|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.05. 13:01 - |
Az erdőben kicsit kevés a zsákmány, de sok veszélyes állat van még. |
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Te tudod... - mondta halkan, majd a csipesszel megfogta a csontdarabot és egy rántással kiszedte Freddo mancsából. Megvizsgálta a véres tetem maradványát, ami a kellemetlenséget okozta.
- Egy agyar. Meglehetősen nagy. - jegyzi meg, majd egy pillantást vet a sérült felületre. - Inkább elviszlek a gyógyítóhoz, ő jobban ért hozzá. - mondta, majd a csipeszt, a szemüveget és a fogat elrakta a zsebébe, az apró hímet meg felkapta a grabancánál és elvitte a barlanghoz.... // folyt. gyb. ^^ //
 |
Freddo könnybe lábadt szemekkel figyelte a műveletet. Mármint azt a műveletet, ahogy a nőstény előveszi a szemüvegét és felhelyezi az orrára. Amikor Vienna felajánlotta neki, hogy énekelni fog, Freddo elhúzta a száját.- Köszönöm, nem olyan szükséges. - mormogta, majd próbálta elterelni gondolatait.
 |
- Hmp... Talán ki tudom szedni, de, ha nem, akkor szerencsére közel van a gyógyító barlangja. - zsebéből elővett egy olvasószemüveget, majd alaposan vizsgálni kezdte a vérző mancsot.
- Nem tudod... Fuego már gyógyító lett vagy még tanonc? Danniról hallottam pletykákat, hogy nem túl alkalmas gyógyítónak, mert teljesen megőrült, de nem tudom, hogy ebből mi igaz. - mondta nyugtató hangon, hogy Freddonak a figyelmét egy kicsit el tudja terelni. Zsebéből előhúzott egy csipeszt is. Az eszköz hegye épp, hogy hozzáért Freddo mancsához, mikor érdeklődve felnézett.
- Énekeljek? - pillantott fel szemüvege mögül.
|
Freddo rápillantott Viennára. - Csak egy csont beleállt a talpamba és... és most fáj. - mormogta és ismét megnyalta a sebet. A vére erősen csöpögött a fekete aljzatra. - Tudsz valamit csinálni vele?- kérdezte elhaló hangon, miközben kék szemeibe könnyek szöktek. Próbálta elfojtani a sírását kisebb nagyobb sikerrel. Majd mielőtt Vienna megszólalhatott volna, annyit vakkantott. - Mielőtt azt hinnéd, én nem sírok csak a szememen keresztül izzadok!
|
Vienna, mögötte Freddoval, megérkezett az erdőbe. A nőstény vonakodva szaglászta be a nem túl kellemes levegőt, de ezúttal nem az erdő bűzlött.
- Démonok... Persze... - kezdett magával tárgyalni. - Mindig elfelejtem, hogy már mihaszna démonok is csatlakozhatnak a... - hirtelen megfordult és ilyetten nézett Freddora.
- Btw... ezt te nem hallottad, oké? Mi több, én se.... - és mancsátt a fülére tette, de ekkor vette észre, hogy a hímet tulajdonképpen más foglalja el. Odarohant a kishímhez.
- Meh, mi a jó eget csináltál, kölyök? Hadd nézzem... - aggodalmaskodott, miközben felemelte a hím lábát, és megvizsgálta a mancsát.
|
Freddo követte a nőstényt. Körbe nézett a kihalt helyes. - Elég lehangoló ez a hely.- vakkantotta. Miközben óvatosan lépkedett, hogy ne csapjon nagy zajt egy csont beleállt a talpába. - Áu!- sikkantott fel és megnyalta az erősen vérző talpát.
|
// Tudom, és nem is zavar. // |
// -.-- De Anuriti nem Zichigoról beszélt, de ne zavarjon -.-- // |
// Jaaah, hogy te a csajra - kékszem - és Anuritire gondolsz!! Az más :P Én Anuról és Zichről beszélek! // |
// Mi??? Dehogyis-.-- csak egyszer csókolóztak. Most a barlangban// |
// Kétszer! Most meg ,,tegnap" este! //
Alma azul észreveszi a ,,ch"-elő hímet, majd nyálát fröcskölve és vicsorogva lohol utána. // Nem jön több >->//
|
// Csak egyszer -.--.//
Anuriti, ch-elt egyet xD, majd keservesen felnyögöt, ugyanis semmi kedve nem volt, ehhez a hülye vitához,ezért ott hagyta Zichigot.//Anu el!!!//
 |
- Kétszer! - javította ki. Ahogy látta elmenni Anuritit keservesen felvinnyogott. A medál lassan kezdett megállni. Végül Zichigo megpróbált kibújni a bőréből. Izmai csak úgy felhasították testét, ékszerei meg vackai hangos reccsenéssel tépődtek szét és hullottak le róla. Hosszú időbe telt az átváltozás, de végül, a törpe Zich helyett egy hatalmas démon, Alma azul állt. Hangosan, ezúttal dühösen ordított fel. Szeme izzot a dühtől, majd Anuriti szagát követve kereste a hímet.
|
- Hát egyenlőre, csak egyszer csókolóztunk.- monta, majd megfordult.- Nos, ha megbocsátasz én megyek.- mondta, majd eltünt a fák között.// Igen azt a rib@ncot választja helyette!!!///
|
- Nem arra kérlek, hogy járjunk, csak néha... találkozgassunk... - mondja lehajtott fejjel, maj ő is hátrébb lép, s Eli neve hallatán megbénul. ~ Azzal a rib@ncal...? ~ kérdezi magát. A nyakláncán lévő labda egyre lassabban forog. - És meddig jutottatok Elivel? - hörögte, Anuritire rá se nézve.
|
- Figyelj...én még nem vagyok felkészülve egy párkapcsolatra...legalábbis nem egy hímmel. Most pont egy kapcsolat van kialakulva köztem, és Elisabeth között....ezt nem akatrom elszúrni. IOgazság szerint, nem is tudom, hogy mit érzem irántad. Nem tudom, hogy most mi van köztünk, de Elisabeth...Eli most fontos nekem.- mondta, majd eltávolodott a hímtől.
|
Zichigo nem akarta elengedni a fekete hímet Ledöbbent azon, amit mondott neki Anuriti. - De... miért? Különben is, huszonöt éves vagy! Én meg harminckettő. - teszi hozzá halkan. - Nem bírok addig várni, míg megöregszel... - motyogta lehajtott fejjel. - És ha... néha összejönnénk egy éjszakára...? Feltéve, ha akarod... - alkudozott.
|
- Nos ezt csak azért csináltam, hogy tudd nem lehetünk együtt...tudod még fiatal vagyok, és még sok nősténnyel leszek...de ha akarod várj meg...megvárhatsz, mert vissza fogok hozzád jönni. De addig csak barátok vagyunk.- mondta, majd elengedte a hímet.
|
Hirtelen Anurit megfogta és gyengéden megcsókolta. Testük mindenhol összeért, így reménykedett Zichigo, hogy nehogy most törjön rá az erekció. De aztán hagyta a fenébe az izgulást, s elengedve magát, ő is átrakata nyelvét a másik hím szájába. Olyan volt mint este, csupán sokkal gyengébb és romantikusabb - az elöző egy kicsit vad volt Zichigo számára.
|
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
