|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.05. 13:01 - |
Az erdőben kicsit kevés a zsákmány, de sok veszélyes állat van még. |
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Anuriti, megfogta barátja mindkét vállát, közel tette fejét a másik híméhez. Szigorúan belenézatt,majd egyik mancsa a hím derekára vándorolt, és közel húzta magához. Testük összeért. Anuriti lassan közelebb tette fejét barátjáéhoz, majd gyengéden megcsókolta. Nyelve átvándorolt a másik hím szájába. Szemeit lehunyta, és édesebb ízt érzett most, mint amikor Elit csókolta meg. Szenvedélyes, és gyengéd csókja sokáig tartott.
 |
- Nem is hadobálok össze-vissza, csupán megjegyeztem. Ez a valós tény, no, de, mit mondtál, kivel fogod tölteni a szilvesztert? Ja igen, még nem terveszted el. Nos, sajnos én foglalt vagyok arra az estére, de nem baj, majd máskor bepótoljuk! - mondta és vállba veregette a hímet.
|
Anurit összevonta a szemöldökeit, és szúrosan nézett barátjára. - Nos? Ne hadoválj kégyszíves itt mindent össze-vissza- mormogta a hím és Zichigo arcát fürkészte.
 |
- Hát na... - vonta meg a vállát, majd a hím kérdése hallatán megborzongott. Nyelt egyet. Majd mégegyet. xD A levegőt lassan kiengedte orrán, majd lassan be is szívta. Fülét farkát behúzta, majd tekintete a fákra tévedt. - Nézd, milyen szépek ilyenkor a fák. Minden hó fehér, olyan megnyugtató! - dadogta zavartan.
|
A hím elborzat egy percre, majd sóhajtott.- Mit mondjak erre... megtörtént...-mormogta, amjd a földet bámulta.- Egy pillanat...te ezt megszeretnéd ismételni?-kérdezte és felvonta az egyik szemöldökét.
|
- Öhm... - köhintett egyet, majd a hím füléhez hajolt, s elmesélte neki a folyamatot. - Nos, az úgy volt, hogy... Rám vetetted magadat és lesmároltál, aztán... lejebb csúsztál és... na tudod... aztán... - miközben felidézte a kellemes emlékeket a kisfickó kezdett a magasba emelkedni. - Aztán a nyakamat nyalogattad és a havert izgattad a mancsoddal..., majd megcsókoltalak... azután... jött a szokásos, a kefélés. Utána a másik szokásos dolog, leszálltál rólam és elaludtál. - mondta, majd elhajolt a hímtől. A fekete róka arcát fürkészte különböző érzelmeket keresve.
|
Anuriti a hímre nézett.- Amenniyben megtudodm, hogy mit műveltün este.- mondta, és felvonta az egyik szemöldökét. Ciánkék szeme ismért úgy csillogot, mint tegnap,amikor Zichigo és ő a kisjátékukat végezték ezen a szent helyen.
|
- Akkor...? Ezek szerint jól gondoltam? - kérdezte magát, majd megölelte a hímet, de késő volt; Anuriti gyorsabb volt és a fekete öletle meg a fehéret. - Amennyiben meg akarod ismételni tudatosan azt az estét, akkor... én benne vagyok! - mondta vigyorogva és megszorította a hímet.
|
-Figyelj. Ami történt este szánt stándékból csináltam. Ugyanis lehet, hogy egy kisebb részem ezt szerette volna tenni. Nem csak az alkohol miatt érted? Bár nem tudom mit tettem, de ez az érzés szándékos volt, nem lekváros. Vagyis valószínű hogy én ez érzem irántad egy kisrészemben.- mondta és egy nagyott sóhajtott.- És...sajnálom.-mondta lehajtott fejjel. Zichigot magához szorította, és nem engedte, hogy kiszabaduljon szorításából. Hirtelen a fekete hím arcáról egy könnycsepp hullot Zichigo vállára. Szerette a másik hímet barátja ként, és máshogy is, csak nem tudot róla. xD
|
Mikor megérezte a lágy tapintást és a kellems hangot, tudta, ez nem lesz jó. Érezte, hogy a harag eluralkodik testén, s nyakláncában lévő labda kezd lassan forogni. Utálattal teli képpel nézett Anuritire. Épp intő szavakal akarta illetni barátját, de annak aranyos arca láttán csupán csalódott arcot vágott. - Persze, soha jobban... - morogta a havat rugdosva, ami le is hűtötte vörös mancsát.
