|
Témaindító hozzászólás
|
2009.09.09. 14:10 - |
Ide azok a rókák szoktak jönni aki nyugalmat vagy boldogságot akkarnak találn. Vagy randizniis lehet! |
[124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Midzuki még néhány percig némán élvezte a tavasz közeledtét és a természet csodáit. A közte és Dulci közt keletkezett csend egyáltalán nem volt kínos; sőt talán mindkettejüket valamilyen szinten megnyugtatta. S e magával ragadó csendes perceknek mégis az ő hangja vetett véget.*-Megváltoztál.-*Suttogta halkan, de magában még hozzá tette:*~...én is megváltoztam. De nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz.~*Majd félhangosan, Dulcire sandítva, folytatta.*-Mikor először a szemedbe néztem a tekinteted másról árulkodott, mint most. Mi történt?- |
Dulci leült a hím mellé. Körbenézett; mindenhol olvadt a hó és a virágok keztek felébredni. A nőstény most figyelt fel a tavaszra. Élete során idáig egyszer sem vette észre az élet kezdetét és a szerelmet se... Lord Camelot ekkor megzavarta. Értetlenül nézett az égre, majd megértette; csodálatos volt... Midzuki mellet érezte az életet, mostmár boldog is tudott lenni, de csak a hímmel, legalábbis ő így érezte.
|
*Lord Camelot Dulcival együtt érkezett a folyó partjára. Magabiztos léptekkel hagyta el a rekettyést, majd nőstényre tekintett.*-Gyere közelebb.-*Mondta lágy hangon, mire Álombunda odalépett mellé. Midzuki ekkor már tekintetével csupán az eget kémlelte, ahogy elnézett a hegyekkel teli messzeségbe. Erre már nem voltak dombok s a távolba is csupán néhány erdő állt, de azok csak a hegyek lábáig értek.*-Nézd az eget...-*Suttogta, miközben leült a harmatos fűbe. A hajnal fénye meg-megcsillogtatta a növényeken álló vízcseppeket s a távolban, a sziklák csúcsai mögül a nap bújt elő, megkezdve az ég csúcsára tartó útját. A levegő maga is friss volt, a fagyos téli szél pedig teljesen elcsendesedett Midzuki "parancsára". A folyó tükre csendesen, szinte észrevehetetlen lágysággal fodrozódott és a felette repkedő szitakötők olyan kecseséggel szelték a levegőt, mintha csak táncra akarnának hívni, minden a világon élő lényt. A keskeny folyón ekkor apró fények jelentek meg, melyeket talán a nap sugarai idéztek elő. Sárgán villogva, könnyed játékosággukkal s pajkos ugrásaikkal ők is beszálltak a természet "táncába", akár az apró kis tündérek.* |
-JAJ!NE!-mondta |
- Harcolnunk kell ott van a nagyuram!
|
-Miért?-kérdezte |
-Szerintem mennünk kell! Gyere!
|
-Mit nézel?-kérdezte és mellé ált |
-De!-* mondta, de még mindig nem a nőstényt nézte.*
|
-Mi van nem tetszem?-kérdezte |
-Nem tudom!-*mondta, de közbe egész más felé nézve.*
|
-És most mit csináljunk drágám?-kérdezte szexisen és lefeküdt megint szexisen |
*Grypwolfék megérkeztek.*
|
// folyt demon falka erdő// |
-Oké mehetünk.-mondta boldogan és el is indultak |
-Hát rendben.... na gyere menjünk! A végén aggódni fognak, hogy hol vagyok!
|
-Nem volt könnyű.De túléltem.-mondta halkan |
-Ez szomorú....-* bökte ki hallkan.*
|
-Hát...Mert sok mindenkitől kértem segítséget de csak aszt mondták hogy húzz el!Haggyál. meg ilyesmiket mondtak-mondta szomoruan |
-Valóban?-* és kérdően nézett a kicsi nőstényre.*- Hogy-hogy?
|
[124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
