Név: Nightmare
Nem: Hím
Kor: Ismeretlen karakter. 
Falka: --
Rang: szellem, a temetők őrzője
Egy kis ízelítő Nightmareről.: Sokan a külseje alapján ítélik meg,közben nem is ismerik az igazi személyiségét. Bár nem tévednek nagyot, akik rettegnek tőle. Az átlagos rókáknak ugyanis csak elég egyszer találkozniuk vele és már a másvilágon tudhatják magukat. Nightmare nem akar senkinek sem rosszat és a maga megvallása szerint csak jót tesz azoknak, akiket megöl.:N:,, Én csak jót akarok mindenkinek. De sokan úgy fogják fel, hogy gyilkos vagyok. Pedig én csak eltávolítom a szenvedőket, és jobb világba repítem a halandókat. A halál az egy biztos dolog! És minél előbb következik be, másnak annál jobb, ugyanis ezen a világon, már nincs miért élni!" Mondta riport alanyunk a beszélgetés során. R:,, Rengetegen félnek magától, mint azt tudja. Maga szerint ez jogos félelem?" N: ,,Teljesen jogos, hogy sokan félik a halált. Hiszen fogalmuk sincs róla, mekkora megváltás az eltávozás. Sokan lenézik a depressziósokat és az öregeket, csak azért, mert ők nem félnek az elmúlástól, sőt, minél előbb akarják azt. Talán az olyanokat kéne, úgy mond "lenézni", akik élni akarnak. Mint már mondtam. Manapság nincs értelme a létnek!" Kacagott fel keservesen a sátáni állat. R:,, Köszönöm a riportot Nightmare! Remélem, még találkozunk" N: Én köszönöm, hogy elfáradt hozzám és ne féljen. Hamarabb találkozunk, mint gondolni merné!" 
Tul.: Mint az fenti beszélgetésben megemlítettem, Nightmare rendes szellem. Igazán szeretne maga körül társaságot tudni, de munkája azt követeli, hogy minél előbb végezzen ki mindenkit, és repítse őket a menybe, vagy a pokolba (általában pokolba), ezért nem tud barátkozni. Bár sokan Sombra csatlósának tekintik a hím sosem hódolt be a nagymacskának. Mivel a szellem már így is- úgyis halott, neki teljesen mindegy, hogy mit akar a lila szőrmók, sőt ő csak örül Sombra tevékenységeinek, ugyanis ilyenkor munkát kap. Az igaz, hogy Nightmare nagyon ritkán visz lelkeket a menybe, inkább a pokol az ő területe, vagy pedig a hullák eltemetése a temetőben ő ezt élvezi. Egyetlen egy személyesebb viszonya van az elkóborolt szellemek őrzőjével, Birllo básicoval. Sok mindent nem lehet róla elmesélni, ugyanis nagyon kevesen térnek vissza élve, akik találkoznak vele, és azoknak sem szép emlék marad meg a hímről, így nem sok tulajdonságát ismerhetjük. Pár összevadászott tulajdonsága: Nightmare szereti a külsejét (főleg testének világító részeit ^_^) és nem zavarja, hogy rengetegen rettegnek tőle emiatt. Ő már teljesen hozzá szokott a "gonosz" szellem szerepéhez és szerinte ez így van rendjén, ezért általában megjátssza magát és ijesztgeti azt, akivel összefut a végső úton. ^_- Nappal nem igen tevékeny általában ilyenkor van a "szabadideje", amit néha egy-egy elhalálozás szakít félbe, de őt élteti a munkája. A forró mentatea a kedvence 3 kockacukorral, egy kevés citrommal és egy leheletnyi vaníliával. Valójában kevesen tudják róla, hogy igen jó társaság! A virradás utáni, és sötétedés előtti időszakban kell megkeresni, ugyanis a napnak ezen részén rettentő nyugodt és szívesen fogad látogatókat, ámbár ilyenkor keresik a legkevesebben,de mégis kutatásaink szerint azon kevés róka, aki ekkor futott össze vele életben maradt! Jó keresgélést! ;D
Élettörténet: Kevés tulajdonságát ismerjük, és élettörténetének históriáját annál kevesebben ismerik, mint a személyiségét. Bár keringenek életének rövid  szakaszairól legendák, ez nem elég egy egész történethez, ezért bátor riporterünk ismét visszament a sátáni állathoz. ( Bár igaz, hogy nem önszántából.)
