|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.05. 14:32 - |
A Földfalka rókái ebben a barlangban alszanak. Az elején hűvös, de a barlang végében ahol általában szoktak aludni ott jó meleg van. |
[38-19] [18-1]
- Neeem. - legyintett zavartan. - Egyáltalán nem feltételeztem ilyeneket. - mondta, és hogy meg is nyomatékosítsa szavát, megrázta a fejét. Hirtelen megzavarta a nőstény érintése. - Én nem ütök vissza, ugyanis nem bánthatok hölgyeket. - mondta vigyorogva. - Pofándobni egy kővel.... A szellemek nem ilyen cuccból... miaz? Plazmából vannak, minek köszönhetően átmehetnek dolgokon? - kérdezi felvont szemöldökkel.
 |
- Reméltem is, hogy nem feltételezed rólam, hogy rát vetném magam és megerőszakolnálak.- mondta olyan könnyedséggel,mintha nem is jönne zavarba a témától. Amikor a hím elkezdet hülyéskedni vállba ütötte gyengéden.- Nem fogok elvadulni. És ha visszajövök anyázni nyugodtan pofán *@$$*hatsz egy kővel.-mondta és kedvesen mosolygott a hímre.
 |
A hím leblokkolt és zavartan nyelt egy nagyot, majd legyintett. Hangja ugyan félelemről, zavarodottságról és önbizalomhiányról árulkodott. - Uuuugyan, honna veszed azt, hogy attól félnék, hogy izé... tudod. - mondta és ismét egy nagyot nyelt. Viszont örült, hogy Immi ennyire szeret beszélni, de legszívesebben passzolta volna ezt a témát, így legyintett. - Oké, oké. Nem fogok parázni, majd félkézzel elintézlek. De, ha visszajönnél szellemként anyázni, akkor emlékzetetlek, hogy te mondtad, hogy elbánhatok veled. És ha egy kicsit sok vért vesztesz? - vonja meg a vállát, és húzza el a száját. - E'van. - mondja vigyorogva.
|
- Egy valamitől nem kell félned. Hogy megerőszakollak.- mondta nevetve és a tűzra nézet.- Ugyan már. Most nem azért, de egy 65 cm róka nem igen nőhet 2m-re, ráadásul nem hinném, hogy nem tudnál velem elbánni, ha megvadulok.-kuncogta a nőstény és a barlangszájához ment. - Borzalmas, hogy ennyire esik. Nyár van. Könyörgöm, igenis lehetne jó idő.- mormogta, majd vissza ment a hímhez.- Ne félj. Mondom kordában fogom magam tartani és te meg ha megtámadlak eltaposol. Oké?-kérdezte a hímet, majd vissza tért a tűz bámulására.
|
- Értem. - válaszolt újra olyan bőneszédűen a hím. Mindenesetre, ez a tudat nem igazán győzte meg, de reménykedett benne, ha Immi át is változik, akkor csak el tud vele bánni. Viszont, most ezzel a tudattal élve izgulhat egész este, s ami még rosszabb, nem tudja, hogy most miről is beszéljenek.
|
Immi felnéz a hímre.- Igazság szerint nem tudom. Nem hinném, hogy képes vagyok ölni. Bár nem tudom. Mint említettem sosem emlékszem mit teszek éjszaka.-mondja és kinéz a barlang száján.- Nem kell tőlem tartanod. Higgy nekem. Talán kordába tudom magam tartani. Majd igyekszem.- mondja a nőstény. Az ég még mindig sötét volt. ~ Legalábbis remélem, hogy kordában tudom majd magam tartani.~ mondja kétségbe esetten magában. Lehunyja a szemét. Nagy levegőt vasz és bízik magában.
|
Felkapja a fejét a nőstény zavarodott beszédén. Türelmesen figyel és várja, hogy mit is akar a nőstény mondani. A válaszon nem lepődött meg annyira, hisz' ebben a világban semmi sem kizárt. Lehajtja a fejét és egyetértően biccent. - Értem. - közli szűkszavúan. - És.... - néz a nőstényre komolyan. Nem tudja igazán, hogy hogyan is formálja meg a szavakat, de a végén valahogy kiböki. - Úgy érzed, hogy veszélyes lenne az esti éned? Úgy érzed, hogy megölnél esetleg bármi más kellemetlent művelnél velem? - kérdezte a mondat végét elharapva és nagyot nyelt. Hirtelen észrevette, hogy fél. De... Immitől? Hökkent meg saját félelmén és végignézte a szép nőstényt. A hím sokkal nagyobb és erősebb volt nála, de ezzel az éjszakai alakjával megrémísztette. Igazából Kes tudta magáról, hogy nem az a hűdeerős és kitartó démon, akinek adja magát. Megrázta a fejét, hogy visszatérjen a valóságba. - Szóval, ezt azért mondtad el, hogy éjszaka ,,ne" féljek?
