|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.05. 12:42 - |
A folyó kellemes hely volt, de most már veszélyes, mert az emberek sok kis csodálatos szakaszt elfoglaltak. |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Gyémánttappancs, Fénymacska.
- Persze, - nyávogja – mindenkit vissza lehet. Csak vannak, akiknek inkább megváltás, meghalni, mint elhordozni mindazt, amit akkor tettek, mikor még gonoszok voltak.
~ Érted bármit? ~
- Venge, azt hogy, - Meira-ra bámul ahogy az megjelenik - Te jó illatú csoki torta! Bastet, te mit keresel itt? Nincs neked valahol máshol dolgod?
*Lehuppan Venge mellé*
- Oké, ha már Meira is itt van, akkor legalább is mind meghalunk. Ha szerencsénk van, csak egyszer.
Megrázza a fejét, majd nyugodtabban nyávogja:
- Oké, nem pánikolok. Volt már rosszabb is.
Ránéz Meira-ra, majd elmosolyodik:
- Szia... Anyu. |
- Gondolod, hogy őt még vissza lehet téríteni a jó útra? - kérdezte elhaló hangon, miközben a hóba rajzolgatott szívecskéket a körmével és kacskaringós ,,Gy" betűket, közben feje továbbra is ott nyugszik Gyémánttappancs testén és hallgattja annak egyenletes lélegzését.
- Szóval gonosz és ráadásul és, ha fogalmazhatok úgy, kapzsi? Csak azt akarja, hogy neki legyen a jó, még más életének árán is, hogy azt felhasználja hozzá? - ezután hunja le szemeit és pattan fel hirtelen. Összerezzen, ahogy Gyémánttappancs rárival. Ijedtében odakuporodik a kandúr mellé és nagyon-nagyon pici gömbőcre húzza össze magát.
- Persze. Érted bármit.... - suttogja saját bundájába.
- Ooo... A sziklájánál. Mindig azon a sziklán szokott napozni, hacsak nem bent az odújában melegedik. A szikla meg a Savas-folyó... - hirtelen közbeszól egy selymes hang.
- Én tudom hol van, nem kell elmagyaráznod, Horáciusz... - lép elő a hóval borított bokrok közül egy fehér bundájú nőstény macska. - Inkább szerezz Aloe-nek valami finom falatot, mert mindjárt éhen akar halni. - mosolyog a kandúrra kedvesen. Bundája alig észrevehetően világított, szinte az egész macska eltűnt volna ebben a fehér tájban, hacsak szeme és nyakéke nem világítana olyan intenzív aranysárgán.
- Legend, Gyémánttappancs. - biccent a két kandúr felé. - Elnézést, hogy késtem, de a tutajommal akadt egy kis gond idefele. - mondta egy ártatlan mosollyal és Vengére pillantott. - Nocsak, neki nem tudom a nevét. Ő kicsoda?
Hor közben zavartan biccent, majd Gyémánttappancsra néz. Közben Aloe villás nyelvével a kandúr mancsát kezdi szaglászni, amivel épp simogatja.
- Azt hiszem igaza van... Mey-nek? Aloe valóban elég éhesnek tűnik... Megyek, szerzek neki valami ennit, addig ti nyugodtan induljatok el, majd utánatok megyek. - mondta majd a választ meg sem várva beugrott a havas bokrok közé, ahonnan az imént épp a nőstény fénymacska bukkant elő... // Hor el. //
 |
Gyémánttappancs, Fénymacska.
- Igazából, én Sombra jó útra térítését szeretném. - nyávogja a fénymacska - amúgy sem hiszek ebben a világosság-sötétség dologban.
- Tudod, - dorombolta – Sombra már túllépett a gonoszság fogalmán. Megölni valakit, hacsak nem azért, hogy megegyük, gonosz dolog. De feltámasztani azokat, akik jól megérdemelt halálukat élvezik, csak hogy szolgáljak neked?
- Ne ugrálj! – nyávog rá, mikor az hirtelen felpattan - Majd szolok, hogyha szaladgálhatsz. De most pihenj. Pihenned kell. Nagyon-nagyon kell pihened.