N: ,, Ismét maga? Nem úgy kellet volna lennie, hogy én keresem meg önt?" * kérdezi nyugodtan a hím, majd az enyhén vacogó riporterhez fordult.*,, Teát?"
R: ,, Oh, köszönöm nem kérek. Tudja csak azért jöttem, hogy mesélhessen kicsit magáról, ugyanis (nem lévő) olvasóinkat marja a kíváncsiság, hogy vajon hogy kezdődött az élete!"
N: * sóhajt* ,, Még senkinek sem meséltem az életemről." * a mentateáját bámulja, lassan kavargatja a túlcukrozott italt, majd kortyol egyet belőle. Elmosolyodik.* ,, Hol is kezdjem? Talán a legelején kellene. * visszaemlékezik* Még régen, mikor még minden egyensúlyban volt a világon, akkor születtem én. Nem volt valami kellemes gyermekkorom, ugyanis szüleim eldobtak maguktól. Valójában nem is tudtam, hogy miért, míg nem kezdtem nyomozni utánuk. Gyermekfejjel szinte lehetetlen felfogni egy gyilkosságnak a lényegét. Igen, gyilkosságot mondtam. A szüleimet ugyanis egy titokzatos fenevad ölte meg. Sosem értettem, az okát ennek, ezért a vadállat után iramodtam. 50 éven át kerestem, látszólag hiába. Mindig csak nyomokat találtam létezésére, és ez tartotta bennem a hitet. Hogy hittem a gyilkosba és egy nyomozásban mindig csak az a lényeg, hogy higgyünk a tettesben. De egy nyári napon, felragyogott a szerencsecsillagom! Ugyanis ezzel a titokzatos fenevaddal útjaink keresztezték egymást. Ekkor már a szerencsétlen jószág igen megöregedett. Bár az igazat megvallva sosem gondoltam volna, hogy egy szellem képes lesz valaha úgy megöregedni, mint ez a szerencsétlen. Mondanom sem kellet, hogy 50 év nyomozás után egyből felismertem őt. Ismertem már a lépteit, a róla terjedő históriákat és mindent, amit más elképzelni sem mert. Olyan voltam, mint egy fanatikus, de mind végig, csak bosszút akartam állni. De sajnos egy öreg szellemen lehetetlen. Természetesen megfenyegettem, hogy bezárom egy palackba, ha nem mond el mindent, de az öreget ez nem zargatta, ugyanis neki már lejárt az ideje, mint szellemnek. Kiderült, hogy más választása nincsen, mint, hogy átruházza rám a felelősséget, és akkor értettem meg, hogy nem is gyilkossal állok szembe, hanem egy megváltóval. Az öreg mindent elmondott és én bocsánatot kértem, hogy megfenyegettem. Ugyanis sosem találkoztam senkivel, aki így élni tudott volna a munkájának." *mondja, majd leteszi a teás csészét.*
R: ,, Remélem, nem veszed tolakodásnak, de mint mindenki tudja a külsőd nem hétköznapi. Szóval én csak arra szeretnék kilyukadni...." * félbeszakítja a riportert.*
N: Hogy mindig is így néztem-e ki? A válaszom nem. Ahhoz, hogy őrzőszellem legyen valaki, át kell esnie a kínhalálon. Engem emberek kaptak el és különböző kísérleteket hajtottak rejtem végre, minek eredménye ez lesz. A kétlábúak természetesen nem csak génmanipulációt hajtottak rajtam végre. A koponyámhoz helyezték ezt a szarvat is. * fejére mutat.* De ehhez, le kellet égetni a koponyámról mindent, ezért is nézek így ki. Bár igaz, hogy ezt egy közönséges róka nem tudja túl élin nekem sikerült. Ne kérdezze, hogy hogyan, de túléltem. A lényeg a lényeg. Elcsúfítottak és majd belehaltam a fájdalomba, de mindezek ellenére szellem lettem. Nos ennyi a történetem." * mondja, és a riporterre néz.* ,, Természetesen ez nem minden, de nem kell mindenkinek mindent tudnia rólam. Elég lesz az olvasóknak ennyi is!." * hirtelen köddé válik.*
User: Wolly