feküt. Oda ment mellé, és egyik szárnyát fölé tartotta a masák szárnyával pedig magát vedte. Nem sokára elállt az eső, de az ég még mindig be volt borulva. A nőstény észre vette, hogy az idegen, már kezd felkellni, legalábbis remélte. Evans az eget kémlelte, hogy érdemes lenne- e most felszállni, de a felhők még mindig nem igértek semmi jót. Hirtelen, egy villám cikázott végig a fekete fellegen. A nőstény nem lepődött meg sőt inkább elmosolyodott, az égi tüneményen, de a dörgést velejéig érezte. Tudta, hogy vihar közeleg így muszáj a partnerét valami biztonságos helyre vinni.
|
Lola egy kis kalandar vágyott és ezért jött ide.Mikor mgelátta a kecsesen leszálló nőstényt tátott szájjal nézte.Majd egy gejzír tört ki előtte és hátra pattant és mire észbe kapott már minden felől gejzírek törtek elő a földből.Mikor már túl erős volt kiugrott és egy kis kiemelkedésre felált és onnan nézte az előtöri párás levegőt és mikor érezte az eső első csepjeit bundáján akkor felnézett és élvezte a hideg cseppeket.MAjd megunta és keresett egy füvesebb helyet hogy lefekhessen |
*Evans kecsesen lovagolta meg a légaramlatokat. Szárnyát ovatosan mozgatta minden változásra, és meg sem kellet legyintenie a szárnyát, mert fen maradt a levegőben. Miután befejezte a lebegést, halkan füldet ért, s a gejzírek forró levegőjét ovatosan kikerülte. Egy biztonságosnak tűnő helyre leült, s testéhez simította szárnyait. Kék szemeit lehunyta, s vett egy mély levegőt a kicsit kénes és nehéz légtömegből.Fel nézet az égre. A napot a sűrű gödös felhő eltakarta, s nem sokára esni kezdet az eső. Megálapította, hogy sokkal melegebb van ide lent mint oda fent ezér szitál az eső. Később a szitálásból eső lett, és a nőstény szárnyaival védte szőrét az ázástól. Hasra feküdt és hallgatta az eső kopogását szárnyain. El is bóbiskolt, maj álomba merült.*
|
// Makime folyt. Angel tábor.vagy valahol másfol-.- majd meglátjuk // |
-De... - nyögte. Csak tátott szájjal bámult, ahogy a hal elúszik...
Aurora vigyorogva megnyalta kedvese orcáját. - Hát akkor vezess, te vadállat! - kuncogott. Rage szájon csókolta, majd elvezette valahová.
  
|
* Makime hallotta kedvese hangját és azt kiabálta neki vissza:- Mert szeretem! És én mindig hűséges leszek hozzá! Akkor is ha téged szeretlek-*mondta, és a végén már szinte bőgött.~ Az élet olyan igazságtalan!~ Azzal megpróbált elfutni.*
 |
-Me? - kiáltott utána. A két homoszexuális eközben érdeklődve nézték a szappanoperát. - Nem megyünk valami nyugisabb helyre? - súgta Rage a kétfarkú fülébe. Az kacéran ránézett. - Miért? Mit akarsz csinálni azon a nyugis helyen? - súgta vissza. Rager elvigyorodott. - Azt majd meglátod...
|
- Nem lehetünk együtt! Már van valakim! -*mondta és felpattant. Elindult haza felé lassan szomorúan.(föleg azért lassan, mert alig tud járni most perpill.)Mégegyszer hátra nézett. A naplementében szinte eltünt a nőstény, miközben hátranézet, majd újra lassan elindult.*
|
-Hát akkor mondjad! - mondta kérlelve.
|
*Makime egy kicsit meginbolygott. A nőstény átlátszó színe elkezdett sötétedni, de ez perpillanat *****ra nem fontos. - Valamit el kell mondanom-*motyogta, és színe ismét olyan lett mint rég. Haja ismént élénk színeiben pompázott(gyengébek kedvéért újra élet). A Pulcsia is rajta termet.Felnézett kedvesére. Szíve a torkában dobogott, a víz kiverte.
|
A hím Makimére nézett és ezt kérdezte. - Mi az, kedves virágszálam? - kérdezte lágy hangon és megsimogatta kedvese pofácskáját.
|
- Heladas-*mondta Makime és lesütötte a fejét.*
 |
*A hím magányosan kullogva koptatta a földet... Porcikái szinte ordítottak az unalomtól, amin ebben a percben, úgy érezte, hogy nem lehet segíteni. Hirtelen déllem szagra lett figyelmes, mire elhúzta a száját (illusztrálom xĐ: ( :S ) ) . Egy idióta ötlettől vezérelve leült és csöndben bámult maga elé. Maga sem tudta mire vár...* |
Heladas lágy mosolyt vetett a nőstényre, aki megcsókolta. Majd abbahagyták, és érdeklődve figyelte, hogy mit néz, olyan elképedten Makime. Majd arra vitte tekintetét, és vetett egy halk hümmögött. - Hát... öh... csak szerelmesek... nincs abban semmi rossz... - jegyezte meg a hím.
|
- Nagyon jó....jobb mint élni-*mondta és megcsókolta párját. Amikor ennek vége volt leesett az álla, a két hímen.*
|
A hím ( az igazi hím hármajuk közül xD) keserűen állt a holttest felett, ám ekkor kibillent egyensúlyából és lehet, hogy hátulról jött a lökés, ám ijedtében oldalra borúlt, így ráesett a két farkúra. Rage felemelte mind a 9 (+1) farkát és vörösen izzott a szeme. - Szállj le Auroráról! - morogta oda neki, majd kimenekítette párját a szellem alól. - Nem állt szándékomban... - vetette oda Heladas, majd egy édes hangot hallot. Makime szelleme volt az. A holt szeme felcsillant és odarohant hozzá . - Nos, milyen szellemnek lenni? - kérdezte kedvesen, miközben a fagyit nézte xD
Rage közben magához szorította a hímet ( kb. úgy mint azon a Gatomon+Mew-es képen :D) és a fülébe súgta. - Nyugi, megvédelek mindenkitől, vagy ne legyen a nevem, Asesino!
- Nem is ez a neved... - mondta keserűen Aurora, majd megpuszilta a déllem arcát. Az meg egy doromboláshoz hasonló hangot hallatott. - Nem baj, más nem tudja... - mondta lágyan, majd erősebben húzta magához kedvesét. - Igaz... - mondta egy kicsit fuldokolva. xD
|
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