Visszafordul a többiekhez:
- Horáciusz, azt nyávogtad, lehet, tudod hol van most Sombra. Pontosan hol?
|
Legend hevesen bólogat.- Nos így belegondolva. Ez teljesen logikus. - mormogja és elgondolkodik. Legend a nőstény nevének hallatán Horáciusz felé fordult. Világító sárgásfehéres szemeit a kandúrra szegezte. - Igen. - dorombolta és elmosolyodott. Pillantása hirtelen a másik, a kígyós macskánál kisebb kandúrra szegeződött, de gyorsan más felé is pillantott, hiszen ez nem az ő dolga.
 |
Venge felriadt az egyszerre kellemes és kellemetlen érintéstől és hatalmas szemekkel nézett a fénymacskára. Egy darabig csak zavartan fürkészi a fehér arcát, majd a szavak eljutottak agyáig és zavartan megrázza a fejét.
- Azért... Ne feledd, ha nincs sötétség, világos se lenne. - mosolyod a másikra. - És... - hajtja le a fejét. - Egy élet se érdemelné meg a halált. - nyávogja, majd felfigyel a kérdésre.
- Mit szeretnék csinálni, háát... - gondolkodik el a fekete, miközben fejét ráhajtotta Gyémánttappancsra. - Azután, miután elpusztítottuk Sombra-t és minden visszaáll a régi kerékvágásba? - hunyja le a szemét és magába szívja a fénymacska jellegzetes vanillia illatát.
- Azt se tudnám megmondani, mit csináltam elöző életemben... - mondta szomorúan, majd hirtelen felpattant, rájött, hogy nincsenek egyedül.
- Mey? - néz zavartan Horáciusz a két fénymacskára. - Netalántán ő is egy fénymacska lenne? - vonja fel érdeklődve a szemöldökét, közben mancsával a hozzá dörgölődző kígyót simogatja. - Amúgy hányan vagytok?
|
Gyémánttappancs, Fénymacska.
- Hát, tudod, - nyalogatta meg mintegy demonstrálási céllal Venge nyakát – rájöttem, ha a zombikból kiszedjuk Sombra mérgét, meghalnak. De, ha a mérgezett vért kicseréljük a gyógyító nyálamra, akkor mielőtt halálosan meghalnak, meggyógyulnak. Egyszerű. Kivéve, hogy nem lehet kellemes majdnem meghalni.
- De, - néz rá vidáman Venge-re – gondolom, egyetértünk hogy a gonoszokat amúgy is érdemes mind megölni?
- Tényleg… - gondolkodik el - most hogy már nem vagy gonosz, mit akarsz csinálni? Azon kívül, hogy kiszaladsz a világból Sue miatt.
- Sue egy akkora zombiróka, mint egy kocsi. - magyarázza Legend-nek. Őt is feltámasztottam. Igazából azért, mert semmit nem tudok tenni egy zombiróka ellen. Főleg, ha olyan nagy. De kiiktattam. - nevet fel - ha több ekkora nincs, akkor Sombra komoly bajba lesz, most hogy már te is itt vagy. Akár meg is rághatnánk. Mey valószínűleg úgyis valahol máshol ment meg valakit. Nem hinném, hogy a sors akkora problémának tartsa Sombrát, hogy mindhárman kelljünk. Az gáz lenne. |
Legend helyeslően bólint. - Ez várható volt. Ha nekem is lenne egy gonosz zombie macskákból álló hadseregem, akiknek az életük már úgyis mindegy, én is ezt tenném. Végül is sokkal kényelmesebb . - mormogja, majd szemei csillogni kezdenek. ~ Egy gonosz.... illetve....egy jó macskákból álló hadsereg~ gondolja magában. - Ez nagyszerű! Mármint, hogy feltudtad támasztani.... - nyávogja és valami dorombolás szerű hangot kezdett hallatni. - És- *fordul Gyémánttappancs felé*- mégis hogy csináltad?
|
- Ooo... - nézett Horáciusz furcsán a kandúrra. - Nem, azt hiszem nem lehet rárobbantani. Különben, nem úgy ismerem Sombra-t, mint aki saját mancsulag végezne az áldozataival. Amíg nem érez megfelelő ellenfélnek titeket - bök farkával Legendre és Gyémánttappancsra -, csak az alatvalóival fog támadni. Bár... Mivel macskák vagytok, lehet kivételt tesz... - megvonja a vállát. - Sajnos fogalmam sincs. Nagyon-nagyon rég találkoztam utoljára Sombrával, és azóta változhatott is... - mondja sajnálkozva. A kígyó, hogy megnyugtassa és jobb kedvre derítse barátját az állához dörgölődzött.
