|
Témaindító hozzászólás
|
2010.08.02. 02:23 - |
Jó kis hideg zuhatag. Nagyon tiszta és finom, igazán fel lehet tőle frissülni. |
[37-18] [17-1]
A démon felemelte a fejét és csillogó szemekkel nézett a nőstényre. - Ez most komoly? // Homok decemberben? X''''''''D// - kérdezte izgatottan és pillanatok alatt felpattant és játékosan csóválta a farkát.
|
- Most már igen!- mondta Immi, és játékosan csóvált a farkával. - Na gyere mit akarsz játszani? Bújocska, fogócska?- érdeklődött, majd megsimogatta a hím hátát.
 |
- Nem akarsz játszani velem... - mondta keservesen és elfordította a fejét, hogy ne lássa Immit.
|
Immi kinnyitotta az egyik szemét, majd sóhajtott egyet. Szemeit megforgatta, és oda ment kecsesen a hím mellé.- Most meg mi a probléma?- kérdezte lágyan, szívmelengetően.
|
A démon elkeseredett és hátracsapott füllel evezett ki a partra, majd megrázta a bundáját. A vízcseppeken átsütött a napnak a fénye és csodálatosan tündököltek a levegőben, akár a gyémánt, majd keseredetten egy fa alá vonult.
|
- Nem számítottam egy Colgate baromra!- morogta Immi, és kiengedte szárnyait. Fejét jobbra fordította, kecses volt, és illedelmes. Szemét lehunyta, és szempillái olyan hosszúak voltak mint egy fűszál. Kék szeme olyan volt, mint a tiszta víz. Lila bundáján csillogta a vízcseppek a jelek izzottak a testén.*
|
A hím hangos kacagásba kezdett a víz alatt, de annyira, hogy lenyelte a finom és édes vizet és egyik fele a gyomrába folyt, míg a másik fele a tüdejébe, akkor gyorsan kiúszott és felbukott a felszínre. Hirtelen fura volt számára a "tiszta" levegő. - Hogy beijedtél! - mondta miután vett egy nagy levegőt.
|
Immi kislisszan a barlangból levegőért. Kimászott a partra és zihálni kezdet a félelemtől, és a meglepődéstől.
|
A démon egyre gyorsabban közeledett a nőstény felé. Látszott rajta, hogy komolyan gondolja, azt amit akar. Majd olyan közel volt a nőstényhez, hogy Immi orra már szinte a démon szájában volt, majd hirtelen a hím becsukta a száját és gyengéden megharapta. Arcán játékos vigyor jelent meg és farkával kiskutyássan csóvált.
|
Immi észrevett valami fehéret.- Hú egy Colgate reklámba kerültem?- kérdezte, majd amikor meglátta a hímet egy kicsit megrettent. Lebukott a víz alá, és szárnyaival oda úszott hozzá.
- A barlang vissza veri fényes mosolyodatt!- gúnyolódott Immi, és szélesen vigyorgott. Fogai makulátlanok voltak, fehérek szinte vakítóan.
|
A róka csobbanást hallott. ~ Naccerű ~ gondolta magában elégedetten, majd elkezdett kifelé úszni, majd meglátta, amint a nőstény játszik a féyes pikkelyű halakkal. Az eszement elvigyorodott, majd csalódottan vette észre, hogy egy időre felbukik. Keservesen visszaúszott a barlangba. Majd hirtelen mozgásra lett figyelmes, legalábbis érezte, hogy valaki közeledik. A démon elmosolyodott és lopakodni kezdett. A barlang kanyargós volt, így egy kanyarulatnál észrevette a nőstényt. Vetett egy kaján vigyort, majd úszni kezdett a nőstény felé. Száját hatalmasra tátotta, hogy kilátszot Colgate-fogsora.
|
Immi aggódott a róka miatt, ezért bele ment a vízbe. Szárnyait szépen ösze hajtotta, és lebukkot. ' Sehol senki! Csak édes halak, és gyönyörű napfény. Talan benn maradok a vízben egy kicsit, és élvezem a nyarat amíg lehet.~ vezette végig magában ezt a gondolat menetett. Feljött a víz felszínére, és néha, néha lebukkott játszani a halakkal. Később vette észre a barlangott, ami nem zavarta annyira, de fúrta az oldalát a kiváncsiság.
