|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.26. 16:58 - |
Itt bárki kertészkethet csak legyen kreatív!!XD |
[86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
// Most mégis mi van? :S Nah mindjá hozok Latiasnak egy beszélgető partnert. //
Lugia lehunyta a szemét és megprobálta elérni Copot -, de csak a rögzítője kapcsolt XD
// folyt valahol a földön//
 |
//-.-"//
- Semmi baj!-*mondta Latias, és nézte, ahogy Lugi a felszállt. Magában azon gondolkodott. hogy vajon mit csinál Latios.
 |
Lugia a fejét rázta, miközben a falkáját szemlélte. - Ez a gyógyító szörnyen makacs és... összezavarodott... - mondta. - Bocsáss meg Latias, de nem hagyhatom, hogy a falká egy ilyen jó gyógyítót elveszítsen! - mondta és felszállt.
|
-Hát igen elég furák a halandók.- mondta éd lesütötte a fejét. Közben Latiosra gondolt, és elmosolyodott, sőt elvörösödött.
|
// csak azt kérdezte, hogy nem fáj e a feje... erre meg tök mást kezdett hadobálni... //
Lugia megvonta a vállát. - Semmi érdekes... Épp néztem mi történik a falkámban... - mondta és keservesen sóhajtott. - Az én időmbe bezzeg... - morogta a bajsza alatt.
|
Latias össze ráncolta a szemöldökét. ~ Te kérdezted~ morogta magában, és gondolatban csípőre tette a kezét.- Nos hanyagoljuk a témát! Nos mizus van veled?- mondta, és egy virágott tépet le.
|
Lugia a szemeit forgatta. ~ Nem mondod... ~ morogta magában, bár úgy is tudta, hogy a kicsi nőstény hallja.
|
- Ó, dehogynem. Ezért nem szoktam nagyon agyturkászni. Amikor te alszol, akkor általában próbálok nem oda figyelni. De a gondolat olvasáss, nem olyan nehéz dolog, egy Pshyhikuss lénynek. Meghallani könnyű, de nem hallani nehéz.-*mondta és nagyott sóhajtott.*
|
-És hogy hallod meg a sok gondolat közül? Ha mondjuk egyszerre sokan alszanak, akkor nem kapsz fejfájást? - kérdezte.
|
Latias elmosolyodott:- Nem. Tudod a gondolat olvasás nem mindig abból áll,hogy turkászunk mások gondolataiban. Amikor valaki alszik, vagy erősen gondol egy dologra azt meghallom, és nem tudom kikapcsolni.-*mondta és lesütötte a szemét.*
|
- Arra, hogy a fiúk úgy szoták kimutatni azt, hogy szeretnek, ha undokok és, ha piszkálnak... - mondta egy halvány vigyorral a képén, majd a vigyor lehervadt. - Hogy mi? - kérdezte hatalmas szemekkel. - Te a gondolataimban turkászol miközben alszom?
|
- Mi az mondjad! Tudod elég erős vagy és nem nagyon tudom, hogy mire gondolsz.-*mondta a nőstény őszintén.-De amikor álmotst fura dolgokra gondolsz-*kuncogott, és kezét a szájára tette.*
|
- Ez meg a másik.... - mondta halkan, majd elgondolkodott a hirtelen témaváltáson. - Nem tudom... Á, az nem... - mondta és megrázta a fejét.
|
- Azt mindenki megtudja csinálni, csak koncenrálnia kell...de szerinted miért viselkedik így Latios...már mint... miért undok velem?-*kérdezte szeme olyan nagy lett mint nyafié, fülét meg lelapította a fejéhez.*
|
- A kanalat én is meg tudom csinálni! - húzta ki magát Lugia. - Ha sokáig dörzsölöd felmelegszik, s könnyebb behajlítani... - mondta, majd farkát magaköré csavarta.
|
- Élvezni, élvezi sőt nagyon szereti, csak mindig annyira kemény arcal néz rám, mintha elakarná előlem rejteni az érzéseit, és amikor tanít akkor általában ott bénázom, és gondolom ,nem jó neki egy olyan kis taknyost tanítani mint én.-*mondta és fejét lehajtottta, maikor fiszont Lugia bevetette a "gyilkos szemöldököt", akkor felnézet és ezt mondta:- Persze... legjobban ehhez értünk, de persze a tárgyak mozgatásában is nagyok vagyunk.. Szerinted Uri geller hogy a francba hajlítja el a kanalat, és indítja el az órát. Mi szoktunk vele baromkodni, hogy azt hidje mentális képeségei vannak.
|
Lugia vágott egy fintort. - Latios hogyhogy nem élvezi? - kérdezte, majd még jobban fintorgott a nyitot könyves részen. - Ezekszerint te olvasol mások gondolataiban? - kérdezet összevont szemöldökkel x'D // a szemöldökével ölni is képes x"""D //.
|
Latias felállt és Lugi a kérdésére válaszolt:- Jól megy! Latios sokat szokot segíteni. Már amennyire látom rejte nagy kedve nincs hozzá. Ezért rossz egy Pszihikuss lényel lenni, mert nem tudod mit gondol. Nem olyan nyitott könyvek mint a többi elem.-*mondta és nagyott sóhajtott.*
|
Lugia elhelyezkedett, majd az eget kémlelte. Igen ez az övé... a levegő, a szél, az ég... Az ő eleme, ő irányítja, majd a gondolkozásban ráeszmélt arra, hogy nincs egyedül. - Ja, és mizujság veled, Latias? Hogy megy a tanulás? - kérdezte, hogy ne legyen olyan kellemetlen a csend.
|
Latias sem volt az a trécselős inkább elmerült a gondolataiban. Amikor láta, hogy Lugia leszáll ő is követte példáját. A sok virágban landolt és felfogták a pofára esését amikor elesett egy kőben. A puha szirmok cirógatták az arcát, és az édes illat jó érzéssel töltötte el a nőstényt. Szerette a magányt, és az édes dolgokat. Egy percre lehunyta a szemét, hogy még egy kis ideig boldog legyen.*
|
[86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