Venge meghallotta Gyémánttappancs halk dorombolását, ami kezdte egy kicsit megnyugtatni. Lehunyta a szemeit és öntudatlanul mosolyra húzta a száját és ő is dorombolni kezdett. A külvilágot ki akarta zárni a fejéből és csak a fénymacskára akart figyelni, annak puha és meleg bundájára és kedves -,kicsit sejpítő ^_^ - hangjára. Olyan öntudatlan állapotba került, hogy azt se vette észre, hogy az egyik macska hozzászólt...
|
- Nya szóval, - nyávogta a fénymacska Legend felé fordulva - én közben felderítettem a terepet. Sombra újabbam zombikat csinál a rókákból. Meg macskákból. Vagyis, nem elég nekünk ő maga, számíthatunk olyanokra is, akiknek az ereje alig kisebb mint neki.
- Venge-t már gondolom ismered. Ő egy kísérleti macska. Rajta kísérleteztem, hogy fel lehet-e támasztani a zombikat. És szerencsére lehet.
- Horaciuszhoz fordul - minden tanács jól jöhet. Mond, hogy egy olyan barlangba, amit rá lehet robbantaniiii… - nézett rá csillogó kölyökszemekkel, majd megrázta a fejét - Hülye fényteleportáció. Mindig ez van tőle.
Nem igazán figyelve, csöndesen dorombolni kezd Venge mellett, elgondolkodva nézve annak a füleit.
~ Mondjuk, amíg nem látom Venge-t is csillogni, addig semmi gond… ~
|
Legend figyelme elkalandozott, ahogy lepörögtek szeme előtt a régi "szép" idők. Hirtelen valami különös szagra lett figyelmes, amitől akarva,akaratlanul elmosolyodott. Hirtelen csobbanás hangját hallotta és fejét a zaj irányába fordította.- Gyémánttappancs! Örülök, hogy újra látlak. - nyávogja, miközben arcán egy hamiskás mosoly jelenik meg. Ezek után szemrebbenés nélkül nézi végig a jelenetek sorát és bár ő egy másik dimenzióban él, lassan, de biztosan eljutott agyához az az információ, hogy köszöntek neki.- Ohm...Üdv, Horáciusz én Legend vagyok. - nyervogta, miközben fekete mancsát a gottóéba helyezte. Kedvesen és nem túl erősen megrázta azt és pofáján ismét megjelent az a hamiskás mosoly,ami annak volt köszönhető, hogy Gyémánttappanccsal találkozott. ~ Mindig ez van... Akár hányszor találkozok egy közülünk valóval, mindig ez van.~ morogja magában. Miközben ez a kedves kis bemutatkozás megtörtént füle folyton jár és Venge ,,Ooo"-jára tekintete a kis "párocskára" téved. Világító szemeinek // Nyaw imádom ezt a képességét. *w*// alig hisz. ~ Szóval igazak voltak a sejtelmeim.~
|
A gotto bólintott. - Oké, értem. És... szerintem... - vonakodva próbálja leszedni magáról a kígyót. - Szerintem jó neki is így. Melegítjük egymást. Bár, neki sokkal nagyobb szüksége lenne a melegre, mert ugye egy... hüllő. - kezdte el simogatni Aloet. - Amúgy igen, Sombra. Azt hiszem, közülünk én tudom a legtöbbet róla. Azon kívül, hogy most hol is lehet.... Bár van rá egy tippem.... - gondolkodik el.
Venge akaratlanul felkapta a fejét és hátrahúzta, hogy a másik ne kerüljön hozzá túl közel, de sajnos kicsi nyaka nem engedte sokáig nyúlni. Mikor épp felocsúdott, a fénymacska megnyalta a fülét. Ez nem jelentett számára különösebb problémát, nem úgy, mint az előző cselekedetek. Ugyanis Gyémánttappancs nyálával már egyszer találkozott. ^_^
A kandúr távolsága hiányt ébresztett benne, és üresnek érezte magát.
- Eh, igazán nem kéne, Gyémánttappancs. - vonakodott, miközben a másik ,,megágyazott", majd lefektette. Az exzombie nem ellenkezett. Akkor viszont legszívesebben kiugrott volna a levélágyból, mikor Gyémánttappancs lefeküdt mellé.
