Témaindító hozzászólás
|
2010.07.01. 13:38 - |

Ismerős ugye, hogy valamit elkövettél, ami után hetekig, hónapokig sőt évekig bűntudatod van...? Na, de rókádnak ez nem okozhat gondot, ha felmászik a vízesés tetejére és beleveti magát a vízbe, majd könyörögni kezd az égieknek. Ha a víz túl hideg esetleg túl meleg lesz, akkor elutasítja a szánalmas nyavajgást, de, ha szélsebes lesz a sodrás, hogy majdnem lezuhan állatod, na akkor... akkor megszabadul gondjaitol. |
[29-10] [9-1]
* Makeeda meglepődött Mesprit érkezésén és, amikor elment levegőért kapkofott. Megrázta magát és feltekintett az égre.- Rendben! Köszönöm, hogy segítettél nekem, és ígérem legközelebb az eszemre hallgatok, nem a szívemre.*
 |
-Semmi baj, Makeeda. - szólalt meg hirtelen egy kedves hang. - Nem kell vele törődnöd, csupán egy olyan dolog volt, ami igaz nem megbocsájtható... - az isten elharapta a mondat végét. - Makkeda, ne fájjon ilyen dolgok miatt a szíved. Az érzelmeid átvertek. Alig ismerted azt a nőstényt, nem szerethettél bele igazán. Az érzelmek veszélyesek, hallgass az agyadra. Mindíg, minden körülmények között... - suttogta, majd néma csend ülepedett a helyre. A vízesés csobogása is mintha elhalkult volna. Makeeda tisztán kivette az isten alakját az égen. - Most ugyan megszabadítalag fájdalmadtó, ám tudnod kell, hogy legközelebb helyesen cselekedj! - figyelmeztette a nőstényt. Az egész hely elcsendesedett, csupán a víz sodrása erősödött, s mintha egy szellem vagy egy hideg levegő járta volna át a nőstény testét. Ezzel a sodrással a nőstény testéből távozott minden lelki fájdalom. A hangok fokozatosan tértek vissza...
 |
* Makeeda összetört szívvel ide rohant. Bele vetette magát a vízbe, és felnézett az égre. Könyörgött Mespritnek könyörgött, hogy hadd felejtse el Copot, aki összetörte a szívét. - Kérelek, kérelek Mesprit, hadd felejtsem el őt! Kérlek...kérlek...- könyörgött a nőstény zokogva, majd egyszercsak dereka megmozdult előre, a nőstény hátra vetődött, a víz pedig elsodorta. Makeeda megkapaszkodott egy ágba és kimászot. - Köszönöm.- suttogta és felnézett az égre. Elmosolyodott. Szíve már nem volt olyan nehéz mint az előbb. Sőt, szinte mosolygott, azok a könnyek, amiket előbb ejtett nyomtalanul eltüntek. a nősténynek még mindig fájt a lelke, de nem olyan csilapíthatatlanul, mint az előbb.*
 |
Liro relytéjes vigyort vetett. - Ha eljön a megfelelő pillanat, akkor tudni fogod, hogy hogyan kell cselekedned! - mondta, majd hirtelen eltűnt...

|
-Az most hosszú! És nem is kell rá időt pazarolni, de most mennem kell!SAjnálom egy barátommal beszélnem kell. Jól vésd az eszedbe ezt a dalt! És egy kérdésem lenne...Szerinted,ha kell elénekeljem neki a dalt?
 |
- És min vesztetek össze? Olyan komoly, hogy emiatt levegőnek nézitek egymást? - kérdezte, de ekkor Dia ténát váltott, s dalolni kezdett. Liro elmosolyodott. Nem tudott mit mondani, vagy tudott volna mit, de nem akarta...

