Név: Ratto
Nem: Hím
Kor: rengeteg oO
Falka: --
Rang:démon
Tul.: Hát mit is írjak ide... egy biztos, a kép magáért beszél ^.^. Ratto nem valami fényes elme, de ennek ellenére nehéz átejteni. Fürge, könnyen lopakodik, viszont valahogy a színe nem olvad bele a környezetébe xD. Humorista, póker arc, de hadd mondjak már róla valami rosszat. Nagyon könnyen dühbegurul, és ilyenkor nem tudja mit tesz. Csak ösztönösen öl. Kicsi a bors, de erős. Tartja egy közmondás. Hát Rattora ez teljes mértékben igaz. Csipősn nyelvű, ha úgy tartja kedve, és goromba. De általában próbál az idegeneknek kedveskedni.
Élettöri: Annak idején, mikor még pöttömnyi volt, egy lány fogadta örökbe. Nos természetesen Ratto beleszeretett. Gyönyörű fehérbőr, vörös haj, édes mosoly, fehér fogak, vörös, cseresznye alakú ajkak, csillogó zöld szemek, a hidegtől rózsás arc. Ratto emlékszik minden eggyütt töltöt pillanatra. A lány neve Amanda volt. Máig is bele borzong, amikor rá gondol. Az életük úgy mond tökéletes volt. Ratto tudod emberi nyelven beszélni vele, így sosem kellet nagy erő feszítést tenni azért, hogy megértesse magát a lánnyal. De egy nap, Amanda beteg lett. Nagyon beteg. Ratto elképzelhetetlen fájdalmat érzet. Elment az ersőbe, és ott, egy angyelt megkért rá, hogy gyógyítsa meg kedvesét. Az meg is tette. Csak,hogy a lánynak nagy árat kellet érte fizetni. Gyönyörű ember alakjától megkellet válnia. Vagy ez, vagy a halál. Ratto gyomra görcsbe rándult, amikor Amanda nemet mondot. Nem akart meggyógyulni, ugyanis tudná úgy leélni az életét, hogy tudja, elmenekült a haláltól. Ratto minden percet vele töltöt. Minden mozanatánál felriadt, és az utolsó órákat kővédermedve töltötte. Aztán csend. Olyan csend, ami örökké tartott. Olyan csend, amit nem lehetet megtörni. A levegőbe, keserű érzelmek, és halott szag terjenget. Ratto elhagyta a kedves kis házat örökre.  Nem nézet vissza, és nem is ment oda vissza soha többet. Csak az emlékeiben látogatja meg újra, és újra. Nem sírt, mert kedvese ezt kérte tőle. Egy keserves szót sem ejtett, amiből kiderült volna, hatalmas fájdalma. Csöndben türte, ahogy élete legszebb része elvész a ködben, csak az emlékeiben él. Sok év eltelt azóta, és apróbb dolgokra fehér köpeny kerül. De mégis, azt, hogy mit tettek együtt az utolsó pár órában, azt a kevés, értelmetlen beszédet a kis hím megjegyezte. Örökre.
User:Wolly