|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.05. 13:42 - |
A magányos rókák néha ide szoktak jönni kukázni vagy bulizni. |
[327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
-Jó neked.Mondjuk nagyából már én is egyedül vagyok.Holnap leszek 16 és akkor már a magam ura vagyok.-monda el büszkén a hímnek.~Na helyes ez a srác~ |
- Ja értem. Ilyen korban ez gyakran előfordul - vetett egy barátságos mosolyt. - Én tizenkilenc vagyok. Nem tartozok egyik falkába sem, szabad vagyok, mint a madár, hogy úgy mondjam. - lehunyta a szemét, nem akart a nőstény gondolataiban turkálni, de olykor mégis meghallott pár mondatot.
 |
-Tudom 15 vagyok.És családdal élek de szeretek elmenni máshová.-mondta-te hány éves vgaY?-kérdezte meg a hímet |
- Nincs mit. Igaz, a veszély és az izgalom nagyon közel áll egymáshoz. Fiatalnak látszol, a családoddal élsz vagy valamelyik falkába tartozol? - kérdezte.
|
-Hát köszi.Csak valami izgalmat keresek.Unatkozom,nincs buli meg semmi.-mondta unatkozva~Aranyos ez a Kuzune~ |
- Szép neved van, Yani. - hízegett a nősténynek, majd leült mellé. - Hogy, hogy erre jársz? Veszélyes lehet egyedül kószálni egy ilyen helyen. Bárki elkaphat, vagy megtámadhat. De szerencséd van, amíg engem látsz, nem kell semmitől se tartanod! - húzta ki magát.
|
Yani meghallota a zajt és egy hang szólította meg.-Szia!Yanmoai vagyok.De csak szólíts Yani-nak.-mondta kedvesen a hímnek. |
Nem messze a magányosan sétálgató nősténytől egy hím volt. A szemétben turkált, hogy ne unatkozzon. Ámbár tavasz volt, s a természet végre felébredt, nem vetette meg, hogy a szemétből egyen. Felnézett és észrevette a fiatal rókát. Gondolta jobb lesz odaemnni hozzá, mintsem a kukában turkálni. - Szia! - szólt oda kedvesen Yanmoaihoz. - Kuzune vagyok, te?
|
Yanmoai sétálgatott egyet hogy távol legyen a családtól.Neki is ki kell kapcsolódni néha.Valami izgalomra vágyott és azt gondolta erre megtalálhatja |
Horáciusz egy darabig csak ül és néz magaelé, majd felsóhajt. - Tényleg? Komoly, hogy el akarsz menni? Na, de mindegy. Engem látásról ismernek... azaz ismer a kém. Tudod, ott kémek is vannak. Azaz mostmár csak egy, mert idáig egy FSC és két róka volt, de mivel a rókákat elküldte Sombra, ezért egy macska maradt. No, de mindegy is. Inkább gyere, kövess. - kérte a kandúrt, majd feláll és elindult, ha semmi nem jön közbe.
 // folyt Volgan klan, savas folyó//
|
- Oké, oké. Nem szoktam mindenféle izéket magamra aggatni, macska vagyok, nem ékszerüzlet. – Nyafogta Gyémánttappancs – A fekete amiatt lenne, hogy még a gondolata is, hogy a ti Sombrátok A Sombra, igen csak… Elkedvtelenít. Néééézd. Ha a ti Sombrátok A Sombra, szívességből átharapom a torod, jóval kevésbé fog fájni, mintha eljut oda, hogy komolyan kiterjessze a gonoszságot maga körül. Na persze csak, ha még torok harapós állapotba leszek.
*Kedvetlenül megrázza a fejét*
- Na jó, vezess ahhoz a savizéhez meg rókához.
|
- Miért? Fekete tudtommal akkor szokott lenni a gyűrű, ha hidegben van. - mondja vigyorogva, majd mentségül felemeli a mancsát. - Persze én nem tudhatom! De lehetséges. A szigeten nem él több Sombra. Legalábbis nem tudok róla. Tudod mit? Menjünk el, nézzük ment, akár a kirakatot és döntsd el, hogy tényleg ugyan az e a két Sombra! - nyávogja. Megrázza a fejét. - Sajnos ez a hely annyira lepusztult és annyira gyökerek az emberek, hogy még kikötőállomás sincs itt. Különben, ez nem teljesen sziget, hanem egy félsziget. Csak a Volgan klánon túl nem tudunk tovább jutni. - húzza el a száját.
|
- Pontosan, olyan vagyok, mint egy hangulat gyűrű – nyávogta a ezüstös kandúr – most valószínűleg feketén világítanák. AmúgyteljesenkivanzárvahogyugyanazaSombralegyen! Hogy is fogalmazzak… Annyi rosszat nem tettem az életemben, hogy AZZAL a Sombrával büntessenek. Szóval…
*Lenéz a mancsaira, majd visszanéz Horaciuszra*
- De, csak a biztonság kedvéért, van a szigeten repülőtér? Esetleg űrhajó kilövőállomás?
|
- Mivel én nem ismerek több Sombrát, ezért nagy a valószínűsége, hogy a kettő egy és ugyanaz. De még reménykedhetünk. - mondta, majd hátréb lépett GyT-től. - Bocs. - nyávogta halkan. - De elvileg a macska lát a sötétben, nem? - kérdezte. Mintha ő nem lenne macska és ő nem tudná, hogy lát e a sötétben! Ez fájdalmas, bizonyára egy D. nevű személy teszi, no, de mindegy is. - Tényleg jó muri lehet a sötétben világítani. És simán világítasz vagy van valamilyen színed is? Esetleg olyan vagy, mint egy hangulat-gyűrű?
|
- Amíg csak hasonlít, semmi gond. – nyávogta Gyémánttappancs – a baj az lenne, ha AZ a Sombra lenne. De az nagy. Amúgy, tényleg jó világítani a sötétben. Nem esel orra a saját lábadban.
