|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.25. 21:00 - |
Folyónak és mocsárnak is nevezik. Akármelyik is legyen, a vize szörnyen hideg és nehezen észrevehető. |
[67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
A megtörténés alatt az a folyamat játszódott le, hogy Anagramma letépte a nőstényről a pulcsit, ezáltal szabad utat engedve az angyel selymes testéhez. A hím végig is simogatta a hasát, majd kacéran rápillantott a nőstény arcára, aki halálra volt rémülve. - Engedd el magad, mert így jobban fog fájni. - duruzsolta, majd a nyakánál kezdte simogatni, arcát közel helyezte a nőstényéhez. Hirtelen erőssen megfogta Makimét a nyakánál és felemelte. Nem akarta bántani, csak a hasára fektette. Megfogta a gyomorszájánál, majd gyengéden felemelte, hogy felálljon. Amíg a nőstény zavartan állt, addig Anagramma kapva kapott az alkalmon és hátulról rátámadt. Az apró nőstény majd' összeroppant a hím alatt. Nos, és ezután következett az, aminek következnie kellett.
Álombunda közben törelmesen végighallgatta a történetet, és megprobált nem figyelni Makime nyögéseire. Hirtelen elkalandozott a figyelme és arra figyelt fel, hogy Mello rettentően közel helyezkedik el az arcához és az ajkait nyalogatja. Száját kinyitotta csodálkozásában és ijedtében, de gyorsan be is csukta azt. Agykerekei gyorsan elkezdtek forogni. ~ Ha életben akarok maradni, bele kell mennem a játékba...~ futott át az agyán. Arckifejezése teljesen megváltozott. midzukit képzelte maga elé. Lágyan nézte Mellot, majd lassan közelhajolt a nőstényhez és egy csókot lehelt annak ajkaira.
 
|
Makime a fejét rázta, majd megpróbált elszabadulni. De késő volt. A hím már rajta volt, és megtörtént, aminek megkellet történnie.
Eközben Mello elmesélte Álkombundának a történetet. Megfogta az állát a nősténynek.-Nos? Hogy tetszet?-kérdezte, majd megnyalta a nőstény ajkait.
  |
- Valóban tudni akarod? - kérdezte miközben közel hajolt Makiméhez. Nyelve átsiklott fogsorán, ajkán és végül átvándorolt Makime ajkaira, majd fogain keresztül átszuszakodott a szájába. Hosszú fejének köszönhetően nyelve is hosszú volt, amit szinte lenyomott az apró nőstény torkán. Makime ellenkezhetett ahogy akart, Anagramma nem volt hajlandó elengedni. Hirtelen meg is fogta a nőstény keregded hátsóját, majd emlőit :P
A nagy csókolózásban fellökte az apró termetű nőstényt és mindketten a földön feküdtek. A hím alatt a rémült nőstény. - Kezdőtjhet a játék? - kérdezte hegyes fogait mutogatva.
|
Mello közelebb ment a nőstényhez. Körbe járta, majd elkezte históriáját.
Makime próbált a hím karmai közül kiszabadulni, de nem ment.- Mit akarsz tőlem?-kérdezte felháborodottan, bár jobban szerette volna, ha nem tudja meg a választ. Egy nagyot nyelt, és a hímre bézet.
|
A kék nőstény rosszat sejtett. Felállt a hátán a szőr, ahogy a két zombi vészjóslóan sutyorognak. Anagramma hirtelen elindult és vetett egy pillantást Álombunda felé, aki félelmében, majd' összeszarta magát. Ám szerencséjére Anagramma nem felé, hanem Makime felé vette irányát. - Mi újság csillagvirág? - kérdezte cukrisbácsi hangon. - Mello... - fordult hátra a zombi felé. - Nem akarod folytatni a mocsár történetét, addig mi elleszünk, ugye kedves? - az utolsó szavakat Makimenek célozta.
|
- Tudod te jól, hogy gondoltam.- motmogta a nőstény, de hogy félre értés ne essen. valamit mormogot még a hímnek.- Nehogy nekem felfald,párosodás közben, mert én szeretnék belőle falatozni.- Mello oldalba bökte a hímet, mert itt volt az ideje, hogy elkezdjék a történetet regélni.