- Ooo... - csupán ennyi jött ki a száján, torka kiszáradt és amúgy se jutott eszébe semmi értelmes, amit kimondhatott volna.
|
- Csak meg kellett akadályoznom hogy kitörjön. Persze, nem sikerült. És persze hogy túléltem. - nyávogta a fénymacska alig figyelve Horaciuszra, aki helyett Venge-re koncentrált.
- Tényleg eléggé hideg az orrod… - dugta a másik orrához az orrát, majd a biztonság kedvéért a végignyalta a fülét (Vengééet).
- Na jó, ne mozdulj. - nyávogta neki, majd viharos sebességgel kiásott egy csomó levelet a hó alól, és fekvőhelynek rendezte.
- És akkor most szépen lefekszel ide - nyávogta, majd tiltakozást, vagy választ sem várva szelíd erőszakkal lefektette az exzombie-t, majd hogy melegítse, mellé gömbölyödött.
( A levél keresés közben megszáradt, jó? ^_- )
- Ne ugrálj, és maradj szépen itt. Majd keresek neked valami nyugodt helyet is, de egyenlöre még van dolgom. De így legalább nem fázol meg. Természetesen, velünk jössz, mert csak így tudok rád figyelni.
- Szóval – nyávogta aztán a többieknek – Sombra-nál tartottunk. És… Horaciusz, Aloe-nek jót tesz hogy sálnak használod?
|
Horáciusz érdeklődve figyelte a kandúrt, miközben beszélt.
- Milyen érdekes... - nyávogta elgondolkodva, miközben állát simogatta. - És miért volt szükség rád a vulkánban? Egyáltalán, hogy élted túl? Mi több, túlélted? - értetlenkedik a fekete gotto, de látja, hogy nem túl figyelmes fülekre talált, mert Gyémánttappancs Vengével volt elfoglalva. Sóhajtva csóválta a fejét, és végül Legendre nézett.
- Szasz', Horáciusz vagyok. - nyújtotta felé jobb mancsát.
Venge zavartan dadog. - Igazából, de... pont ezt gondoltam, hogy... feltámasztasz, aztán hagyod, hogy éljem az életem és elüssön egy autó vagy megfázzak vagy... - zavartan nyel egyet, mikor a fénymacska kihúzza a mancsait a hóból.
- Áh, most lebuktam, pedig meg akartam Horáciuszt dobni egy hógolyóval...
- És izé... - zavartan nézi a másik mancsában fekvő mancsait, amik ismét viszketni kezdenek, annak ellenére, hogy a hideg hótól, alig érzi ujjait.
- Szerintem meg elég fejlett az orvostudomány, hogy a gyógyítók megmentsenek egy apró megfázástól... - ismét nyel zavarában egyet.
- Bár... meglehetősen fázok.... - suttogja lehajtott fejjel.
|
- Mindig is tudtam teleportálni, már ha ezt annak nevezzük - nyávogta a fénymacska - csak annyira megbízhatatlan hogy… Érdekes hogy pont a vulkánt említed. Legutóbb egy vulkánba kerültem vele. Igazából ez arra való, hogy oda jussunk, ahol szükség van ránk… Vagy egy másik fénymacskához. Mint most. És persze, nem igazán irányítható. Egyszer csak jön.
- Szóval, - mutat Legend-re – Ez egy fénymacska, név szerint Legend. És ha ő itt van, az azt jelenti, hogy Sombra tényleg AZ a Sombra. Ami nem annyira jó.
Vengere néz, enyhén zavartan, majd elmosolyodik:
- Ugyan, csak nem gondoltad, hogy feltámasztalak, aztán megfeledkezek rólad? Tudod: „Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Vagy feltámasztottál. Vagy kibeleztél.”
*Megvonja a vállát*
- Ez valami róka közmondás.
*Hirtelen megfogja Venge mancsait, és kihúzza a hóból, majd a mancsába fogva melengetni kezdi:
- Jobban kellene vigyáznod. Még nem állt helyre az immunrendszered. Ha nem figyelsz, megfázol, és meghalsz. Megint. Gondolom, azt nem akarod.
|
Horáciusz csupán akkor eszmél fel, mikor Gyémánttappancs kiráncigálja a jéghideg vízből.
- Ez mi volt és... Brrr... - borzolta fel a szőrét. Fogai vacogtak, a kígyót meg szorosan a nyakába tekerte.
- Legközelebb ne egy vulkánba érkezzünk, oké? És mióta tudsz teleportálni? - néz értetlenül a fénymacskára, majd észreveszi az exzombiet.
