|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.01. 13:52 - |
Ím maga a varázslatos erdő! Lássd és csodálj! Perverzkedésnek és gyilkolásnak nincs itt helye! Kötelező legalább egyszer leírni a tájat - ahogyan rókád látja. Milyen illatokat érez, milyen színeket lát...
|
[35-16] [15-1]
- Ahha...oké örülök, hogy megismertelek kedves Geh weg. Nos nekem mennem keel. Köszönöm ezt a kellemes beszélgetést.- mondta és eltünt az erdőből. A növény szémen csillogott a területen. Elpusztíthatatlan volt.
 |
Glaceon // már átneveztem// kék és havas erdejébe egy vörös tényező jelent meg. A nőstény leült és végigmérte a jöveevényt. Nem volt ínyére a dolog, hogy ezzel beszélgessen vagy netán összebarátkozzon. - Én meg, Geh weg! - mondta csípőssen és remélte, hogy a kis hülye megérti a célzást. // Miért pont ezt küldted ide? :whut: //
|
Luce ide jött, és ledobta a növényt. Megrázta magát. A megolvadt havat(a gyengébek kedvéért az már víz) lerázta magáról. Mindent zölden látot, csak egy valami tünt ki a zöld szín között. Egy gyönyörű kék pont, ami fagyosnak nézet ki. Luce oda ment hozzá, és csak akkor vette észre, hogy az a folt egy róka:- Szia!- köszönt rá kedvesen, és a virágot megint ledobta a földre, majd fürkészni kezte a nőstény tekintetét. Ezt nem sokáig folytatta, inkább egy helyet keresett, ahol elültetheti ezt a növényt.- A nevem Luce.-mutatkozott végül be, és őrületesen mosolygott, majd odébb ment és elültette a megfagyott, tűzpiros növényt. Amikor újra földel érentkezet, a jég leolvadt róla, és kinyilt a bimbó. Abból megannyi rózsaszín csillámló por szállt ki.
|
Waletorra mindent kékben és fehérben látott. Elégedetten szívta magába az erdő fagyos illatát. A táj olyan vol, mintha mindent hó borítana. A nőstény csodálatosnak találta és megfordult a tengelye körül örömében, majd mikor visszatért a kiindulási pontjára, hirtelen egy alak jelent meg elötte.
|
Egy árny csusszant ki a bokrok közül. Szeme vörössen izzott a dühtöl, és orrát, megcsapta a erős méreg illat. Minden vérvörös volt. Fejét jobbra balra kapkodta szagnyomokat keresve, de a csípős illattől, könnye folyt, és nem érzet más illatott. Valakit kereset. Majd egy lábnyomra lett figyelme, ami ismerős volt. Majd meglátott még egyett, és még egyett, gyorsan követte őket. Lába alig éték a földett. Hirtelen, ahonnan jött, onnan elis tünt. És rohant a susnyásban. Nem tudta miért ilyen dühös, és ,hogy miért akara azt a valakit megtalálni.*
 //folyt. majd megtudod// |
-Oké - ezzel hazament... testét nehezen vonszolta, mert szíve nehéz volt.
|
Dia, már ugrott és az összes kígyót elharapta, majd elfutott,mert a nap kezdett lemenni.-Vigyázz magadra! Kérlek! Ha szeretsz, menj haza a barlangodba, és este NE keres!-*mondta.*
 |
-De miért? - kérdezte, majd felállt, azaz fel próbállt állni, de nem jött össze. Kígyók jelentek meg akürülötte és lefogták a lábát. Pár elkezdett felkőszni a lábán... - Segíts! Dia, kérlek! - sípított.
|
*Dia vissza csókolt Copit, majd kicsusszant alóla.-Ezt nem tehetjük meg soha többet-*mondta halkan. ÉS eltipegett, mert kezdett sötétedni.*
|
-Nem erről van szó! - mondta és akaratlanul is leteperte. Mindketten a földön feküdtek, közben a rózsát összenyomták. - Én szeretlek! Én... Én... - nem tudott mit mondani, így -akaratlanul- megcsókólta Dia ajkait. Erőssen nyomta rá a száját, mert attól félt, hogy nem teheti meg többé...
|
-arról szó sincs, hogy nem élveztem! De, nem akarom, hogy a barátságunk tönkre menjen! Én szeretlek!-*mondta és egy vörös rózsa kinőt előtte.-Nos, de mindegy, mert mint látom a mi kapcsolatunk, már menthetetlen. Bocsás meg, hogy zavartalak-*mondta lehorgaztott fejel, és nehéz volt felállnia. Nem azért,mert fáradt volt, hanem, mert szíve, nehéz volt. Hirtelen minden fekete lett.*
|
Copo de nieve hallotta a lépteket, majd hátra fordult. - Én sem akartam összeveszni, de azért igazán szólhattál volna, hogy hova is mész! - kiáltotta folytott hangon. - Különben is... ha nem akartad, akkor minek mentél bele...? Különben... - nézett a földre. - nem úgy tűnt, mintha nem élvezted volna... - motyogta, miközbe könnyeit tartotta vissza.
|
*Dia Copi után futott, mindent szürkének látott. Minden olyan rohadt szagú volt. Aztán látta Copit. Szólni akart, de nem sikerült.*
|
Zokogva futott az erdőbe. - Istenem! - kiáltotta és belerugott egy kőbe. Megtörölte a szemét, majd felnézett. Minden feketében volt... Mintha egy régi fekete-fehér filmben látná magát. Orrát meg valami keserű szag csapta meg. Orrfacsaró volt, de nem érdekelte.
|
Ím maga a varázslatos erdő! Lássd és csodálj! Perverzkedésnek és gyilkolásnak nincs itt helye! Kötelező legalább egyszer leírni a tájat - ahogyan rókád látja. Milyen illatokat érez, milyen színeket lát...
|
[35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
