|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.25. 21:11 - |
A barlang hideg és kényelmetlen. Nem egy leányálom, de a zombiknak ez megteszi. |
[114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Egy fénycsík száguld végig a nőstény látókörén. Kicsit nehézkes mozgással, dülöngélve, de a kandúr után vonaglott. Hirtelen éles fájdalom nyílalt az agyába, fájdalmában felkiáltott. ~ A macska hibája lenne? ~ kérdezte magát, miközben a mentőautó felé haladt. ~ Biztos. Nem is az enyém. Csak ne fájna ilyen pokolian a fejem. Kell egy kis cicahusi, hogy tompítsa ezt a lüktetést ~ ettől az értelmetlen ötlettől vezérelve esett neki a mentőautónak. Vállát a jármű ajtajának lökte.
 |
~ Ennyit a zseniális tervemről. ~
*Gyémánttappancs kiszaladt a szikla mögül, szolid fénnyel világítva, hogy a óriásrókát maga után csalja*
~ Azt hiszem, szívesen elcserélném a világítást most repülésre… ~
*Berohan a mentőkocsiba, és magára zárja az ajtót.*
~ Ide nem tud bejönni. Remélem nincs valami speciális villámcsapás, vagy hasonló képessége… És azt is, hogy az a két bamba macska elbújik. ~
 |
Venge és horáciusz összenéztek. - Miért nem szóltál, hogy ez ilyen kockázatos? - háborgott Venge. Horáciusz inkább felemelte a kisebb kandúrt a grabancánál és húzni kezdte egy biztonságos hely felé.
Suenyo egy darabig nem mozdult, majd fejbiccentő izma megrándult. Majd arcizmai is rángatózni kezdtek. A macskák feszülten vártak menedékhelyükön. A nőstény nehézkesen felkelt, s üveges szemekkel nézett körbe. Bundáját felborzolta, hogy megvan-e még. Mármint a bundája. Az egyik kandúrnak a félhomályos helyszínen megvillant a feje. A nőstény odakapta a fejét és farkasszemet nézett az egyik macskával.
 
|
*Gyémánttappancs olyan tíz perc múlva előtámolygott, és furcsa színű infúziókat (infúziós állványokat) tolt maga előtt, majd szépen megkereste Suenyo nyaki ereit, és beleszúrta a tűt.* - Izé, srácok, az az igazság, ha magához tér, és nem sikerült a tervem, akkor nagyon dühös lesz, szóval, szerintem, hagyjátok azt a madarat, és vonuljunk fedezékbe. Főleg azt figyelembe véve, hogy pillanatokon belül magához tér, és meg azután is kell pár perc, hogy feltámadjon. Vagy legalábbis dezombuljon. *Spurizik elfele, valami nagyobb kő mögé, ahova macska még befér, de nagyobb dolgok nem*
|
Venge egy pillanatig zavartan állt, majd elvette az injekciós tűt. - Öhm, izé... okés - nyögte, majd elindult, a hatalmas rókafélre felé. - Öhm, szia. Nem fog fájni, úgyhogy ne egyél meg. Kösz. - hablatyolt a hatalmas nősténynek, majd hirtelen mozdulattal a magasba emelte a tűt és beleszúrta a róka combjába, aki halkan felnyögött, majd elterült és ellazította testét, egy darabig semmi változás nem történt, majd Gyémánttappancs elhesegette Vengét.
|
- Valójában, mindenben. – nyávogta a fénymacska aggódó arccal, miközben az injekciós tűket válogatta - azt hiszem, te vagy az egyetlen, aki eléggé értelmes ahhoz, hogy számítsak rá.
- A terv a következő. Én összegyűjtök annyi nyálat, amennyit csak lehet, Suenyot elkábítjuk, aztán meggyógyítjuk. Vagy feltámasszuk.
*”utálom arccal” megfogja az egyik infúziót, és egy mozdulattal beleszúrja a tűt a saját lábába*
- Nyaú. Hogy én ezt hogy utálom. És ez csak rosszabb lesz. Olyan fél óra múlva néz meg, hogy élek-e még… Addig egyél csirkét.
*Odagurít egy töltött injekciós tűt*
- Ez meg Suenyoé. Morfium. Olyan négy ló adag. Talán elég lesz.
*Megfog egy újabb tűt, és beleszúrja a nyakába az álla alatt*
~ Pavlov kutyája is így érezhette magát. ~
- Mmm…
*Mancsával int Vengenek, hogy menjen.* |
- Rendben! - biccent a nőstény, majd beleveti magát a hordágyba, ami egy kicsit megreccsen. - Ugye ez elbír? - kérdezi egy kicsit rémülten.