|
Anagramma figyelmesen nézte, amint Mello elszórakozik Makimével. Arcáról nem lehetett leszedni utálatos mosolyát. A kis rózsaszín valóban figyelemre méltó volt. Mikor Mello odament hozzá és fülébe súgta azt a gondolatot, ami az ő fejében is ott volt, halkan felkuncogott. - Proba menet? - kérdezte felvont szemöldökkel, arcán még mindig vigyor ült. - Melyik értelemben? - kérdezte és fogsorán végigfutott a nyelve.
|
Mello sóhajtott egyet a kacsintásra. Szemeit kezdte forgatni, amikor a hím bele kezdet a rémmese bemutatásásba, ám amikor Álombundának a szőr a hátán felállt elmosolyodott. A menekülni próbáló Makimére pillantott, de megfogta a kapucnijánál a nőstény, aki erre egy hatalmasat seggelt. Megrázta magát, ezek a dolgok rég nem izgatták. Ránézet a hímre, és a kicsit megszeppent Álombundára is vetett egy gyilkospillantást. De abban nem félelem volt, hanem gyülölet. Szószerint Makime tudot volna a tekintetével ölni is, ha szeretett volna, de ő csak a látszat rókája volt. Ami igaz az igaz, hogy most perpillanat ölni tudna, de az most lényegtelen. Belül olyan törékeny volt, mint egy kismadár. Rémmeséken nőt fel, és horrorokat is élt át. Hát igen Immivel kész horror az élet. Nem beszél, de a reag írójának általánban szófosása van :P. Mello ránézet a rózsaszín nőstényre. Valamivel leszögelte a nőstény, de úgy, hogy az egy nagyot nyelt, és nem mert megmozdulni a helyéről.Az a mondat csenget a kis Makime fülében. " Vissza küldöm a pasidat a más világra, ha el futsz inenn!"Mello oda ment Anagrammához, és azt súhta a fülébe- Szemre való kis nőcske ez a rózsaszín nem? Ha akarod megengedem, hogy tegyél vele egy "próba" menetet.-mondta a nőstény, miközben kacér pillantást vetett a hímre, és arcán egy még kacérabb mosoly húzódott.
     |
Anagramma, Álombunda, Makime és Mello mind megérkeztek. Az egyedüli hím vigyorogva végigmérte a körülötte lévő nőstényeket és hirtelen megnyalta a száját. Rákacsintott Mellora, majd a mocsár felé pillantott. - Érdekel benneteket egy bizonyos... rémtörténet? - búgta halkan, és sejtelmesen.
Álombunda hátán felállt a szőr, a sejtelmes hangtól, bár ő szerette a rémtörténeteket és társaikat. - Rémtörténetet? - kérdezte vissza, mire a hím bolintott.
- A mocsárról kering egypár kísértet história, ezért sokan nem mernek idejönni, még a zombik közül se. Kíváncsi vagyok, hogy nektek mi lesz a véleményetek erről. - fordult újra a nőstények felé, miközben arcán egy félelmetes vigyor ült.
|
//Kingus egyik rókáját?//
- Rendbeen!-mondta, és ő is elfutott a szikla felé.
//folyt. ott// |
// ezazz, akkor tudom ki elsz az egyik hülye :la: //
- Akkor induljunk finom falatokat keresni! - kurjantotta. - Az utolsóé a legrosszabb falat! - mondta vigyorogva és es elkezdett rohanni a sziklák felé...
|
*Mello hugyozósmacskapisa fejet vágot, majd egyetértően bólított. Amikor azt monta Vengére, hogy nőstény. Kuncogni kezdet*.- Rendebn én benne vagyok!-*mondta és kedvesen mosolygot.*
|
- Venge tud szülni? Azt hittem, hogy kandúr, de ezek szerint hermafrodita? - lepődött meg Anagramma, majd egy mosoly jelent meg a pofáján - Természetesen hülyéskedtem, ő nem lehet hermafrodita, ő egy vérbeli nőstény! - kuncogta a hím, majd megrázta a fejét. - Okés, akkor menjünk áldozatokat keresni :P A mese végén megehetnénk őket... élve! - nyalta meg a száját. - Hm... máris éhes lettem... - húzta fel az orrát.