|
Anuriti a káromkodó hang irányába vette az utat. Hátulról megfogta a hímet.- Jól vagy?-kérdezte lágyan,és nem engedte el a hímet. Sőt maga felé fordította. Cián szemei most mintha másképp csillogtak volna. Tele voltak aggodalommal, és a hím Zichigo szemébe olyan volt mint egy kis édes gyermek.
|
Zichigo szomorúan kullogott egy fa mellett, ahol tegnap játszottak bújócskát. A hím keserűen sóhajtott, s dühében belerugott az egyik kőbe, ami nem igazán elmozdulni az erőhatástol, ezáltal Zichigó fájdalmasan felkiáltott, s felhúzva vörös mancsát, három lábon kezdett ugrálni, eközben halkan káromkodott, bizonyos nemiszervekről, pokolról és amiről általában a káromkodások szólnak.
|
Anuriti az erdőbe futott. Kereste barátját, hogy vajon hol lehet. Felnézett az égre. A szél erre hozta Zichigo illatát, ami a szokásostól eltérően keserű volt. Majd valamilyen emlék bevillant neki az estéből. De csak töredék része volt a történteknek, és ott még nem is történt semmi. Majd érezte szájában Eli édes csókjának izét. Anuriti izéje Eli csókja miatt felállt.
|
- Inkább, hova akarlak vinni.- mondta kacéran, majd felkelt, és a hátára kapta barátját, majd elvitta a barlangok felé.
//folyt. Tűzfalka közös b.// |
Zichigo követte a hím pillantását. Ahogy felnézett egy apró hópehely szembetalálta. - Ó bzdmeeeg! Ez hideeg! - kiáltotta, majd nagyokat pislogott a szemével. Hirtelen Anuriti megfogta és elkezdte húzni. A nagy lendület hatására előre dőlt. Még közrejátszott az is, hogy a vezérhelyettes megbotlott egy bizonyos kőben, minek köszönhetően a fekete hímre zuhant. Zavartan nézte az alatta elterülő falkatársát. - Öhm... szija... Mármint... Hova akartál vinni? - kérdezte.
|
Anuriti felnézet az égre. Majd a hó elkezdet szállingózni végül zuhogni. De Zichigoval együtt jobban megszívták, mert a szél már erősen fújt. A hím megfogta barátja mancsát, és elkezte húzni, így futottak a barlangba.
|
- Jó kérdés, elképzelésem sincs... - mondta. Hangjában némi csalódottságot is fel lehetett vélni. Míg beszélt, tekintete a földet nézte. Nyelve hegyén volt az a dolog, amit igazán akart volna, de nem lett volna mersze kimondani. Pedig tudta, hogy sosem fognak újra találkozni kettesben, az erdő mélyén. Legalábbis nem tudta azt elképzelni.
|
*Anuriti letette barátját, mielőtt, bármit is érezhetett volna. Kedvesen mosolygot barátjára. Szemei boldogan csillogtak, majd mutató ujját belefura Zich mellkasába.- Nos most mit csinálunk?-kérdezte és felvonta az egyik szemöldökét.*
|
Zich összeszorította a szemét, majd érezte, hogy nem fáj semmije. Lassan kinyitotta a szemét, majd Anuriti édes képét látta maga elött. - Nem... megy... nekem ez... a... játék... - mondta dadogva. Hirtelen a hím megnyalta az arcát. Mível hasuk elég közel volt Anuriti érzett ott lent valamit... igen... a kisfickó megint rosszalkodik xD
|
Hála Anuriti tökéletes hallásának oda ment a fához, és erős, fogpiszkáló vastagságú karjaiba zuhant haverja.- Meg vagy!-mondta, és megnyalta a hím pofáját. Erősen tartotta Zichigot, és mivel a másik hím átkarolta Anuriti nyakát orruk és egyben szájuk elég közel volt egymáshoz.
|
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
