|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.05. 13:42 - |
A magányos rókák néha ide szoktak jönni kukázni vagy bulizni. |
[327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
-Oké,induljunk.-mondta majd elindult.
//folyt külvilág mezővilág// |
- Akkor menjünk oda, hátha találunk valamit! - tanácsolta a hím. Örült volna, ha megtalálják egy gyilkost. Nem csak azért, mert egy krimi regényben érezte magát, hanem mert, ha az ő szülei eltűnését nem tudta megbosszulni, akkor ennek az ártatlan lánynak a szenvedését hagy enyhítse.
 |
-Igazad van.Hát a mezővilágnál vadászgattunk.-mondata kedvesen |
- Iiigazán nincs mit. - mondta zavartan, majd ovatosan mancsát a nőstény lapockáira tette, s egy kicsit magához ölelte. A rókának jó illata volt. Egy darabig csak némán ölelték egymást, majd Kuzune kibontakozott az ölelésből. - Ha itt üldögélünk nem fogunk közelebb jutni a gyilkoshoz. Esetleg... eltudnál arra a helyre vinni, ahol találkoztatok vele?
|
-Hát mindent köszönök neked.-mondta majd megölelte a hímet |
- Hát nem mehetünk oda a Demon falkába megkérdezni, hogy ki ő... Van egy kedves déllem barátom, aki segíthet nekünk, de nem tudom hol lehet. - húzta el a száját. - Amit egyenlőre tehetünk, az az, hogy minden szembejövő állattól megkérdezzük, hogy mit tud róla. Ez nem sok minden, de megtesszük, amit tudunk.
|
-Oké.Na akkor mit tegyünk?-kérdezte meg a hímet
//most igényeltem// |
- Rendben, ügyes vagy... - bíztatta. - Ez elég információnak tűnik.
// Különben játékos karakter vagy csak a hasadra ütöttél? :P //
|
-Ha jól emlékszem hím,elég mély hangja volt.-mondta és még gondolkozott a részleteken |
- Egy déllem... - suttogta halkan. - Nőstény vagy hím volt? - kérdezte még. - Nem baj, ha nem tudod... - vígasztalta halkan. Kuzune közben lázasan gondolkodott....
|
-Hát megpróbálom.-mondta majd elkezdett visszaemlékezni és be is villant.-Fekete a szeme lilán világított,hatalmas karmai voltak és kilenc farka.A hátán pedig egy lila kör.-mondta és csak ennyire emlékezett róla. |
- Fekete róka...? Arra kérlek, hógy próbálj meg egy kicsit visszaemlékezni. Fe tudnád idézni a gyilkos arcát? Ha adsz róla információt, akkor lehet, hogy megtudjuk keresni és megbosszúljuk a nővéred halálát! - mancsát a nőstény vállára tette bíztatólag.
|
-Hát ő egy évvel volt idősebb mint én,és éppen elmentünk vadászni egy kicsit.Jött egy fekete róka és megölte a szemem láttára.Csoda volt hogy engem nem kapott el.És én láttam ahogy felfalja.-mondta kicsit sírva de megpróbálta elfolytani könnyeit. |
- Mindegy, nem kell, hogy sajnáljanak. Van rosszabb is... - a mondat végét elharapta. - Komolyan? Sajnálom. Megkérdezhetem, hogy mi történt vele? Mármint, a nővéreddel.
|
-Nagyon sajnálom.-mondta kicsit pityeregve.-Nekem még volt egy nővérem de azt megölték.Az öcsém még nem tudja nem artuk elszomorítani.De neked rosszabb.-mondra majd szemei az égre tekintettek. |
Kuzune vetett egy keserű vigyort. - Szerintem becsüld meg, hogy egy ilyen ,,nagy" családban élhetsz, és ismerheted őket. Én sosem láttam a szüleimet, nem emlékezek rájuk. A nevelőszüleim mondták el nekem tizenötévesen, hogy ők nem az igazi szüleim. Gondolhatod, hogy nem volt valami jó érzés. Kitagadtam mintent és mindenkit a világból és őket hibáztattam mindenért. De aztán rájöttem, hogy ők csak meg akartak óvni a csalódástól, ám jogom volt tudni róla, hogy ,,nincsenek" szüleim, se testvéreim. - lehorgasztotta a fejét és sóhajtott egyet. - Ennél a hiánynál még az is jobb, hogy az öcséd kibírhatatlan. Mert mélyen szereted. De nekem nincs kit szeretni.
|
-Hát van egy öcsém aki nagyon idegesítő.Az anyám hát a szokásos álandóan véd,és az apám na az jófej.Hát nagyon mást nem tudok mesélni.-mondta majd apjára gondolt.-Hát igen a faterom az a legjobb a családban. |
Kuzune megvonta a vállát. - Szabad vagyok, mint a madár. Csupán a fejem után megyek, vagy arra, amerre a szél sodor. Hát, épp erre jöttem... volt értelme. - mondta vigyorogva. - Te már elmondtad... Nos, mondtad, hogy van családod, mesélj valamit róluk.
|
-Hát igen.Amúgy te mit keresel itt?-kérdezte meg érdeklődve a hímet. |
- Utána márcsak két év és tényleg azt csinálhatsz, amit akarsz. - mondta vigyorogva. - Különben, addig örülj, amíg ilyen fiatal vagy. Persze én sem vagyok valami nagyapó, hogy értsem az élet értelmét, de sokat mondták a nevelőszüleim. Igaz még mindig nem értem, hogy mire akartak kilyukadni, de hátha egyszer megértem...
|
[327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
