|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.05. 14:35 - |
A Földfalka gyógyítojának van a legjobb dolga, mert a barlangja óriási és jól elfér, igaz kívülről igen kicsinek tűnik. |
[154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Egy darabig elgondolkodott azon, hogy vajon agyógyító honnan tudja, hogy jön egy újabb medve-támadásos páciense, de gondolta, ráér még ezen gondolkodni. Blacksoullal kivonszolták a nőstényt. A déllem vágyakozva nézett a szellemre, de az nem nézett rá. - Szerintem nekem itt már semmi dolgom - vonta meg a vállát, s ködként tovatűnt. Woundless szeme tágra nyílt. - Hogy azt a... - magába folytotta a káromkodását. Nem maradt más választása..., mint a Demon falka. Lenézett a benyugtatózott Hollyra. Lehunyta a szemét és sóhajtott. Nem tud mást tenni. Valahogy felpakolta a hátára és nehézkesen elindult a Demon falka felé, a déllemek közé...
// Folyt demon barlang. Bs el. // |
Kintan a hímre néz és csóválja a fejét.- Sajnálom, de nem sokára jön egy páciensem, akit színtén medve támadás ért.- mondta és Holly felé intet.- Sajnálom, de nem maradhat itt.- mondta és újra eltünt a függőny mögött.
 |
Woundless és a szellem figyelmesen figyelték // Az igen :P Bő a szókincsem // a folyamatot.
- Jep, köszönjük szépen. - tekintete a fehér nőstényen maradt. - Nem lenne problem, ha itt maradna, csak, mert a Jégfalkából jövünk és az... eléggé messze van. - ránéz Kintanra, hevesen forog agykereke, hogy mit tenne, ha nem maradhatna itt. Egyetlen mentsvár, hogy elviszi a Demon falkába. Nyel egyet. Nem mer belegondolni, hogy mi lenne, ha egyedül hagyná a nőstényt. Nem meri ezt megkockáztatni, de... Blacksoulra pillant. Ő talán tudna segíteni átvinni a tengeren, a Jégfalkába.
 |
*Kintan elődugta a fejét a moszat függöny mögül.- Oh...üdv.-köszönt kedvesen, majd kilépett a helyiségből. Lenézett a fehér nőstényre. Lehajolt hozzá felemelte a fejét a hatalmas karmoláson végig simította a mancsát.- Hm...ez a grizzly aztán szépen dühba jött.-mormogta, majd felemelte egyedül(figyeled :D) a nőstény és feltette a szénakezel tetejére. Később ismét eltünt a függöny mögött. Egy gőzölgő tállal jött vissza. Annak a lötynek hála a barlangnak kellemes citromfű illata lett. Egy ronggyal ovarosan kimosta a sebet, majd lekezelte levendulával. Ezekután bekötözte, hogy elne fertőzzödjön. Később a törére ment. Ez egy hosszabb dolog volt. //Forog az idő kereke// Kintan hosszass csont illeszgetés utány bekötözte a nőstény hátát.- Nah ezzel kész vagyunk. Ne negyon egedjétek mozogni, mert a végén vissza kell jönnie, hogy vissza illeszem a csontjait, megint.- mondta és megmosta a mancsait.- És az elég fájdalmas lesz.
|
Blacksoul és Woundless ideértek Hollyval. - Éppen ki most a gyógyító? - kérdezte a déllem, miközben körbepillantott a barlangban. - Nem Rosallie? - a szellem megrázta a fejét. - Ő már sajnos elment, most azt hsizem... - és ekkor megjelent Ő, a gyógyító >:D
|
- Értem... - mondta keserűen. Nem igazán fogadta el az igazságot, biztos volt benne, hogy a hím hazudik. - Akkor megyek, van egy pár dolgom, amit el kell intéznem... ~ Viszlát, Mr. Ingerlékeny vadbarom, seggfej... Óóó, hogy verném be a pofádat, idióta, hazug! ~ morogta magában, majd kiviharzott a barlangból.
|
Kintan a nőstényre nézett.- De szeretlek.- mondta halkna, majd megsimogatta Leafenont.- Csak mindössze nem szeretem, ha a nőstények nem maradnak néha csöndben. Tudod nem csak szavakkal lehet kifejezni az érzéseinket, hanem tettekkel. Nos én ezt tettem. És egyépkéntsem szeretem, ha a szeretkezés közben az illatő beszél, vagy esetleg utána, mert ilyenkor ingerült vagyok.- mondta, majd egy nagyott sóhajtott.
