|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.25. 21:11 - |
A barlang hideg és kényelmetlen. Nem egy leányálom, de a zombiknak ez megteszi. |
[114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Horáciusz előbújik. Szájában egy kölyökrókával. Az állat már nem él. Odamegy a fénymacskához és leteszi a rókát. - Bocs. Történt valami? El voltam foglalva ezel a kölyökkel, állandóan Aloet piszkálta. Barátném meg megmutatta neki, hogy mire képes a kígyó. - megvonja a vállát. - Vacakul nézel ki, minden rendben? - körbenéz. Vengének hűlt helye maradt csak. Sue meg kidölve fekszik a földön, félig-meddig összekötözve.
 |
*Abbahagyja a zombulást*
- Venge, kösz. Komolyan. Segíthetnél.
~ Koncentrál, nemesik kétségbe. ~
*A csirke irányába indul*
~ A zombiróka várhat, valamit ennem kell. Szedd össze magad Gyémánttappancs. ~
*Oda kúszik/biceg a égetett csirkéhez, nekiáll enni, majd most már irányítottabb módon ledől a földre*
~ Minden rendben lesz. Csak kell pár perc, amíg regenerálódok. Addig úgyis kiderül mi lett a rókával.~
- Igazából, ha aggódtok, most kellene elrohannotok, ki a világból – nyávogja oda a másik két macskának a földön feküdve – Csak szolok. Jószándékból.
 |
- Nagyon bíztató, kösz szépen. - rémülten körbenéz. A fénymacska hirtelen megmozdul és felé veszi az irányát. - Meow. Nem vagyok csirke. A csirke ott van. - mutat a bokros felé. - De, ha kellek, akkor kapj el! - gúnyolódik, majd el kezd sétálni a bokros felé. ~ Ilyen állapotban úgy se tud utolérni ~ gondolja elégedetten magában.
 |
- Mind meg "nyau" fogunk halni. – nyávogja a fénymacska elhalványuló fénnyel – De esetleg, komolyan – pár másodpercig elhallgat, majd folytatja, észre sem véve a kihagyást - boldoggá tennél, ha elhúznál ennek a "nyau" közeléből.
*Hirtelen felakadnak a szemei, és zombimodra vonszolja magát Venge irányába - Csiiiirkeeeee….*
|
Elveszi a szíjakat a kandúrtól, de az hirtelen összeesik. Venge rémülten dobja el a köteleket és odamegy Gyémánttappancshoz. - Reméltem, hogy nem csak szórakozásbl esel össze. - mondta rémülten, majd bökdösni kezdi orrával a fénymacskát - Maradj nekem életben! Nem akarom, hogy felkeljen suenyo, aztán megegyen mindannyiunkat. Alig élek - ránéz az égre, s beméri, mennyi az idő - úgy fél órája, de nem akarom egy zombi gyomrába végezni. Mit csináljak, hogy megemntsem a saját életem?
|
- Alig élsz egy ideje, és már félted az életedet - vigyo-nyávogta (vigyorogva nyávogta) a másik kandúr, majd elszaladt azokért a szíjakért, amiknek a szakítószilárdságát nemrég Sue tesztelte, és lelkesen nekiáll beközözni vele a kutyaszabású száját.
- Ha kérdezi, azért kellett, hogy miközben görcsösen rángatózott, nehogy elharapja a nyelvét. - nyávogta a másik macskának - te meg kötözd meg a lábait. Mondtam, hogy a mancsomban tartom az eseményeket. Hát ugy nézek én ki, mint egy amatőr?
*Hirtelen összeesik és zihálva az oldalára dől.*
~ Hülyemacska! Félig kiszáradtál, a véred hígabb mint a meggybefőtt, a vércukrod lassan szenet bányászik, de neked rohangálnod kellett… ~
*Zavart kétségbeesett fejjel ránéz Venge-re*
- Nemvagyokjol. Mostkomolyan. Nyau-nyau.
|
Venge értetlenül nézi a kandúrt, amjd a földön fekvő hatalmas testre pillantott. Közelebb lépett hozzá és megrugdosta, mire a zombi felmordult. Venge rémülten ugrott hátrébb, a másik macska mellé. Zavartan nézett Gyémánttappancsra - Ez még él. Azaz már él. Vagy mozog, vagy mit csinál. Az a lényeg, hogy harap.
|
- Már amúgy is halott volt. – nyávogta a fénymacska levegő után kapkodva -
~ Majdnem rám esett! Hülye kutya! ~
- De nem, azt hiszem, csak kidöglött. Mármint meg. Vagyis nem ki, hanem bedöglött.