- Ó, nocsak. Szia, Venge! Azt hittem, hogy, mint a kámfor, úgy tűnsz el, és többet elő se kerülsz. - lerázta magáról a vizet, majd vigyorogva odament a két fekete macskához.
- Legend? - pislog értetlenül a másik macskára. - Ő ki?
Közben Venge a nagy csobbanásra feleszmél. Pupillája kitágul, ahogy meglátja két, azaz három ismerősét. Hirtelenjében köpni, nyelni nem tud.
- Gyémánttappancs... - kezdi dadogva. - Te hogy kerülsz ide? És... Nem Sombra-t kéne hatástalanítanotok? - zavartan néz a most érkezett macskákra, legfőképp Gyémánttappancsra. Öntudatlanul újra a hóba mélyeszti a mancsát.
|
*Hirtelen egy fényvillanás kíséretében két macska, meg egy kígyó jelenik meg a víz felett, majd nemes egyszerűséggel beleesnek.*
- Ez nem igy volt tervezve - nyávogja az ázott fénymacska, ahogy kimászik a vízből, a másikat is maga után húzva - valami van itt, ami miatt… Legend. Oh, szia.
Hirtelen észreveszi Venge-t, és lelkesen integetni kezd neki (igen, fél méterről):
- És, téged sem ettek meg a gottok! I sooo Glad!
*Boldogan hozzádörgölödzik, majd hirtelen elhátrál *
- Ne értsd félre, a teleport mellékhatása. Majd elmúlik.
~ Legutóbb is elmúlt. Alig négy év alatt. ~
|
// Dehogynem! Elküldte Bliitzház, hogy pusztítsa el a Feketeárnyék falkát! :P Az eléggé gonosz. ^^ (Főleg Kingus részéről. xP ) //
Venge reménykedett abban, hogy Legend órákat fog mesélni különös fénymacska életéről és céljairől, de ehelyett csupán egy egyszerű mondatott kapott, ami még összetett sem volt.
- Jah, igaz. Már rémlik valami. Ezért is változtatott vissza Gyémánttappancs engem macskává... - mondta úgy, mintha tényleg elgondolkodott volna, pedig pontosan jól emlékezett mindenre.
- Amúgy nektek, fénymacskáknak meg van kötve a kezetek, hogy nem beszéltek semmit magatokról és erről a fénymacskaságról? Mármint... Sombra elpusztításáról és a gottok és zombik felélesztéséről?
|
Legend még mindig mosolygott. Hihetetlen mód kedves volt, pedig tudta, hogy ez a macska semmivel sem több mint az összes többi,akivel eddig találkozott. Talán a másik fénymacska zavarta meg abban, hogy undok legyen, de lehet, hogy valami más. Bár ha a fekete kandúr megszemlélte Vengét semmi különöset nem vett észre rajta. Legend csak nézte az a szerencsétlen hólabdát, amit Venge olyan kegyetlenül eldobott. - Talált süllyedt. - vette humorosra a témát, de arcáról hirtelen lefagyott a mosoly és szeme jobban kezdett világítani, mint eddig. - De komolyra fordítva a szót... - kezdte és hangja mély volt. Ijesztően mély.- Azért jöttünk, hogy megállítsuk a gonoszt. - foglalta össze röviden a történetet, hisz azt nem mondhatta el egy egyszerű halandó macskának, hogy azért küldték őket az Istenek, mert már más nem tudja megállítani Sombrát, csak ők. És még az sem biztos ebben az egészben, hogy győzni fognak. Legend felsóhajtott. // Egyébként jó, hogy a gonosz vezérrel, alig reagoltál és, amit írtál abban nem végeztél semmi gonoszat. xD//
|
Venge észrevette, hogy Legend észrevette, hogy a hóba dugta mancsait. Zavarodottan húzta ki, mancsában közben egy adag hóval, amit gömb alakká akart formálni.
- Ooo... hogolyó? - nézett rá zavartan, majd a háta mögé dobta a hólabdát.
- Azért, hogy engem zargassatok? - kérdezte ingerülten, miközben letörölte a havat a mancsáról.
|
Legend felvonta az egyik szemöldökét a kandúr hóba dugott mancsaira. - Oh, hát ez nagyon egyszerű. Egy szempillantás alatt. Mindkettőnk ugyan azért az egy dologért jött ide. Van ötleted, hogy mi lehet az?- kérdezte a kandúr Vengét.
|
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
