|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.05. 13:45 - |
Itt sok baleset szokott történni a rókák figyelmetlenségéből. |
[105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
// azé tettem oda egy kérdőjelet... -.- Am meg a Jes az pasi név... //
- Ki mondta? - vicsorgott a nőstény.
// Sry, nem tudtam mit írni...//
|
//BAMEG CSAJ//
- Ez nem a te területed!-*morogta, majd vissza ugrott a kerítésre. Vetett egy pillantás a nőstényre, majd a mancsait kezdte el nyalogatni, és a vaskerítésen élesítette a körmeit.*
 |
A kerítések mellett egy nőstény kóvájgott. - Hé, öcsi! - morgott oda Jesnek. - Mit keresel az én területemen? - vicsorgott a hímre(?)
|
* Jes boldogan sétált, és leült az egyik kerítésre. Megnyalta a mancsát, és nézte a pirkadást.~ Olyan gyönyörű. Bárcsak itt lenne LC~ gondolta magában, és egy nagyott sóhajtott. Egy repülő szállt az égen.~ Bárcsak én is így tudnék repülni. Szabadon.~ mondta és már ugrott lefele a kerítésről. Várta, hogy valaki jöjjön*
|
-De, de, várj! Elmondjam az igazat? Elmondjam, hogy miért voltam itt? ELMONDJAM? - kiáltott Dia után, majd dühösen belerugott egy kerítésbe. Szeme könnybe lábadt a fájdalomtól... A lelki és a fizikai fájdalmtól is. - Ne hagyj egyedül... Ne menj el... - szipogta... ~ Olyan vagy, mint a fénylő napsugár / az álmom veled valóra vált... Sokszor eldöntöttük, hogy nem lesz folytatás. / És azt mondod, nem bírod tovább / De te vissza térsz hozzám, ahogy a filmekben szoktál / Megértünk mi már sok vitááát / Szeretjük egymást, gyere búj hozzám / Annyi minden vár még ránk .... Ne add fel! ~ énekelte magában, közben ballagva elindult a falka felé... // folyt szél f.//
|
*Dia felmordult, és kicsusszant Copo de nieve alól!-Nem fogod fel? Értem, hogy zaklatott voltál, de itt kellet volna hagynod megértettem volna! De így...mindegy vége szüneteltessük ezt a kapcsolat! Mert nem tudom, már mit higyek rólad!-*mondta és mostmát tényleg elment.*
 //folyt.Szélfalka// |
- De most miért...? Várj! Dia, állj meg! - kiáltotta és a nőstény után eredt. Sikerült utol érnie, s megállítania... Futás közben ugrott egy nagyot, s a nőstényen landolt. - Állj meg! Beszéljük meg! Kérlek! - könyörgött, s könny áztatta szemekkel meredt Diára.
|
- Ha itt lenne Melcsi biztos, hogy elszégyelné magát miattad! Elsem hiszem, hogy lehetsz ilyen Lúzer! Van egy megbizatásod, hogy másokat gyógyíts, és te lese tojod!Örültem volna, ha én lehetnék Melcsi tanonca mindig irigyeltelek! Elsem hiszem, hogy ilyen vagy!Nem így ismertelek meg! Itt az ideje, hogy felnőj! Ez a te dolgod, és ha valamit elkursz, azt nem tudja már senki helyre hozni! Na léptem, sajnálom, hogy az utóbbi napokba olyan közel engedtelek magamhoz. Vége! Ha eddig jártunk, most szakítunk!-*mondta és elfutott.*
|
- Hát... az így járt... - pislogott nagyokat, hogy kiverje a csipát a szeméből. - Ki kell majd nevezni egy gyógyító tanoncot, mert ez így nem járja... - morfondírozott.
|
- Jól? És te? Menjünk haza mielőtt...BAZD MEG! Te vagy a gyógyító, és ki maradtál estére? Mi van ha valaki haldoklott este és nem voltál otthon?-*kérdezte, félig vinnyogva.-Gyere gyorsan! Istenem! Hogy teheted ez? Gyerünk! Csipked magad futás haza!
|
Copo felkelt és egy hatalmasat ásított. - Jó reggelt, Vietnám! - mondta miközben karjait kinyújtóztatta. - Hogy aludtál kedves? - kérdezte, miközben az arcát cirógatta, s mélyen a szemébe nézett.
|
*Dia felkelt, és elment, kávéért.~Ölni tudnék egy kis koffeinért.~*mondta magában, és eltünt a kis utcán, majd, pár perc múlva elő került.*
|
Copo elmosolyodott. - Édes Istenem! - kiáltott fel, s szorosan átölelte a földön fekvő egyedet. - Csak elájultál.. - hazudta, majd látta, hogy kedvese elaludt. Óvatosan letette a fejét a földre, majd fejét a nőstény hasába fúrta és beszíva a finom levendula illatot. Észbe se kapott, de már az igazak álmát aludta...
|
-Ahha!-*mondta, és rá mosolygott Copora.-Csak fáradt vagyok...Mi történt?*Szemhéja elnehezedett, és nem sokáig tudta nyitva tartani a szemét. Lassan becsukta, a szemét, és amikor később kinyitotta Copo a hasán szunyókált.*
|
-Úgy ahogy mondtam! - mondta folytott hangon, majd lepattant rólla a róka és szörnyűségesen átváltozott... - Dia! - kiáltott fel és oda rohant hozzá, s felemelte a hátát. - Jól vagy? - kérdezte az arcát simogatva.
|
-Ezt meg hogy értsem?-*kérdezte,de késő volt, a nap kezdet felkelni, és az első sugarak, rá sütöttek 88-ra. Hátra hökkölt. Háta szétrepedt, pofája fájdalmas vicsorba állt, és vissza változott Diává. A nőstény össze esett.*
 |
-Ha meg kell halnom, hát meghalok! - mondta hősiesen. A fájdalomtól könnyek szöktek a szemébe - igaz idáig is sírt úgyhogy m1... - De mielött még megölnél... Nézz mélyen magadba...
|
*88 ellökte magától Copot:- Fuss az életedért mocskos leszbi!-*vicsorogott rá a nőstényre és rá ugrott, beleharapott melső lábába, szindte eltörte amikor Copo kihúzta a szájából és talpra ugrott.- Fuss csak el nekem mindegy úgy is megtalállak, nincs esélyed eltünni!-*morogta, és újra rá vetette magát a nőstényre.*
|
-De... de... de... - dadogta a gyógyító értetlenül. - De mégis miért? - kiabálta, majd hirtelen megrémült, mikor Dia 98-á akart változni. - Te szemét disznó! Nem fogsz itt nekem átváltozni! Hallod? - könnyezett a szeme, közben Dia vállát rázta. - Nem vátozol át, mert akkor kicsinállak! - bőgte. Teljesen elvesztette na fejét, majd hirtelen lesmárolta, s kezei lejebb és lejebb keztek csúszni...
|
-Erről szó sincs! Copo, jobban örülnék, ha maradnánk a szokásos smárolásnál-*mondta komolyan, és bele meredt a nőstény szemébe.*-És a legjobb az lenne, ha ezt úgy vennénk, mint egy félre értést!-*motyogta, és a válla hirtelen, más szögbe állt mint eddig. Szinte kifordult a helyéről. Diamante össze esett. Köhögött, öklendezet, bundája vibrált, a zöld, és a szürke között. Savas volt körülötte a víz. Öklendezet, fülei, kezdtek másként állni.*
 |
[105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
