|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.05. 14:40 - |
A rókák itt szoktak harcolni, |
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
- Most boldog vagy? - szólalt meg egy hang Copo fejében.
- Hagyj békén... - morogta az orra alatt.
- Én nem a barátod vagyok akit csak úgy elhesegetetsz! - morogta Lugia.
- De mível nem vagy a barátom, nem kell foglalkoznod velem!
- De a szélfalka tagja vagy én meg törődök a falkám tagjaival - mondta gyengéden. Copo de nieve elfordította a fejét és nem válaszolt.
 
|
Skat eltünt a gyómok között.
 |
Copo válaszra sem méáltatta a kegyetlen szavakat, majd hirtelen megállt. ~ Mit csinálok? ~ kérdezte magát és megrázta a fejét. ~ Meg akarom támadni, közben semmi okom rá... ~ mondta és visszavonult. Egy bokorban talált menedéket...
|
Skate hallota Copo lépteit, majd megfordult.- Ne kövess! Mi a francot akarsz tőlem? Most csak nem meg akarsz fektetni?- kérdezte gúnyosan majd megint megfordult, és tovább ügetett.*
|
Copo abba hagyta a sírást és lassan felnézett a nőstényre. Fekete szemében :P csak úgy izzott a tűz. - Barom? Majd megmutatom neked, hogy ki a barom! - morogta és pillanatok alatt felállt, majd Skate után kezdett rohanni.
|
- Jó lenne mi? Eltünni. Barom vagy! Hogy tehettél ilyet a falkáddal, és hogy lehettél ilyen taplo egy Istebbel.- morogta, azzal megfordult és elugrált.
|
- Annyira sajnálom! - mondta igazán kétségbe esetten és a lökéstől a földön landolt. - Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém... Elhagytam a falkámat és egy istenre káromkodtam! - mondta keservesen és arcát mancsaiba temette, de nem azért mert sírni akart, hanem, azért, mert el akart tűnni, nem akarta, hogy itt legyen és el akart süllyedni, el a föld alá, el innen, azelől akit előbb kihasznált és lesmárolt.
|
Skate mikor megérezte a száraz ajkakat eltolta magától a nőstény, nyálát kiköpte a szájából.- Mit művelsz?- kérdezte, és felborzolta bundáján a szőrt. Szemei szúrósan meredtek Copora.- Csak azt ne mond, hogy az egész játék volt! Mint vettem észre meleg vagy! Nincs velük bajom, de undorodom azoktól akik kikezdenek velem! Ha érted mire gondolok!- morogta.
|
Copo teste felmelegedett, de most nem kerülgette az elájulás, vagy valami egyéb. Most jól érezte magát és hirtelen ajkai kiszáradtak és égtek a vágytól, hogy Skate puha és nedves szájára illesze és hogy nyála benedvesítse kiszáradt száját. Elemelte fejét a mellkasától és csillámló szemekkel nézett Skate szemeibe, majd halkanl, szinte csak formálta a szavakat, így szólt. -Sajnálom... - mondta és megtette amiről álmodozott. Ajkait a nőstényére tette és nyelvével megprobált áthatolni a nőstény döbbent, alig nyitott száján.
|
- Értem! Nos nyomjuk el ezt a szomorú pofit egy kis mosollyal. Aki beteg arról gondoskodni kell! És te az vagy nem de?- kérdezte naívan, majd amikor Copo bele furta arcát, Skatebe, szorosan megölelte. Simogatta a hátát, és Velo-ra gondolt ~ Úgy hiányzik, remélem jól van! Szegénykém, olyan ártatlan. De a szerelmesek mindig aggódnak egymás iránt, remélem ő is aggódik miattam.~ motyogta magában, és felnézett az égre.*
|
- Hát... csak arra emlékszem, hogy nagyon dühös voltam valakire és hogy nagyon egyedül éreztem magamat... - mondta keservesen, elcsukló hanggal, majd arcát a kezébe temette és sírásféle hangokat adott ki. Magában kajánul vigyorgott, majd felnézett a Azt teszem...amit szeretnél mondatra. - Valóban? Dehát alig ismerlek... - mondta értetlenül, majd a nőstény a púpjára nyomta a gyógynövényt, s Copo Skate "emlőivel" találta magát szemben. Elkapta az alkalmat és fejét a nőstény mellkasán lévő szőrbe fúrta. Skate érintésére teste izzani kezdett és úgy érezte magát, mint Diamantéval.