*Megrázza a fejét*
- Myuw. Szóval, már nem zombi-halott, hanem élő-halott.
~ Az is ugyanaz.. ~
- Naizé. Most már élőbb mint holt. Mint ahogy volt.
*Várakozik*
|
A nőstény örült annak, hogy a kandúr elé állt. Támadó állásba helyezkedett, s a megszokott vicsort mutatta. Egy apró vigyor is megjelent arcán. Ugyanakkor zihált, lihegett. Egy darabig csak nézegették egymást, majd hirtelen ,,puff". Sue fogta magát és eldőlt. Lélegzése normálissá vált, s hallani lehet, hogy horkol.
- Megölted? - hallatszott Venge bátortalan nyervogása.
 |
- Na jó, te akartad! – Villant fel hirtelen a fénymacska majd rohanni kezdett: Suenyo fele, mintha komolyan gondolná, hogy puszta manccsal fogja széttépni a hozzá lépest hegyméretű kutyaszabásút.
// Ha Sue nem csinál valami értelmeset (például fejvesztett menekülés ^_^) akkor a terv: Gyt lendületből a határa fordul, és becsúszik alá, és ha már ott van, akkor négylábas karmolással végigkarmol _mindent_ amit Sue a hasa alatt tart ^_^! És persze csúszik tovább. És fut! ^^ //
|
Suenyo nem hitt abban, hogy ez az okos fénymacska beveszi ezt az ócska poént. ~ Haha, meg vagy! ~ vigyorodott el, majd agyát újra ellepte a köd, felpattant és a macska felé iramodott. A pihenésnek köszönhetően gyorsan futott. Bár ez csak rövid ideig tartott.
|
- Akkor még véletlenül sem harapsz belém, és nem nyuvadsz ki, mielőtt még a nyálam legyőzi benned Sombra zombi-fertözését. - Dugta ki Gyémánttappancs a fa mögül a fejét, hogy megválaszolja a kérdést.
~ De hülye vagyok… ~
|
Ki ne venné be ezt a régi poént? Suenyo is hátrafordítja a fejét, hogy mégis kikről beszélhet. Egy halk és tompa mancsdobogást hallott. Előre nézett, a fénymacska eltűnt. Kimászott az alváz alól és a macska keresésére indult. Ám mielőtt áttúrta volna az összes bokrot, állj-t parancsolt magának és leült. Nem ér azzal semmit, ha körberohangálja az egész tábort.
- Mi lesz akkor, ha nyugton maradok? - szólalt meg hirtelen, majd vetett egy fagyos mosolyt - különben sem hiszem, hogy az a két idióta macska be tud kapcsolni egy ka merát, és ha mégis, akkor fordítva tartják a kamerát.
|
- Igazából, nem félek, de ha kapálózol, kiszúrod a saját szemedet – nyávogta a macska – nem lenne egyszerűbb, ha most szépen az oldaladra dőlnél, és nyugton maradnál? Legyünk őszinték, ebben az állapotban egy fájós derekú csiga is elbánna veled, és nem akarlak megszégyeníteni miközben azok ott a hátad mögött – mutat el a róka mögé – felveszik az egészet.
