|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.05. 14:32 - |
A Földfalka rókái ebben a barlangban alszanak. Az elején hűvös, de a barlang végében ahol általában szoktak aludni ott jó meleg van. |
[38-19] [18-1]
- Igeeen! - sipákolta vékony menyéthangján, miközben karjait a magasba emelte. Hirtelen a nőstényt meglökte egy széláramlat, amire úgy gondolta, hogy ideje felszállnia. Kes az indulástól kicsit megbillent, és majdnem leesett a nőstényről, így jobbnak látta kapaszkodni. Immi lila szőrébe fúrta magát. // Folyt, ott. //
 |
Immi elmosolyodott a hímen. - Természetesen, ha nagyon szeretnél.- mondta és a barlang pereméhez sétált. Egy nagyobb fuvallatkor elrugaszkodott és máris a levegőben volt. Nem is kellet megerőltetnie magát, könnyű testét a szél csak vitte magával. //folyt.Lélektükre-tó, ha nem baj. :D//
 |
Kes csalódottan tette a mancsát a barlang falára és elkezdte azt simogatni. - A sok szép közös emlék, amit átéltünk... - nyávogta halkan a hím, majd feleszmélt, Immi sürgető hangja visszahozta a valóságba.
- Hát, rendben, legyen. De ugye, majd karácsonykor újra visszajövünk ide? - kérdezte nagyokat pislogva, miközben menyétté változva felugrott a nőstény hátára.
|
- Nem ilyesféle környezetváltozásra gondoltam.- vágott a hím szavába.- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk már innen.- mormogta kicsit sürgetően. - Valami olyan helyre, ahol lehet valamit csinálni is. - szárnyai kitárta, ugyanis ha jön vele a hím, ha nem ő akkor is elmegy innen. De jobban örült volna annak, ha valaki vele tart.- Na, mit szólsz az ötletemhez? - kérdezte és rámosolygott Kesre.
 |
- Környezet változás...? - pislogott nagyokat. - Nem vagyok lakberendező, hogy feldobjam a kéglit... - mondta, miközben körbenézett a barlangban. - Báár... - jelent meg egy széles vigyor az arcán.
- Oda és oda kellene pár világító gomba. Ide pedig egy mohával benőtt kidőlt farönk. Oda pedig... - Immi a szavába vágott.
 |
Immi feltekintett a nálanál jóval nagyobb hímre. - Nos én is unatkozom. Talán jó lenne egy kis környezet változás, nem gondolod? - kérdezte. Arcán semmi érzelem nem látszott.
// Bocsi, de...de jobb nem jött. :///
|
A hím szépen elhelyezte a kőtáblát, majd öt percig csöndben büszkélkedett hatalmas művükön.
- És most? - szólalt meg hirtelen Immihez fordulva. - Unatkozok... - nyávogta hatalmas kölyökróka szemekkel.
|
Immi nézi az elszontyolódott hímet, majd kezébe nyomják a kőtáblát. Nézi a hímet, ahogy keresi az éget fadarabott, majd elmosolyodik,amikor a hím meg is találja azt. Immi kecsesen formálja nevének betűit, majd,amikor felteszi a pontra az i-t vagy pont fordítva,akkor átadja a hímnek.
|
- Köszönöm - biccentett a hím, majd felírta a dátumot.
- A-gusz-tus ki-lenc pont. - és vigyorogva felnézett a nőstényre, majd eldobta a széndarabot.
- Milyen nagy királyság lenne. Egy szobor a tiszteletünkre. - csillan fel a szeme, majd elszontyolódik. - De, ha nem tudják hogyan néztünk ki, akkor nem tudnak rólunk formált szobrot csinálni. - nyüszörgi, majd valami helyet keres, ahova a kis kőtábla a legjobban illene.
- Várjunk, még alá kell írni! - csap a fejéhez, majd mancsába néz, ami üres. Egy pillanat erejéig elgondolkodik, hogy mit csinált az égett fadarabbal, majd a villanykörte begyulladt. Immi kezébe nyomta a kőtáblát, majd a földön hatalmas kutatásba kezdett. Miután megtalálta a széndarabot, nem csak kőveket, feltápászkodott, majd odament a lila rókához.
- Írd először te alá. - nyújtotta át az íróeszközt.
|
Immi a hímre nézett, majd utána számolt a dolgoknak.- Ha minden igaz, akkor ma Augusztus 9 van. - mondta. // Köszönöm naptár ^_^// - Remélem egy emlékművet fognak ide emelni a tiszteletünkre. Ennyi a legkevesebb ezért a csodálatos rajzért. Amúgy én is szívesen találnék egy ilyen táblát.- mormogta a nőstény, majd kinézett a barlang száján. Az idő most épp kedvező volt. De a nőstény sejtette, hogy ez csak egy rövid elmeállapota az esőnek, mert a szürke felhők még mindig ott tornyosultak.
|
- Hát rendben, legyen... - mondta csalódottan, majd keservesen a kőtáblájára nézett és a másik mancsában heverő széndarabra. Hirtelen az égett fával elkezdett a kőtáblára firkálni.
- ,,Immi és Kes járt erre, a két barát. Dátum: Kettőezer-tizenegy..." - mondta elválasztva a szavakat, miközben leírta azokat, majd felpillantott a lila rókára.
