|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.05. 13:49 - |
A folyó vize kicsit nyálkás és langyos. Kevés benne a hal. |
[112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
// nem erről van szó... mi vérbeli mentalisztiszek vagyunk *.* // |
//*elégedetten vigyorog* Tudtam, hogy ismersz engem..// |
// úgy tudtam :P //
Rose szörnyű kínok között halt meg, s Ennsen testében végezte. Nem csak a teste, a lelke is a nőstéynben ragadt, így Rose nem érezheti, milyen szellemnek lenni. |
- Jó akkor a lassú lesz!- mondta, és lebaszarintotta a nőstényt a földre. Ott elkezte a fájdalmas történetet. A bőrnek semmi baja nem történt. Aminek kellet bekövetkezet. Rose még élt amikor lecsupaszította, hála a jóégnek. Ennsen arcán a vigyor ott virított. Majd mindent megcsinált amit mkondot:- Nah, mára is van egy jó tett a világnak!- mondta, miközben törölgette a száját, a széndzsúz után xD.
 |
Mikor az alvó nőstény megszólalt Rose riadtan kezdett hátrálni, de elbotlott. A lába köté Ennsen pávatolla csavarodott, majd felemelte őt. A rózsaszínes róka nyelt egyet és hebegve mondta - Inkább... a...a... gyors ha...ha... halált vá...válasz...tom...
|
Ennsen megnyalta a szája szélét:- Félelmet szimatolok!- mondta és felemelte a fejét. Kiderült, hogy a nőstény nem a gazba, hanem Ennsen egyik hűnszeretett páva tollába akadt bele, és az a "lepke·amit nem nagyon szemlélt meg, az a farkán lévő toll volt.- Hé! Ha észre vetted volna bele gabajodtál a tollamba. De nem is naj! Így legalább nem kell kergetőznünk!- Rose-t gyorsan felemelte, és fejjel lefelé fordította.- Na milyen ilyen szempontból a világ?- kérdezte, és megnyalta a szája szélét.- Tetszik a bundád...remélem nem haragszol ha lenyúzom rólad.- kuncogta, majd leragta a teremtést. Az elkezdet futni de hiába.- Édeském, azért nem vagyok olyan kezdő, hogy elengedjelek.- Újra felemelte, és magával szembe fordította.- Az életedről sokat tudok...tényleg úgy gondolod, hogy mindenkinek sírt kell ásni és eltemetni? Rosszul gondolod, egyesek nem érdemelnek meg ilyen dolgokat. Én sem!- mondta, és olyan közel rakta száját a nőstényéhez, hogy majdnem csókot lehelt az ajakára. De helyette, csak rá lehelt.- Nos mit gondolsz az ebédemről? Óh, amúgy hogy tetszik a lakosztályom? Finom, puha,meleg. Mint a róka bunda.- mondta és elkezdet kuncogni.- A te bőrödből párna huzatott csinálok, vagy lehet hogy sálat. Ritkán találkozom ilyen egzotikus bundával. Mit szeretnél? Gyors halált, vagy lassú fájdalmast. Olyat, hogy érzed minden porcikádban a fájdalmat amikor felhasítom rajtad a bőrt és élve nyúzlak meg? És ha nem is halsz meg, szőr nélkül furán fogsz kinézni. Akkor bele harapok a lábszár csontodba, de olyan lassan töröm el amennyire csak lehet, majd megvárom míg annyira nem lesz benned vér, hogy levegőt vegyél. Majd akkor eltöröm a bortáidat, majd a többit részed is, és úgy halsz meg, hogy mindened annyira fog fájni a pokolban, hogy bele döglesz. Persze elhanvasztalak. és a hanvaidat beásztatom vízbe, majd lenyelem. Így nem temetnek el soha! Soha!
|
Rose dúlt-fúlt magában. ~ Meg kell találnom azt a halottat, és méltó temetést kell csinálnom neki! ~ morogta magában, majd leült egy sziklára és gondolkodni kezdett. ~ Merre jár, hol lehet, most a kedvesem? ~ dúdolta vigyorogva. Az erdő csendjét varjú károgás zavarta meg. Rose felnézett és látta, hogy egy varjú csapat a susnyásba száll le. - Ott van! - kiáltott fel örömittasan és berohant a bokrosba. Nem is sejtette, hogy mi vár rá. Nem Noche testét találta meg, hanem egy rég eltűnt falkatag maradványait. Megismerte Area-nak a nyakláncát, amit egy szarka próbált megszerezni. Rose elhesegette a madarakat, akik felháborodottan csapdostak, s repültek el. - Győzike leszek, én is koporsókat fogok gyártani - morogta az orra alatt, majd keservesen nézte a rókát. A testet kukacok ették, s néhol a bőr lerohadt és csak a fehér csont látszott ki. Légzümmögésre lett figyelmes, s beljebb ment. Rose elképedt és nem tudta mit csináljon; kiáltson, fusson el vagy fogja be az orrát. Egy csoó hulla feküdt egymás hegyén hátán. Már nem lehetett beazonosítani a tetemeket, mert leginkább csontok és rohadt bőrök voltak. Rose körbe nézett és alvadtvér nyomokat látott a földön. Nem akármilyen vérnyomokat, mancsnyomok voltak. A nőstény nyelt egyet, majd tovább ment. Horkolásra lett figyelmes. A gazok lábára tekeredtek, s mancsa beleragadt. Egy bogáncsba is belelépett, de próbált csöndben maradni. Egy hatalmas gazzal és fűvel benőtt helyre lett figyelmes. Bedugta a fejét és ott aludt valaki. Fejét nem látta, mert össze volt gömbölyödve és mancsát arcája elé tette. Remek fészket alakított ki. Rókabundával volt kibélelve fészke, s körülötte koponyák és egyéb csontok voltak. Rose lába csak remegett, szíve vert, úgy hitte, hogy az állat fel fog kelni hangos szívverésére.
|
-Oké!-mondta |
-No látod! Különben nekem sincsen, meg nem is tartozok egy falkába se..., de most elviszlek a gyógyítóhoz!
|
-HÁt az emberektől jöttem.De a falkában még nincs barátom.-mondta |
-Miért melyik falkába tartozol? Nemrégiben azt mondtad, hogy az emberektől szöktél meg!
|
-Még nem menntem mert még nem nagyon fogattak be.Mert még újj vagyok a falkába és még ki vagyok közösítve.-mondta |
-És nem tudod, hogy mi az oka? Nem fordúltál gyógyítóhoz?
|
-Hát már kiskorom óta kínoz ez a fájdalom.-mondta fura arcot vágva |
-Hogyhogy? Miért?-* kérdezte Rojo.*
|
-ÁÁÁÁÁÁÁ!!!Csak az oldalam de az mindig fáj.-mondta ordítva |
-Mi az? Fáj valamid?-* kérdezte aggódva.*
|
-ÁÁÁ!!-ordította hangosan |
-Az jó, mert én sem...-* sóhajtotta a nőstény.*
|
[112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