// Ha a róka hátrafordul, akkor gyorsan kiszalad a másik oldalon, és elbújik. És a tervei szerint onnan nézi végig mi lesz a kutyaszabásúval. //
|
Suenyo észrevette a fénymacskát, aki gúnyolódni kezdett. Újra acsarogni kezdett, de ezúttal türtőztette magát. - Szabad így bánni a hölygekkel? Hol maradt a lovagiasság? - méltatlankodott, majd felállt és elindult a macska felé, aki rohangálni kezdett. Nem látta sok értelmét utána futni, inkább csal csoszogott. Mikor a fénymacska bebújt a jármű alá, a zombi követte. Odasétált, lekushadt, s benézett a járgány alá. - Félsz, cicus? -kérdezte, majd közelebb próbált menni, nagy lendülettel indult el, aminek következtében beverte a fejét az autó alvázába, mire felmordult. Mancsát fejére tette, de abban még mindig ott voltak az üvegszilánkok, amik most homlokát is felsértették.
|
~ Vajon ez most engem akart eltalálni? Mert akkor nagyon rosszul csinálta. ~
*A fénymacska kicsusszant a kocsiból, elrejtőzve a füstben, majd olyan tíz méterre a rókától visszafordult, és rányávogott:*
- Csak ennyi telik tőled, kutyus?
// Kicsi futkározás, majd maga után csalva, beugrik a kocsi alá, hogy a koordinációzavaros róka lefejelje a kocsit. ^_^ (Nem, ez nem a terápia része, egyszerű stresszlevezetés. Meg ha mozog, akkor gyorsabban szívódik fel a nyál a szervezetében. Állítólag ^_^! ) //
|
Suenyo mielőtt bármire is gondolhatott volna, akaratlanul is benyúlt a betört szélvédőn és a macskát próbálta elkapni. Közben vicsorgott, acsargott és fogait villogtatta. Szemei izzottak és magaelé varázsolta az ő kis csodálatos fegyverét, egy fénylő gömböt. Gondolataival irányítva megprobálta a fénymacska felé dobni, de mibóvel agya ködös volt, így a koordináták se stimmeltek. A labda jóval a macska mellett ért földet. Halk robbanás, egy pillanatig tartó vakítő fénysugár, majd hatalmas, gombolygó föst kezdett kiszállni az ablakon és a betört szélvédőn. Suenyo kihúzta mancsát és fejét a lyukból, majd mélyen beleszimatolt a friss levegőbe. Nehézkesen lélegzett, s összefolyt minden előtte. Leült, de úgy is szédelgett.
|
~ My Starclan… Nyugi Gyémánttappancs, nyugi. ~
*Futott át a fénymacska agyán, miközben nézte a szélvédőn befelé mászó óriásrókát, majd kedvesen rányávogott:*
- Te nem akarsz engem megenni. Ott az a szép félig égett csirke, az biztos finomabb, mint én.
// Szép lassan letekeri az ablakot, hogyha a róka elkezd bemászni a szélvédőn, akkor ő kiugrik az ablakon. //
|
A dübörgés lassan alábhagyott. Suenyo lihegve ült le. Fejét mintha ellepte volna a köd, nem tudott tisztán gondolkodni. Akaratlanul rögtön fel is ugrott és újra nekirohant az ajtónak. ~ Állj le! ~ kiáltott magára. És megállt. ~ Jó kutya, ül a kutya. ~ utasította magát. ~ Az ablakot. Az ablak törik. Az ablakot könnyen be tudom törni. Nem, nem ablak, azon nem férek be. Szélvédő! ~ kapott észbe. Testrészei rögtön reagáltak és elindult a szélvédő felé, amire elég volt csupán egy ütést mérnie. Mancsát felsértették az üvegszilánkok és néhány bele is ragadt, ami meglehetőssen fájt, még sötétbordó, inkább fekete vére is kiserkent.
 |
~ Kifele nyílik, idióta. ~
*A fénymacska ráérősen a hátrább vonult, és onnan nézte a nagyranőtt rókát.*
~ A filmekben most jönne az a rész, hogy felborítja a kocsit. Viszont, talán, működni fog a dolog. Ha csak a morfiumot sikerült volna kimosnom belőle, akkor sokkal fürgébb lenne. És, most… most jön az a rész, hogy vagy nagyon-nagyon rosszul lesz, vagy nagyon józan. Amiből most a rosszul levés lenne a jobb. Fogalmam sincs mit kezdenék egy dühös, józan, nagyranött zombirókával. ~
|
[114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