- Amúgy, ha lehet, ne böködj. Beláthatatlan következményei lehetnek.
~ Felborulok, és úgy maradok. ~
- Másrészt, még mindig jobb itt, mint mondjuk egy cápa gyomrában… És bár lehet, ez az egyetlen hasznod, de legalább neked sincs döglötthal szagod.
|
- Állj! Várjunk egy pillanatig! Te világítasz a sötétben? - emeli ki a lényeget a lényegtelen dolgok közül. - Az tök király lehet, akarom mondani, szomosú, hogy emiatt dobtak ki. De jobb is itt, nem? - kérdezi vigyorogva és esetlenül, mancsával vállba boxolja hasonszőrű fajtársát. - Lila sárkány-tigris? Némileg arra is hasonlít. Különben, azért olyan elterjedt, mert... mit is jelent? Sötét? Éjszaka? Nem, nem... Fekete? Az se.... Áh, tudom! - jut eszébe. - Árnyék. Sombra jelentése, árnyék.
|
- Jah, elárasszuk a földet, és utána lépni sem lehet majd anélkül, hogy keresztül ne essenek rajtunk. – nyávogta mosolyogva – Amúgy, ha érdekel, nem erre a szigetre tartottam, csak… Végre egy picit pihenhettem, így felköltöztem egy hajóra, mint hajómacska. Csak valami miatt nem tetszett az embereknek hogy világitok a sötétben… Akár hogy is, kidobtak. A tengerbe.
*Megrázza a fejét*
- Ez nem volt túl kedves dolog, de most már mindegy. Valószínűleg a sors akarata, meg ilyenek. Ezt leszámítva, minden esély megvan rá, hogy érkezzen több fénymacska is. „ahogy a helyzet megkívánja.” Ez nem olyan dolog, amit irányítani lehetne. Legalábbis biztos hogy nem én irányítom.
*Félrebiccenti a fejét*
- Természetesen van rettentően ravasz, és érthetetlen tervem. De egyrészt a felét nem értenéd meg, a másik felét meg felfogni sem lennél képes. És ne haragudj, de nem bízok meg benned annyira, hogy elmondjam, mire készülök.
- Amúgy fura. Ismerek egy lila sárkány-tigrist, akit ugyancsak Sombra-nak hívtak. Úgy látszik, ez egy felkapott név az idióta gonosz macskák között. Majd az egyik kölykömet így fogom elnevezni…
|
- Felőlem úszhatsz is, de jobb tudnod, ha abban a folyóban egy nem túl kedves, körülbelül négyszer akkora aranyhalacska van, aki meglehetőssen éhezik. - morogta gúnyosan, majd vár, végül megrázza a fejét. - Nem feltétlenül ezt a reakciót vártam. - jegyzi meg. - Helyette valami... ravasz tervet vártam. Olyat amit se én, se te nem értünk. Különben, had kérdezzem meg.... - kezdi el, majd tart egy levegővételnyi szünetet - csak te szálltál tutajra, hogy erre a földre érkezz, vagy jön mégtöbb elmebeteg is? - kérdezte.
|
- Hm… Pedig a savfürdő jót tesz a bundának. – nyávogta a másik, elgondolkodva – feltételezem, azt várod tőlem, hogy erre közöljem: jó, akkor menjünk és rágjuk meg azt a lila macskát?
*Nyújtózkodik*
- Oké, menjünk, és rágjuk meg azt a lila macskát. Te vezetsz!
|
- Nőstényeket kergetni? - vigyorodik el. - Abban én is benne lennék! - kuncogja cinikus vigyorral, majd komolyan meglepődik, a ,,nem vagyok teljesen hülye" jelentésen. - Komolyan? Pedig én azt hittem! - vigyorog ismét. Horáciusz kinyújtóztatja egyik lábát, majd hirtelen megáll. - Hogy mondtad, kedves Gyémánttappancs? - kérdezte morogva. Közben a kígyó elégedetten bólogat, még a ,,kaja" jelző sem zavarja. - Na, mindegy is. - morogta. - A fő góré, az Somba. Egy ilyen kicsi, lila macska. Könnyű felismerni. Ő a Volgan klán vezére. Ott élnek hasonszőrű fajtársaink. Aztán van három falka, A Köd, Vihar és Víz, ahol olyan rókák élnek, akiket Sombra egy bénító méreggel fogva tart és bábujaként kezeli őket. Őket ne bántsd, ők nem tehetnek semmiről. - mondja egy barátságos mosollyal. - Körülbelül ennyi. Jah, és Sombrát északra találod meg, a Savas folyón kell csupán átlkelned, ha azt túléled, akkor már sínen vagy, beértél a klán területére. Különben segítek, nem kell átúsznod a folyót - kuncog halkan - van ott egy vén róka, egy révész, aki bárkájával. Az jóságos egy róka, csak nem igan lát. Meg hallani se hall, de amíg nem tesz feleslegesen egy kört, addig jó. - vigyorodik el.
|
[327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