|
- Hát... az a macska borzalmas...mennyi vitát szült a hülye hallásával...-mormogta, és rámosolygot a hímre. -Helyes. Nos én sok hülyét ismerek, de egy csomó a party sziklánál bugizik.Párat ellophatnánk, már attól beszarnának, hogy ide hozzuk őket, szóvel nem lenne nehéz megoldani...-mondtaés elkezdet kuncogni.
|
- Azta... - csodálkozott el a sötéten. - Olyan... mintha Venge fejében lennék... - mondta kuncogva. - Tökéletes hasbeszélő vagyok, így majd gondoskodok a sikolyokról és nyüszítésekről! - mondta vigyorogva, majd elgondolkodott, honnan is lehetne hülye áldozatokat találni.
|
- Éjszaka?-kérdezte és kacéran mosolygot. Majd kettőt tapsolt és azt mondta:- Villany leolt! Csocsó kifúj!-amikor befejezte a sötétség ellepte az egész erdőt. De csak azért, mert mostanában egy órával előbb sötétedik xD.- Nos? Milyen vagyok? -kérdezte és elkezdet kuncogni. Felvet egy jó nagy követ, s egy kisebbel legyalulta, így úgy nézet ki, mint egy koponya. A parton lévő fák ágait, egy kicsit megtörte,s ha a vizen tükröződő sütő hold//na ez milyen hülyén hangzik-.-// megvilágította őket, olyanok voltak, mint a csontos kezek. A koponyát, egy kevés fekete sárral kipingálta, s megvolt a koponya.- Nos? Most már minden megfelel. Csak pá oktondi állat kell aki beveszi az ilyen baromságokat!
|
- Ez jobban tetszik... és olykor-olykor egy koponyát kisodor a víz és éjszaka hallani lehet a segélykérő nyüszítést. - mondta sejtelmesen és halkan nyüszíteni kezdett. xD - Ezt éjszaka lenne jó csinálni... - mondta és elhúzta a száját.
|
- Nos... akkor valami máson kéne gondolkodnuk. Talán jobb lenne, ha máshogy közelítenénk meg ezt az egész történetett. Mi lenne, ha a mocsár nem is olyan hétköznapi ingovány lenne, hanem egy különleges...ami csak itt van...a KÖD falkában. Mi lenne, ha a mocsár élne, s csak egy hétköznapi lápnak mutatná magát most. DE ha valaki bele merészkedik akkor nagy esélye van rá, hogy az első osztályon utazzon a szörnybe, s tegyen egy túrát benne. Majd a végállomás a gyomorsav, ahol szépen,lassan felemésztődik...
|
- Áh, nem... én tudok sokkal eredetibbet. Mondjuk a mocsár alatt van egy titokzatos labor, ahol egy barlang is van és abban a barlangben megbecsülhetetlen mennyiségű gyémánt. Ám a gyémántokat pókok őrzik, de (!) a labor az egy génkutató állomás, ahol Sombrát próbálják klónozni, így az elfuserált-Sombrák megtámadnak... - mondta vigyorogva, majd lesütötte a szemét. - Nem túl eredeti, mível nem én találtam ki... ugyanez van a Genezis 3-ban is... csupán ott a génkutató állomáson a pókokkal kisérleteztek...
|
//:G//
- Jó....hát az már olyan minden napos..-mondta és törni kezte a fejét- Texasi lánfűrész-mondta és elkezdet kuncogni.- Talán a mocsár történetéről kéne beszélni, és arról horrórt csinálni...hogy igazság zserint ez nem egy mocsár,hanem ide vannak a zombik...most nem magunkra gondoltam... és a láncfűrészes pasas, meg minden ijesztő szar zárva.-mondta és megvonta a vállát.
|
[67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