|
-Köszönöm! Igen nagyon fontos nekem, de még nem énekeltem el neki...Mivel eddig nem mertem hozzá szólni...most meg....most meg össze vesztünk.-*mondta és rá nézet Liróra.*-Rólad is írhatok egy dalt. Vagyos neked. Nagyon szeretnék. És...hopp.Meg van!
Egyí sárga búza mezőn ébredtem fel.
Megládtalak...
Sírni szeretnék, de valahogy most nem megy.
Segíts kérlek rajtam.
A sárgarózsa pont most nyílik
Örvend mint te.
Csak mosolyogj, és én is boldog leszek
Ez a dal neked szól,
Ne ringasson meg téged soha senki.
Élj hát boldogan.
Ha egyszer megtalálod a boldogságott.
Szólj nekem, hisz én is arra szomjazok.-*dalolta, és ránézett a hímre.*

|
A hím ámúltan hallgatta a dalt. - Nagyon szép! Copo de nieve szerencsésnek érezheti magát melletted. Tudod, nem sokan írnak dalt egymásnak... - mondta komolyan. - Igazán fontos lehetett neked Copo, ha ilyen gyönyörű dalt írtál neki... - mondta a földet nézve.

|
-Hát jó//most így prózába, non hülyén hangzik-.-//
Csak rád gondolok
Mikor a vízben úszkálok
Mikor a tengerpartot meglátom
Mikor a neved meghallom
Mindig gondolj rám
Ha lefele görbül a szád
Ha ez a dal a füledben van
Ha a szíved újra dobban.
Csak rád gondoltam
Mikor ezt a dalt írtam
Mikor ezt daloltam
Mikor ezt dúdoltam
Hát gondolj rám
Ha véletlenül ezt dúdolnád
Ha újra mosolyognál
Ha újra zokognál
Mindig rád gondolok
Amikor meglátom
a szavakat a papíron
Újra dúdolok
És úgy emlékezz rám
Hogy ezt a dalt neked írtam
Amikor a szívünkben
a tűz újra lobban
Ezért szeress engem, mert én szeretlek-*énekelte gyengéden, közben nézett a távolba.*
 |
A hím még mindig vigyorgott. - Majd kibékültök - mondta. - Na, had halljam azt a dalocskát, nyugi, lakat a számon! - mondta és úgy tett, mintha a száján lévő lakatot bezárná, majd eldobta a kulcsot.

|
-Igen...Akkor amikor még jóba voltunk-*mondta és egy kicsit zavarban volt.*
 |
Liro elmosolyodott. - Copo de nievének, igaz? - kérdezte huncutt vigyorral.

|
-Hát...eddig csak egyet írtam ami igazán tetcik.-*mondta és lesütötte a fejét.*-De ezt egy barátomnak írtam.
 |
Éiro bólintott. - Mindanyiunknak nagy traumát jelent Melcsi elvesztése... - mondta keserűen, majd felkapta a fejét. - Nocsak, valóban?

|
-Én is valami ilyesmit. De most, hogy Melcsi meghalt. Olyan üresnek érzem magam. Csak össze-vissza pörög előttem az élet.És észre sem veszem, mit teszek, vagy, hogy kiket bántok meg-*monndta és hangja elhalkult.*-Ezért keztem el zenét írni.

|
-Értem... - húzta a száját. - És veled mi a helyzet? Mit szeretsz csinálni? - kérdezte a nőstényt nézve.

|
- Nem...nem igazán.-*mondta a vállát megvonva.*-Kinézem belőled.De ez engem nem zavar. Olyanokat is ismerek, akik egész nap csak esznek, vagy alszanak.
 |
- Hát elég ritkán van szabadidőm, de akkor álltalában olvasok - mondta a vízesést bámúlva. - Gondolom másra számítottál...

|
-Hát akkor most, beszélgethetünk.-*mondta bazsalyogva, majd egy kicsit közelebb lépet a hímhez.*-Mit szoktál csinálni akkor amikor szabadidőd van?-*kérdezte, és elkezdte rázni a vállát.*
 |
[29-10] [9-1]
|