|
- Jaj Istenem! Semmire nem emlékszel?- kérdezte, és Copo mellé ült átkarolta, és azt mondta neki.:- Ne aggódj azt teszem addig amíg ilyen állapotban amit csak szeretnél! Nem vagy éhes? Vagy szomjas? Esetleg fáradt? Játszani nem szeretnél? Jó ez hülyén hangzott, hisz nem vagyunk gyerekek!- mondta és vetett egy fintor magár. Megtapogatta a púpott, majd egy nedves növént rá tette. Gyengéden nyomta, hogy ne fájon a másik nősténynek. Mivel magasabb volt, Copo feje Skate mellkasánál volt. Széppen simogatta Copo hátátt, és nyugtadgata, hogy majd minden rendbe jön.
|
// Ez neked hol vörös? //
Copo kábultan nézett maga elé, mikor a nőstény megölelte. Hirtelen csak úgy érezte, hogy ő van, s az előtte álló nőstény. - Semmi baj... igazán semmi baj... - ismételte. Teste hirtelen felforrósodott, mikor a nőstény újra hozzá ért. Átvillant Copo agyán valami. ~ Mit szólnál egy kis játékhoz? ~ kérdezte, s míg a nőstény elfordult gonosz vigyort vetett. - Nem, sajnos nem emlékszem semmire. - mondta kétségbe esetten.
|
A felhők megrémítették, de nagyon megörült, amikor a nőstény felébredt. Öröm itassan megölelte és ezt mondta neki:
- Hála az égnek, hogy élsz! Bocsáss meg túl érzelgős tipus vagyok!- közben elengedte Copot, és mancsát a púpra tette, majd elszaladt. Később egy kis jéggel jött vissza és rátette a sebre.
- Jól beverted a fejed! Remélem nincs amnéziád! Tudod ki vagy?- kérdezte aggódva és szemei bele mélyedtek Copiéba. Csodálatosan csilloftak, ahogy a nap rájuk sütött, és a bóldogságtól olyanok voltak mint a gyémánt. Vágott egy tecetős vigyort, és elefántcsontfehér fogai úgy tündököltek, akár az első hó. Haja lángvörös volt, bundája barna, és olyan élő volt, hogy szinte már csak illúziónak tünt.
|
Halk kuncogás hallatszik. Egy Isten volt az, kinek vörös szemei izzottak az égen. Az eget sötét, fekete felhők takarták el, hirtelen minden sötét lett. Majd a felhők Copo de nieve felé kezdtek szállni, s körbevették. Skate értetlenül kapkodta a fejét. A setét felhők eltakarták Copo élettelennek tűnő testét, majd hirtelen valami elkezdte szívni a felhőket, vagy legalábbis a felhők mentek egyre beljebb. Copo de nivébe szálltak a felhők, majd mintha misem történt volna a nap újra kisütött, s a madarak csiripelni kezdtek. A volt gyógyítő a vízre felébredt. - Jaj, nekem, szétrobban a fejem! Mi történt és miért vagyok csupa víz? - morogta magát nézve, majd felpillantott megmentőjére. A nősténynek elakadt a szava. ~ Csodaszép... ~ gondolta magában, s rögötn elfelejtette Diamantét és a falkát.
|
*Skate arra járkált, majd észre vette az elájult nőstényt. Felemelte a fejét, és ezt kérdezte tőle:
- Jól vagy? Mi történt?
Aggodalmasan nézte a kába nőstényt aki nem nagyon mutatta magát élőnek. Skate oda nyomta fülét a nőstény mellkasához. Még élt, de nem ébredt fel, ezért lelocsolta egy kis vizzel(amit nem tom, h honann szerzet).
|
Copo lehorgasztott fővel sétált a magas fűben. Itt-ott egy csontdarabot vélt felfedezni. Hirtelen egy hangot hallott a fejében.
- Copo de nieve, ezt nem teheted! A falkádnak szüksége van rád!
- Hadjatok békén! - morogta Copo és megrázta a fejét, hogy a hang eltűnjön a fejéből.
- Nem csak miattad! Hanem a falka miatt kéne visszamenned! - győzködte a hang.
- A falka bekaphatja! - vetette oda Copo. Hirtelen hatalmas szélvihar támadt. A csontok, amiket a volt gyógyító idáig nézegetett, hirtelen a levegőbe szálltak és felé tartottak.
- Nem vicceltem! - mondta dühösen a hang.
- Én sem! - ordította a nőstény, de az erős szél elvitte a hangját. Hirtelen egy csont közeledett felé, de nem tudta kikerülni. Eltalálta a fejét és ájultan esett a földre... a szél közben csitulni látszott.
 |
Bágyadtan sétált a nőstény mellett. Remélte, hogy hamar a gyógyítóhoz érnek.
// folyt. szél falka gy.barlang // |
-Bírd ki... - mondta halkan, közben segített az állásban, majd a sétállásban. - Nincs olyan messze! Ezután jobb lesz... - bíztatta., majd elindultak.
 // folyt szél falka gy.barlang//
|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
