|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.25. 20:58 - |
Nem különbözik a tábortól, talán csak annyival, hogy sokkal több a fa és a bokor. Veszélyes egyedül kószálni, főleg a nem idevaló rókák számára. |
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Mello döbbenten figyelt kicsinyéri,akinek első szava nem az anya,vagy az apa volt, hanem a kaja. -Hah...- sóhajtja. ~ Ta is olyan leszel mint apád, effelől semmi kétségem. ~ mormogja magában, majd egy döglött hollót dob kicsinye mellé. - Tudom, hogy ez nem egy grillcsirke vagy ilyesmi, de végülis, ha éhes vagy minden megfelel, nem?- kérdezte, bár ez az egész párbeszéd inkább úgy hangzott, mintha magával trécselne egy ilyen késő őszi napon. // Leszarom milyen évszak van! Nekem ősz!//
 |
A kölyök elvigyorodott, bár fogalma sem volt róla mit is jelenthet az, hogy részeg.
~ Borzalmas... Nyugi, anya, majd én jobbá teszem. ~ Kacsint anyjára. ~ Nagy célok egy ilyen kicsi lény szájából.... Soo fura. Btw... De miért beszélek magamban? És ezeket miért nem tudom kimondani? ~ Hirtelen eszébe jutott, hogy imént mi okból is harapott édesapja orrába.
- Kaja! - sipította, s hatalmasra tátotta a száját, mint egy madárfióka. Hegyes fogai kibukkantak szájából.
|
Mello csak a szemeit forgatta, majd mikor gyermeke apja eltűnt a sűrű rengetegbe, megsimogatta a kicsit. Csak mosolygott a fekete gombócra. ~ Hogy csillognak a szemei....Bár... Elég furcsa, hogy csak most született és már vannak fogai. De nem baj. Annyira aranyos.~ mormogta magában. - Szia kicsim.- mondta bájosan, mindha értette volna, mit szeretne gyermeke neki mondani. Ez az anyai szív, ész, fül. Mindent ért. - Értelmesebben beszélsz, hidd el, mint egy részeg róka.- mondta, majd megnyalta a kis Eek feje búbját. - Üdvözöllek, még egyszer ebben a borzalams világban kicsim.-
|
-Hm, rendben. Szívesebben vállalom el. De mire visszajövök, neveld meg azt a kölyköt! - morogta orrát simogatva, majd a nőstényre pillantott. - Nyugi, vicceltem. - mondta vigyorogva. - De azért, ez tényleg ne forduljon elő többször! - fenyegette meg a kölyköt, majd tovább állt valami ehetőt keresni.
Eek csillogó szemekkel nézte anyját - igen, tudom, hogy csukva kéne lennie a szemének - és valami mosolygásszerű volt az arcán. A ,,Szia, mami!" mondat helyett valami teljesen más hagyta el a száját. ~ Hm. Miért nem azt mondom ki, mint amit akarok? ~ értetlenkedett a kölyök nőstény.
 |
Mello megfogta a kis Eeket.~ Istenem még egy gyerek is megtámadja...~mormogta magában és szívesen nevette volna el magát,de nem volt kedve magyárázkodni.- Drágám, nem hoznál nekem valami harapni valót?-kérdezte mézes mázas hangon, drága Anagrammácskájától ^^. ~ Szükségem lenne egy kis magányra...meg KAJÁRA!~ mondta magában, és a mancsaiban szunyokáló Eeket nézte. Aranyos...talán nem ez volt a rá illő szó, de Mellonak az volt...meg amúgy a zombiknak ><.// Ne vedd rossz néven, Eek cuki :D//. De egy normális róka, már rég kihajította volna és új gyereket csináltatott volna ^^.
|
A sírásra - mint kedves társam említette - a hímnek kipattant a szeme és megnézte, hogy mi a helyzet. Meglátva a kis fekete nőstény elérzékenyedett. - Eek? Jobb nem jutottt eszedbe? - morogta, majd elvette a kislányát az anyjától. - Hát szija-mija, drágaság. - babusgatta, ám Eeknek se kellett több, beleharapott édesapjába. Erős és hegyes fogai pont Anagramma orrába találtak. - Aúú! Vidd innét ezt a kisördögöt! - vonított fel és odaadta Mellonak a kölököt.
|
- Az én...erős, bátor hímem.- morogta, majd erősen nyomot.
