|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.05. 14:39 - |
A Holt vízesés víze nagyon hideg. Azért hívják így, mert a holtakkal itt lehet kapcsolatba lépni. |
[205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- Ilyen az élet, szivi! Egy utolsó közös éjszakát? - súgta a fülébe, s közben a nyála lecsurgott a szájáról, egyenesen a törékeny nőstény testére...
|
- Mysticoum ne tegyél olyat amit később megfogsz bánni!-*mondta Makime.*
 |
-Dehogyisnem! - vigyorgott a démon, majd ráugrott az aprócska rókára, s a fülébe súgta. - Ha nem lehetsz az enyém, másé se legyél! - kuncogta.
|
* Makime belül sikított~ Heladas segíts!~kiabálta. Mélyen arra gondolt, hogy úőjra vele van. Félt mostmár, nem maradt sok ideje, így ezt mondta Mysticoumnak:- Ezért mondtam, hogy nem érdemellek meg. Heladast ismered? Hogy ismernéd, hisz két külön világ vagytok. Mysticoum annyira örülnék, ha szerelmes lennék, beléd...Dem int mondtam Heladast szeretem, amíóta meglátam. És ez ellen nem tehetsz semmit.
|
- Ne hidd, hogy csak úgy elmenekülhetsz! - kiáltotta, majd a nőstény után futott. Hosszabb lábaival gyorsabb volt, mint Makime, így hamar utolérte és nem is kellett megeröltetnie magát. - Hová szaladsz, édes? A Halál mindig a nyomodban lesz! - mondta, s kacagni kezdett.
|
- Mysticoum! Ezt mondtam!*morogta és kimászot a hím karmai közül. Elindult. Futó lépésben, majd loholva, a végén a nősténynek se híre se hamva nem volt.
|
Mysticoumnak összeszűkűlt a pupillája, de nem a hallottaktól, hanem az éjszaka árnyától. Válla kiszélesedett, s lábai megnyúltak. Szőre csapott lett, fogai meg hatalmas pengékké változtak. - Hogy mit tettél, te kis ribanc? - morogta, majd mancsával erőssen megfogta a nőstény állát. - És te még ide mered tolni a pofádat? - morogta, de közben gonoszul vigyorgott.
|
- Nem nem az! Hazudtam! Nem egy barátommal találkoztam, hanem a régi szerelmemmel, és...történtek dolgok. Először is elakartam előle futni, de nem ment, aztán csókolóztunk! Én kihültem, mert ő szellem volt. Aztán felépültem pár pillanat alatt, és elmentem a gejzír völgybe, ott meghaltam, majd valahogy újra éledtem. És elmeséltem ezt az egészet Heladasnak, majd hozzád rohantam, vagyis ballagtam...-*mondta lesütött fejjel.*
|
// Hajnalhasadás XD Natehát, napnyugta... s nemsokára beköszönt az este //
- Ez hüyleség! - morogta. - Nem vagyk tökéletes és te sem vagy ribanc! - moondta élesen, majd megrázta a fejét. - Bocsáss meg... - mondta egyik kezével megtámasztva a fejét. - Mennyi az idő? - kérdezte, majd felnézett az égre. ~ Van még időnk..., de nem maradhatok sokáig... ~ gondolta magában, amjd újra anőstényre nézett.
|
// nem tom mi legyen?//
- Az jó ötlett.-*mondta és bele nézett kedvese vörös szemébe. Hirtelen az az érzés fogta el amikor bele nézet Heladas szemébe. Az a selymes érzés amikor halkan hozzá szólt. Az amikor mancsa hozzá ért a vállához. Az a forróság amit akkor kapott amikor megcsókolták egymást.. Észre sem vette, de már olyan pózban volt, hogy elfusson érte. De nem tette. Leült, és tovább nézte kedvesét, és ezt mondta:- Nem érdemelsz meg. Te annyira tökéletes vagy, és kedves. Nem érdemellek meg. Én egy ribanc vagyok.
|
// Am itt most este van? //
- Háát... Elveszhetünk egymás tekintetében! - kuncogott. - De mível tovább lépni nem akarsz, ezért csak a beszélgetést tudom ajnlani. - mondta, s mélyen a ragyogó zöld szempárba meredt. - Olyan csodás vagy... - mondta halkan.
|
- És most mit csinálunk?-*kérdezte, és átjárta testét a hideg. Úgy érezte, mintha Heladas itt lett volna. De megrázta magát, és Mysticoumre gondolt.*
|
Mysticoum örömmel nézte kedvesét. - Örülök, hogy örülsz! - mondta, s átkarolta a nőstényt.
|
*Makime ide jött kedvesével.-Hát ez gyönyörű!-*mondta és megcsókolta kedvesét. Csak ámuldozott, és nézte a szép vizet, majd kedvesét, és újra a vizet, és újra kedvesét.*
|
-Benne vagyok! - mondta, majd megnyalta az agyonszagolt bundáját. - Menjünk a varázslatos erdőbe... Azt mondják csodaszép... Majd megnézem, azt hogyan teszed csodálatosabbá! - mondta vigyorogva.
|
-Dia a kacagott, egyett, és megnyalta Copi fejét.-Nem, lehet mindent egyszerre csinálni.-*mondta és felált. Gyere! Menjünk valami romantikus helyre! Te kiválasztod, én meg csodálatosabbá teszem, mint gondolod! Mondta, és végig simogatta Copi oldalát.*
 |
-Rendben! - mondta nagy levegőket véve, mert a nagy csókolózásba olykor elfelejt levegőt venni. Mikor kiértek Copo nem tökölt; letámadta Diát. Ismét a földön feküdtek, egymáson, s csókolóztak. Hosszas smárolás után így szólt a gyógyító.- Öhm... Nem akarunk tovább lépni egy kicsit? - kérdezte, miközben Dia mellkasához nyomta a fejét és finom, édes illatát szívta magába.
|
*Dia mancsai felcsüsztak Copo "emlőire xD". bben a vadcsókolódzásban eldöltek. És most Copi volt felül. Dia feljött a vízfelszínre levegőt venni.-Inkább folytassuk kint!-*mondta és kimászott a partra.*
|
Innentől kezdve nem a szavak, ahnem a tettek beszéltek... Mindkettőjük szemében ott csillogott a könny, közben vadul csókolóztak. Copo a mancsát megin Dia farán pihentette s egyre közelebb és közelebb húzta magához. A nagy smárolásban elvesztették egyensúlyérzüket és felborultak. Ezúttal Copo volt felül...
|
*Dia megához szorította a nőstény, és mind ketten egymás vállán sírtak.Majd Dia, ajkai fulassztoan közel keröltek Copiéhoz.*
|
[205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