- Hanyadika is van? - kérdezte egy idióta vigyor társaságában. - Emlék az utókornak. - emelte fel a táblát. - Bár, fogalmuk sem lesz, hogy kik vagyunk, de majd bökni fogja az orrukat, hogy kik lehettünk. Szerintem vicces. Egyszer szívesen találnák egy ilyen levelet a múltból... - emeli le sóhajtva a táblát.
|
Immi a szemeit forgatta. Felsóhajtott a hím elszántságán, meh feléje fordult. Mancsával lehajtotta a kőtáblát. - Erre semmi szükség! A nevem egyáltalán nem fontos, majd meglátod. Legyen meglepetés. Ha csak beírsz annyit, hogy Immi, hidd el nem sok ilyen nevű lény lesz fent fb...- motyogta és kedvesen mosolygot. Tudta, hogy a hím hülyéskedik ezzel az egésszel. Legalábbis, nagyon remélte.
|
// Majd egyszer elmagyarázom. //
- Jep. Lefotózom és felteszem fb-re és... majd bejelöllek a képen, de... - furdul egy pillanatra a lila róka felé.
- Előtte be kell, hogy jelöljelek... Milyen néven vagy fent? - kérdezte és felvette az eldobott széndarabot, majd keresett egy kőtáblát, amire felírhatja Immi esetleges nevét, ami lehet, hogy hosszabb és bonyolultabb, mint egy brazil szappanoperában a főszereplő neve.
- Szóval... figyelek. - mondta és a széndarabot a kőtáblára nyomta.
|
// Höh? O.O?//
Immi felvonta az egyik szemöldökét a pacnin. - Öm...Ez mi ez?- kérdezte és a firkálmányra tekintett. Kes elmagyarázta, hogy az egy mókus akar lenni. - Óóó... - mormogta, majd hátrébb lépett és megtekintette a kevésbe csodás rajzok halmazás. - Igen. Cíp. Sőt gyönyörű . ^^
|
// A gombák és a bu(b)borékok nem játékok, nem lehet őket bárhova odarajzolni. Különben, amit nem ismersz, azt ne használd. //
Miután a fehérnek valamelyest lehült a mancsa, felvett egy széndarabot és ő is heves rajzolásba kezdett. Immi faágaira madarakat és mókusokat rajzolt, és a fák tövébe nyulakat és rókákat. Természetesen nem egy Leonardo Da Vinci veszett el Kesben, így nem kell nagyon művészien kidolgozott állatokra gondolni. Igazából, a mókusait Immi is csak úgy ismerte fel, hogy megkérdezte, mi az. Kes egy kicsit elszontyolódott, de nem adta fel a rajzolást. Élvezte, annak ellenére, hogy borzalmasan rajzolt. És ő ezt tudta jól. Mikor már kifogyott az ötletekből - és a fa körüli helyből - ledobta égett mancsával a szenet és egy kicsit távolabb állt, hogy onnan csodálhassa a... az alkotást. Enyhén oldalra biccentett fejjel nézte és hosszasan hümmögött magában.
- Cíp. - mondta végül, elég szűkszavúan.
|
Immi egyetértően bólintott, majd a rókára bámult, aki a mancsát hevesen nyalogatta. Felvett egy kisebb széndarabot, majd a barlang falához állt. Elkezdet fákat és gombákat rajzolni, majd végül kis buborékok jelentek meg a falon. Kedvesen rá mosolygott a mellette álló hímre, majd folytatta a faágak rajzolását.
|
- Nem-e? - lepődött meg a hím, majd megkönnyebülten sóhajtott fel. - Bocs, csak ilyen tavasz-nyár környékén mindenkinek az jár az agya, és azt hittem, hogy ez alol te sem vagy kivétel, de akkor... - lehajtotta a fejét, de még így is látta Immi arcát. - Elnézést, hogy ezt gondoltam. Nem vagyok az a szociális róka, így nem is nagyon ismerem ki olya gyorsan a többiek szokásait. - mondta, majd közelebb ment a tűzhöz és lefeküdt elé. - Valamit? Barchobázzunk. Vagy szénnel rajzolhatunk a barlang falára. - felelte és óvatosan kiemelt a tűzből egy égett fadarabot. A parázs és az égő tűz megperzselte a hím mancsát, amit hevesen fújni kezdett, az égő szenet pedig ledobta a földre, így darabokra esett szét. Az égett testrészét fújva, nyalogatva lenézett a lábai előtt heverő széndarabra, majd hátra Immire. - Jól vagyok, de, ha már kockáztattam az életem, akkor rajzolhatnánk.
|
Immi felvonta az egyik szemöldökét.- Van egy olyan érzésem, hogy nem egy dologra gondoltunk.- mondta és kuncogva. - Csak ugrattalak.- mondta a nőstény és megint vállba vágta Kest.- De komolyan nem akarunk valamit csinálni?-kérdezte és a barlang tetejét kezte el bámulni unalmába. Érezte, hogy közeleg az este, ugyanis nem olyan volt mint rég. Más hogy viselkedet, de nem tudta magát kordában tartani.
|
Kes szeme nagyra nyílt. Nem tudta, hogy a nőstény csak szünetet tart vagy ez a mondat vége volt, mindenesetre, mielőtt a nőstény befejezhette volna a mondatot a hím megpróbálta összeszedni magát és valami értelmeset válaszolni. - Megpróbálhatjuk, de nem adhatok száz százalékos élvezetet... - nyelt egy nagyot. - Deee, ha tee akarod.... - vonta meg a vállát, végülis hülye lenne egy ilyen lehetőséget elutasítani.
|
- A szándék a fontos, nem a részvét.- mondta a nőstény majd kihúzta magát ugyanis hátába bele nyilalt a fájdalom.- Nem akarunk tudod...-nagy hatás szünetett tartott,majd folytatta mondandóját.- hát...izé...valamit csinálni?-kérdezte és zavartnak tetette magát, már csak azért is,hogy megzavarja a hímet. Kacéran mosolygot, majd ismét a tüzre nézet, később vissza a hímre.
|
[38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