Venge feláll, mert ugye idáig ült és odamegy a fénymacskához. - Miben is kéne?
|
- Szuper! – nyávogta a fénymacska, miközben kitolta a kocsiból a hordágyat – Suenyo legyél olyan kedves, és feküdj fel rá. Helyezd magad kényelembe, addig én elnyáladzok idebent…
~ De előtte… ~
- Venge, tudnál nekem segíteni picit?
|
- A csirke most éppen fekszik, de... - letette a szikét az ággal együtt, majd megfogta a csirke két szárnyát és felállította. - Szerintem... olyan zombisan áll, de holtkórosnak is vélhetjük. - biccentette balra a fejét, s gondolkodva nézte a tyúkot. - Na mindegy. Épp a gallyat... - felemelte az említett tárgyat, s megnézte élességét. Jónak bizonyult és megpróbálta beledöfni a csirkébe. - Épp most fogok csirkét sütni! - mondta vigyorogva és a madarat a tűz felé tartotta.
|
~ Igazából azt neked szántam… ~
*Keresgélt tovább*
~ Morfium! Ennyi kinyírna egy lovat is… Pont jó lesz. ~
- Nem fontos. Megoldom másként. – nyávogta törtetlen lelkesedéssel – A csirke hogy áll?
~ Infúzió. Pont ez kell. ~
|
- Olyan kést, amivel tudok fát hegyezni. - mondja, majd felkapja a kis szikét és a gally végét élezni kezdi, addig Suenyo felkapja a szíjat, majd megpróbálja elszakítani. Egy kicsit lehet hallani, hogy elkezdett szakadni, így a nőstény letette a földre. - Nem olyan rossz ez. Vedd figyelembe, én erősebb vagyok egy embernél, így, ha van másik, akkor megkötözöm őket.
|
- Kést? – Dugta ki a fejét a fénymacska megint – mi történt a karmaiddal? Van itt mindenféle, milyen kellene?
*Kidob valamiféle szikét, meg valami szíjat*
- Suenyo, megnéznéd, hogy azt el tudod-e szakítani? Szigorúan csak a mancsaiddal. Harapni nem ér.
|
Horáciusz kinyitotta a dobozt, majd kiszedte ami neki kellet. Befűzte a tűt a cérnába, majd összevarta a csirke hasát, s a cérnát elharapta. Visszapakolt, majd ismét megszólalt. - Egy kést?
Suenyo zavartan megrázta a fejét. - Vércsoport? Az meg mi a...? - akart valami dúrva szót mondani, de mivel nem volt túl ildomos, ezért ajkába harapott és csöndbe maradt.
|
- Az van itt bent. – nyávogta a kandúr, majd kidobott valami dobozt – szolgáld ki magad.
*Gyanús csörömpölés odabentről.*
- Te Suenyo, nem tudod véletlenül, milyen a vércsoportod?
|
- Rendben sóhajtott, majd elment keresni egy erős és hosszú botot. Miután talált, visszament a csirkéhez, éles körmével falhasította a hasát és kiszedte az oda nem kellő dolgokat. Megfűszerezte ésatöbbi. Sunyiban megtöltötte paradicsommal. - Tud adni valaki tűt és cérnát? - nézett körbe.
|
- A csirkesütés a te faladatod – nyávogta Gyémánttappancs kinézve a kocsiból, de előtte kiköpött egy gyanús kinézetű szikét – Tudod, te csinálsz nagyon étvágygerjesztő csirkét, én nyáladzok az óriás rókát meg feltámasztjuk. Ez volt a terv, emlékszel?
*sóhajt*
- Amúgy, ha kibelezed, befűszerezed, és agyaggal körbetapasztd, kimondottan finom lesz…
|
Horáciusz elhúzta a száját és fejét csóválta, majd feltámaszkodott. Hasával egy kicsit összenyomta a csirkét. Ahol lekopasztotta, ott macskaszőrös lett, Horáciusz hasa meg tollas. Megrázta a bundáját, s lesöpörte magáról a tollakat, majd megszépítette a csirkét. - És hogy akarod megsütni a csirkét? Nyárson?
|
- Már ég. – nyávogta a felborzolt bundájú Fénymacska – kérlek szépen, az ősember is így csinált tüzet. Fogott egy villámot, belevágta a fába, amitől az meggyulladt. Ez teljesen működő, bejáratott ősi módszer.
~ Azt hiszem… ~
- Na jó, süssünk csirkét… Én addig előkészítem a műtőt. – vigyorog az óriásrokára, majd bevonul a kocsiba.
|
- A defibrilátor elvileg nem azért van, hogy felélesszék az embereket? - kérdezi, miután Gyémánttappancs tíz métert repült. Horáciusz lekushadt, hasa alatt a csirkével, Aloe szorosan a nyakára tekeredett. - Ezt többet ne csináld. Inkább hozok gyufát vagy üngyujtót, de ezt többet ne.
|
- Neem, de ez igen – húzott elő egy defibrillátort a kocsiból – bár nem arra találtál ki.
*Leönti a ágakat benzinnel, majd rárakja a gép tappancsait, majd megnyomja a gombot*
*Utána ugrik vagy 10métert hátrafele*
- Valahogy így kell csinálni. Éltek még?
|
[114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