|
Leafeon kábultan figyelte Kintant. - Miért...? - kérdezte elhaló hangal. - Mit csináltam? - kérdezte. Mosolya lefagyott az arcáról, szemei enyhén könnyezni kezdtek. - Már nem szeretsz? - súgta halkan, s lehajtotta a fejét.
|
Kintan elhúzta magát a nősténytől.- Ez légyszíves most hagyd abba!- morgot rá, majd kinézet. A farkasordító hidegben más rókák szeretkezési hangai is hallatszottak.
|
// Sok csípőrázás és nyögés után //
Leafeon kimerülten dölt egy tiszta szalmaágyra. - Ez volt életem legjobb napja! - nyögte fáradságtól terhelten. - Istenem, Kintan, annyira boldog vagyok! Mostmár tudom, mi az élet értelme! Idáig sosem értettem azokat, akik a szeretkezésről azt gondolták, hogy az a minden, de be kell látnom, igazuk van! Kintan, annyira szeretlek! - mondta, mondta és csak mondtra a magáét a nőstény, közben olykor egy csókot nyomott a hím arcára.
|
Kintan nem szólt semmit, csak próbálta mégélvezetesebbé tenni, ezért erősen ráhajolt a nőstényre, és gyorsabban mozgatta a csípőjét.
|
- Jaj, Nagy Fótira... Még... még szép, hogy élvezem! Csak... olyan... olyan jól csinálod, Nagy Fótira! - nyögte elégedetten. - Tudod, ez az első... és... olyan csodálatos, hogy... Jaj, Kintan!! - visította.
|
Kintan elégedetten mosolygott.- Drágám élvezed?-kérdezte, majd erősítette a dolgon. Nem sokkal később, már gyorsított is.
|
Mikor abbahagyta a nyalifalit és a játszadozást a lompossal, Kintan ugrott a hátára. - Jaj... Kintan... neh... neh... Jaaaajh! - nyögte elégedetten. - Oh, baby, baby, oh! - nyögte ismételten.
|
Kintan felnyögöt, amikor a kisnőstény elért a gyengepontjáig 8P.
// Forog az idő kereke.//
Kintan már nagyon felkanosodot, ezért gyengéden Leafenonra vetette magát, majd eszméletlen vad csipőmozgatásba kezdet. 8)
|
Leafeon sajnálta, hogy Kintan elveszi a száját, de késöbb sokkal kellemesebb élményben volt rész. - Kintan! - nyögött fel. És egyre többet, egyre hangosabban.
// Idő kereke//
Mikor a hím abbahagyta, a nőstényen volt a sor. - Most te fekdj le, kérlek - kérte, egy sunyi vigyorral a gyógyítót. Ujjai végigjártak a hím mellkasán,a hosszú hasán és megálltak a kisfickónál. Egy darabig csak ujjaival bűvölte, majd közelebb hajolt hozzá...
|
Kintan a kisnőstényt a puha szénára fektette. Megsimogatta a nőstény hasát. Fejét puha szőrére helyezte, majd egyre lejebb adot csókot a kis nősténynek. Majd azon a ponton többet időzöt.8D Sokkal többet.
|
Leafeon nem is törődött könnyeivel. Mancsait Kintan arcára tette és még közelebb húzta magához. Újabb könnyek buggyantak elő, ezúttal az öröm, édes könnyei. - Kérlek... - mondta egy levegő-vétel közt, de félbeszakította magát; mondhatni nem akarta elengedni a hím nyelvét.
|
-SSS.-intette le, majd lassan ajkait hozzá nyomta Leafeonéhoz. Majd nyelve átvándorolt a nőstény szájába. Szenvedélyesen csókolta a nőstényt.
|
- Én is így érzem! - fejét belefúrta a hím mellkasába és magába szívta annak édes virág illatát. - Olyan jó újra veled! - mondta a hím mellkasának. Egy könnycsepp hagyta el a szemét, ami a hím mellkasára vándorolt. - Úgy féltem, hogy nem látlak többé... ráadásul.... olyan szarul voltam... majdnem felcsináltattam magam egy zombival...
|
[154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