~ Vajon milyen belülről?~ kérdezte magát, és beúszott a sötét barlangab. Érdekes kövek világítottak, és kék fényük gyönyörűvé tette ezt a helyet. A víz olyan átlátszó lett, hogy szinte olyan volt mint egy fátyol.
|
A víz felszínén még mindig semmi, ám a víz alatt. Az elmebeteg vidáman lubickolt és kergette az apró halakat, kiknek pikkelyes bőrére rásüt a napnak a fénye, s vakítóan visszaverődtek. A róka felnézett, s alulról szemlélte a víz felszínét, amire rásütött a nap, s teteje békéssen fodrozódott. A róka csalódottan várta játszótársát, de az csak nem jött észre. Vigyora az arcán lehervadt és szomorúan nézett fel, majd a bánatos arcból hirtelen mérges fintor lett. Fogta magát és elúszott egy barlang féleségbe.
|
Immi, haragosan rázta meg magát, majd később jobra balra kapta a fejét, hogy vajon hol lehet az az elmebeteg. Mivel nem látott senkit tovább gyönyörködött a tájban. A fák leveleint egy, egy csepp lecsöőőent, ezzel ritmust adva az élőlényeknek. Egy szürke egér futott az egyik levélhez, majd megmosta pofikáját. A fűre érkező cseppek altan szólaltak, és Immi bóldogan vigyorgott a csoda szép természet dalra. Egy pacsirta volt a szóló, sáskák hegedültek, és a hátér énekesek a halkabb ismeretlen madarak voltak. A pillangók ide oda röpködtek, táncoltak, fogócskáztak. A természet bóldogan nevetett, ahogy a nap egyre erősebben sütött az árnyékban a cseppek halk dala véget ért, és eltüntek a földben. Minden megint ugyan olyan volt mint előbb, de ezt többet nem lehetett megismételni. Immi ámélkodott még egy darabig, majd kuncogni kezdett azon a pillangóna, aki orrára szállt.
|
Hirtelen valami eltakarta a napot, minek sugarai Immit melengették. Egy alak rajzolódott ki, akinek arcán észrevehető volt egy gúnyos vigyor. Széttárta mancsait és elkezte énekelni: And Iiii will always love youu! - dalolta csodaszép hangján, majd zuhanni kezdett, egyenesen a vízbe. Kezét szorosan a testéhez szorította xD Majd egy csodálatos fejessel landolt a vízben, ami a fizika hatására kicsapott és lefröcskölte Immit és a tájat. Csoda szép lett így a környék, ahogy a nap megvilágította a vízcseppekkel teli környéket. Csak úgy pompáztak, mintha gyémántból lennének.
De térjünk vissza az elmebetegre, aki levetette magát. A víz felszíne egy darabig fodrozódott és feljött némi bubborék, de aztán eltűnt. Olyan gyorsan ment el, ahogy jött.
|
Immi leszállt a vízesés mellet.~ Milyen gyönyörű!~ gondolta magában, majd ledült. Mancsát bele helyezte a vízbe szemét lecsukta. Körözgetett egyik ujjával. Köröket írt le és a víz felszine fodrozódott. Hallgatta a víz csobogását, a barlangban a víz csöppögését, és érezte a természet lágy illatait. A cseresznye fákon lévő gyümölcs rodhadó szaga viszont eltakart minden más édes illatott.~ közeledik az ősz.~ mondta magának és egy fintort vetett. ~ A nyár nem tart öröké. Sajnos. Mindig minden jobb mikor a nap süt a zsákmány meg saját magától rohan a mancsaid közé. Télen meg úgy kell gyötörni magad, hogy megfogj egy pockot. Az ősszel a madarak is elmennek, ami csodálatos jelenet, ám szomorú, mert jelzi, a nyár haldoklik. Ámde amikor tavasszal vissza jönnek, velük együtt nyílnak a virágok. Minden porcikája a róka fiának azt mondja, menj ugrálj, és vadássz! Élvezd az életett.~ magyarázta magának.
|
Jó kis hideg zuhatag. Nagyon tiszta és finom, igazán fel lehet tőle frissülni. |
[37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