//forog az idő kereke//
Hirtelen gyerek sírás hangzott fel. Anagramma szemei kipattantak, és az újdonsult kiskölyökhöz igykezet. Mello hevesen nyalogatta az újszülötett.- Eek üdvözöl, drága édes apádat.- mondta, és a kiskölyököt apjához tolta.
|
// LOL //
- Uramisten?! - pánikolt be Anagramma. - És nekem izé... most mit kellene csinálnom? Nem szoktam a filmekben alaposan megfigyelni. - aggodalmaskodot, ám ekkor a nőstény elkapta a mancsát és erőssen szorítani kezdte. - Nyugi, nyugi van, vagy mi... izé... nyomj! - hadart, s beszélt össze-vissza a zombi. A hímnek nem is kellett több, a gondolattól is borsódzani kezdett a háta, így látóterében minden és mindenki fehérré változott, majd lehunyta a szemét, s már nem is érezte, ahogy a földre zuhan...
|
* Mello hirtelen felsikoltott.- Á, elfolyt a magzat víz. Jön...jön a baba.- lihegte, miközgen erős fájdalmai voltak.*- Anagramma, add...add ide a mancsod.- mondta, megfogta a hím mancsát és, amikor nyomta, megszorította a hím mancs úgy, hogy majdnem eltört.*
|
- Bocs, bocs! - aggodalmaskodott a hím. - És mid fáj? Jó ez hülye kérdés... Akarod, hogy hozzak valamit, ami lenyugtat? Levendula vagy... szegfű vagy farkam tudja? Mi nyugtató hatású? Ami ráadásul ilyenkor terem? Áh! Hogy miért nem konyítok semmit a gyógyításhoz? - panaszkodik a hím.
|
- Nem, nem érdekelnek a hülye fák, és igen fáj valamim!- mormogta, a nőstény és össze szorult a gyomra.
|
- Mi az? Fáj valamid? - kérdezte aggódva. - Fák? Fák! - néz körbe vigyorogva, csak, hogy megnevettesse a nőstényt.
|
- Rendben...ennyi elég.-mormogta, majd a hasához kapott.~ÁÁÁÁÚÚÚÚ!!!~nyöszörögte a nőstény magába.- F*ck -mormogta, majd a hímre nézett.
|
A hím csak halkan kuncogott, majd elkezdett dalolni: -
Anagramma a nevem,
gyilkolással keresem a kenyerem!
Zombi vagyok én,
Sombrácska... izé... játéka...? - kereste a rímet, de nem találta. - Na mindegy! Daloltam magamról, ez nem elég? - kérdezte kölökkutyaszemekkel. |
- Először is -.-. Másodszor is, ha nem kezdesz el magadról valamit dalolni kispacsirtám, felfújlak bicajpumpával, és te leszel a hálaadási pulyka!-morgot rá a hímre.
|
- ,,,Nam" akarom, hogy kitépd belőlem, de elmondani sem akarom... - morogta, majd legyintett. - De ez tényleg nem fontos. Ezzel nem tudsz meg rólam többet. - súgta halkan.
|
- Na akard, hogy kitépjem belőled... nos mond csak...jobban megakarlak ismerni.Ha már te vagy a gyermekünk apja, jobb ha megismerjük egymást.- mormogta ,és a felpattant- mert eddig ült- és közel ment a hímhez. Fenyegető pillantást vetett a hímre.
|
- Lelkiproblémák? - ismételte halkan. Keservesen leült, majd sóhajtott. - Végülis, nem olyan komoly. - hárította el a kérdést, majd legyintett, hogy nyomatékosítsa; nem fontos a dolog.
|
Mello nézte, ahogy a hím felporszívozza a földet.- Nos akkor mesélj egy kicsit, te a lelki problémáidról.- mondta, és a hím szemeibe nézett.
|
Anagramma elégedett volt, hogy a nőstény megette a varjút, bár mikor Mello elé dobta a nyúl maradványait, tudta, ezt már nem sózhatja rá. Mellora morgott, majd lepillantott a nyuszi-darabokra, amit seperc alatt felporszívózott. A táplálkozás végén elégedetten megnyalta a száját. - Nos, mostmár folytathatjuk a lelkizést. - mondta vigyorogva, miközben leült.
|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