|
Immi felvonta az egyik szemöldökét.- Ugyan már.- mondta és elfordította a fejét.- Mivel úgy látom itt ragadunk egy időre elkell neked valamit mondanom. Ez a dolog mindig is problémát jelentett az életemben.- mondja, majd hatás szünetett tart. Sóhajt egy nagyot. ~ Biztosan egy ilyen alakkal akarom megosztani a titkomat?~kérdezi magától, de észre veszi, hogy Kes igen csak bámulja, szóval már egy ideje csöndben lehet.- Nos én esténként én át változom. Ilyenkor nem magam vagyok. Legalábbis sosem tudom mit csinálok. Azt sem tudom hogyan nézek ki. Általában elbújok valami nem túl forgalmas helyre.- mondja. Nem mer felnézni, nemhogy bele nézni a hím szemeibe.
|
- Ennél pontosabbat sose tudtam volna adni. - mondta vigyorogva, majd zavart lett, mikor Immi a szemeibe nézett. - Izé, nem vagy egy kicsit közel? - kérdezte hátrébb kúszva. - Nem gondoltam komolyan azt a ,,sármos-dolgot". - mondta zavartan. - Szóvalizé, remélem nem akarsz oylat csinálni, amit megbánunk, majd holnap 8D // Mizu, mizu, mizu? //
|
Immi idegesen toporgott, majd leült nagyot sóhajtott. - Köszi a pontos idő megadását.- mormogta a nőstény és a hímre nézet.- Nos...-szólalt meg és bele nézet Kes narancssárgás szemeibe.
|
- Haha, de vicces. - morogta, majd csak azért is visszaváltozott. - Nos, igen. Nagyon izgalmas itt ülni, a lobogó tűz mellett, miközben kint szakad az eső és... - folytatta volna, de Immi felszólalt. - mennyi az idő? - nézett értetlenkedve, majd felnyújtotta a karját, hogy a zakójának az ujja felcsússzon és megnézte az alkarját. - Nos igen... szőr óra, bőr perc és csont másodperc. - mondta vigyorogva. - Igazából, halványlila fingom sincs, így őszintén fogalmazva.
|
Immi összehajtogatta a szárnyait és a hím feléfordult.- Az utóbbi.- mormogta, majd kinézett a barlangból. Eset, sőt zuhogot. ~ Otromba egy idő, de még is magával ragadó. Hideg, de varázslatosan gyönyörű.~ mondta magában, majd a manyétre bámult és felsóhajtott.- Amúgy meg csak érdeklődtem, hogy nem akarsz-e vissza változni, de ha nem, hát nem.- Hirtelen be villant neki valami. ~ HÁNY ÓRA?~ kérdezte és kipillantott.- Vajon hány óra felé járhat az idő?-kérdezte idegeskedve, ugyanis ilyen időben nem tud repülni, viszon nem sokára beköszönteni látszik az este, és itt maradn meg nem tud, hiszen estén ként nem önmaga.
|
A menyét kirohant a plussz tíz fokba gallykat keresni. Sok időbe telt mire talált tüzelésnek alkalmas ágakat. Visszarohant a barlanban és megmutatta a ,,zsákmányt". - Ezzel kell gazdálkodni. - pillanatok alatt tüzet gyúlytottak. Kes kényelmesen elhelyezlkedett Immitől nem messze, mikor a nőstény kitárta szárnyait, hogy melegítse. A menyétnek se kellett több. AZ egy dolog, hogy lefröcsküölte őt vízzel, de még a meleg tüzet is eltakarta előle. Nyögdécselve felkelt és odébb vánszorgott. - Miért? Tán róka alakom olyan sármos, hogy nem tudsz neki ellenállni? Vagy menyét alakomban azt a késztetést érzed, hogy felfalj?
 |
Immi helyeslően bólintott.- Ez egy briliáns ötlet, mondta és megkérta a görényt, hogy hozzon egy kis fát. Közben össze dörzsölte a mancsait, mert egy kicsit elfagytak a hidegben :D. Amikor a görény vissza ért Immi gyorsan cselekedett és nem sokkal később egy kellemess kis tüzecske világyította meg a barlangott.- Már is jobb.- mondta a nőstény és kitárt szárnyait melegítette.- Kes nem akarsz...tudod... újra normális alakot felvenni?-kérdezte, közben igyekezett tapintatos maradni.
|
- De szerencse is, nincs kedvem velük osztoszkodni. - morogta Alvin-hangon. Sajnálkozva pillantott a nőstényre, majd eszébe jutott a Holdbarlangban történt eset. - Miért nem rakunk megint tüzet? Hozok egy kevéske fát! - mondta és már indult is kifele a barlangból.
|
- Nem tudom- mondta és megvonta a vállát.- Remélem, kihúzzuk itt, még egy kevés ideig. Elfagynak a szárnyaim a hidegben. - mondta és a szárnyait kitárta, hogy a jég le essen róla.
|
Immi jó repülésének hála viszonylag hamar ideértek, a nagy vihar ellenére. A nőstény leszállt, a görény pedig leugrott a hátáról. Mindketten berohantak a barlangba. Senkit sem találtak bent, Kes ezt furcsállta is. - Hol lehetnek a falkabeliek? - kérdezte sipákoló hangján.
|
A Földfalka rókái ebben a barlangban alszanak. Az elején hűvös, de a barlang végében ahol általában szoktak aludni ott jó meleg van. |
[38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
