|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.01. 13:43 - |
Semmi különös, ezen az úton juthatsz el a sámánok barlangjához. Aki gyilkolni vágyik, rossz helyen kaparászik. |
[37-18] [17-1]
// Én kérek elnézést :P [link] //
- Ne kérj bocsánatot! - kérte a nőstényt, majd egy bíztató mosoly jelent meg Tox arcán. - Hogyha a barátom akarsz lenni, akkor nem árt, ha hozzászoksz!
 |
*Ahmir elnevette magát, és amikor elvette a fejét, megijedt, hogy a hímet elkeserítette:- Jaj, kérlek én kérek bocsánatot. Azért vettem el a fejem, mert nem vagyok hozzá szokva, hogy szeretgetnek.- mondta és lehajtotta a fejét.*
 |
// Am igen >< ennyire nyilvánvaló? whut //
Tox halkan kacagni kezdett. - A lelkészek nem ezt csinálják. Akkor lennék lelkész, ha egy bibliával járkálnék és zsoltárokat olvasnék fel neked. - mondta vigyorogva. - Ne higy nekik, csupán féltékenyek vagy el vannak szállva magugktól! - mondta még mindig simogatva a nőstényt, majd gyorsan elrántotta a mancsát. - Igazán sajnálom... - mondta szelíden. - Nem értek túlzottan a nőstényekhez. Azt hiszem róluk, hogy gyengédek, törékenyek és meg kell őket védni... sajnálom, hogyha úgy kezellek, mint egy macskát vagy, ha zavarba ejtelek. - mondta szemét lesütve.
|
// Mi van? Pszihológusnak készülsz?//
- Köszönöm...de....te most Pszihológus vagy ? Vagy lelkész? Amúgy köszönöm...nekem eddig mindig azt mondták, hogy ronda vagyok....vagy csak kiröhögtek.- mondta keservesen és sóhajtott egyet.- Köszönöm, hogy simogatsz, de ez egy kicsit zavarba ejtő.- mondta és felre biccentette a fejét.
|
- Izgalmas? Kötve hiszem! - mondta egy fájdalmas vigyor társaságában. Figyelmesen hallgatta a nőstény történetét. A végén megsimogatta az arcát. - Engem csupán az éltet, hogy ez a múlt volt. Ha mindig a múlton bánkódsz, akkkor elveszik a jelened. Nincs semmi értelme, hogyha a múlton bánkódsz! Fel a fejjel, csupán ezt tudom mondani. Különben is, ha az emberek bántanak, megölöd őket. Vissza tudod nekik adni azt, amit te kaptál tőlük. Megérzik, hogy mit tettek veled. - magyarázta. - Csodaszép vagy, különben... - jegyezte meg vigyorogva, közben az arcát még mindig simogatta.
|
-Egy biztos...neked sokkal izgalmasabb életed volt mint nekem. Én is ölöm az embereket, mert amit tettek velem sohasem fogom megbocsátani. Azt a gúnyt, azt a fájdalmat amit mindig éreztem, amikor valaki megijedt tőlem. Amikor belém rúgtak, vagy sokkolóval piszkáltak, hogy mikor húznak fel teljesen- mondta, majd elmosolyodot.- Akkor a kis hülye gyerek megijed amiko egyszer berántotta a kezát a keneébe és letéptem, majd a ketrecemet szétvertem és megöltem a kis hülyéket. Majd mindenkit megöltem.
|
Tox sóhajtott egyet, majd belekezdett. - Én az utcán születtem, az anyám egy kutya volt. Az emberek mind érdekesnek véltek, ám egy nap elvittek egy laborba, hogy kiderítsék, miért vagyok olyan, amilyen. Ám mikor kiderült, hogy semmi érdekes nincs bennem, akkor kidobtak az utcára, és ezután az emberek furán néztek rám. Kitagadtak és bántottak. Aztán egy nap a sintér elkapott. Ott találkoztam édesanyámmal, aki figyelmeztetett egy dologra. A szavai még mindig itt vannak a fülemben. Ha eljön a pillanat, akkor menekülj! Aztán pár hét múlva, sorra vitték a kutyákat egy terembe, ahol elaltatták őket. Az anyám i köztük volt... aztán elérkeztem én. Bevittek a terembe és lefektettek egy asztalra és akkor... beadták a halálos mérget... // És ilyenkor jön az értelmes kérdés : És meghaltál? xD Az akkora volt a jégkorszakba xD // Nem fogod elhinni, de felkeltem, bár ezt látod! xD Felkeltem és egy hulla-dombon voltam. Alattam a több tucat halott kutya teste. Meg akartam bosszulni ezt... Este volt, így bementem a sintértelepre. Reggelig ott virrasztottam, és mikor nyílt az ajtó... mindent bevetettem, hogy az ott lévő embereket megöljem. Dolgom végeztével elmentem, magam mögött hagyva a múltat. - mondta szemét lesütve. - Nem vagyok az a gyilkolós fajta, de tudtam, hogy meg kell tennem.
|
- Köszönöm...Igen kiváncsi vagyok.- mondta és egy kicsit elmosolyodot, amikor a hím megsimogatta.
|
- Hé! Csodaszép a szemed! Olyan akár egy gyémánt! - mondta és megsimogatta a nőstény fejét. - Kiváncsi vagy az én életemre? - kérdezte nyugodtan.
|
Ahmir kinyitotta a szemét. PErsze nem vakította el a hímet, mint gondolta, de akkor is rosszul érezte magát.- Tudom, hihetlen...egy laborban születem ezért vagyok ilyen- mormogta és lesütötte a szemeit.
|
- A szemed biztos gyönyörű! - mondta és gyengéden megfogta a nőstény állát, s magafelé fordította a róka fejét, de az rögtön becsukta a szemét. - Nyisd ki! Biztos elragadó a tekinteted! - mondta vigyorogva.
|
- Oké Tox- mondta- Csak azért nem nézek rád....mert a szemem....-mondta és lesütötte a szemét. Ahmir elmosolyodot a hím hatalmas önbizalmán.- Legalább neked van önbizalmad...nem úgy mint nekem...- mormogta halkan, és nagyot sóhajtot.
|
- Toxique, de hívj csak Toxnak. - mondta vigyorogva. Mosolya hamar eltűnt, helyette kérdő tekintet ült ki arcára. - Miért nem nézel rám? Túl ronda vagy szép vagyok? - kérdezte vigyorogva. - Hát, eegen, senki sem tud gyönyörömnek ellenállni! - mondta, inkább magának, miközben újra beigazította séróját.
|
- Szia!- mondta és össze rezzent a hím miatt.- Öm...én....Ahmir vagyok.- mondta és igyekezet nem rá nézni, mert a szeme általában mindenkit elvakított.
|
Toxique sétált a hídon. Észrevette az elötte ücsörgő Ahmirt. Odament mellé és leült. - Csáó! - üdvözölte, és séróját belőtte, hogy ne lógjon a szemébe.
|
*Ahmir a kis hídon járt, majd leis ült.Reménykedet abban, hogy valaki, aki normális majd arra jár és szóba áll vele.///Ismétlem normális, vagyis bocs Kingus, de most ne írj rá senkiddel. Bocsi, de most Ahmirt Fekának tardogattam// |
Semmi különös, ezen az úton juthatsz el a sámánok barlangjához. Aki gyilkolni vágyik, rossz helyen kaparászik. |
[37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
