|
Témaindító hozzászólás
|
2009.11.22. 14:50 - |
Mivel a csatatér a nagy csatákhoz túl pici ezért itt fognak harcolni a jók vs. rosszak! |
[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
-17 vagyok én is. Tűz falka beli vagyok!-jelentette ki büszkén- Egyébként van valakid? Tudod szülők, meg ilyesmi-kérdezte ~ de szép szemei vannak...~ |
Ceecee válaszolt a két kérdésre amit a hím neki szögezett-17 vagyok és jelenleg nem tartozom egy falkába sem.-jelnette ki büszkén majd haját kisperte az arcából hogy mind a két szeme látszódjon.-Na és te?-kérdezte ha már így a kérdésekbe bonyolódtak~Nem is néz ki olyan rosszul és még kedve is~ |
-Én Tony vagyok- omndta ~nos legalább bocsánatot kért~ gondolja ~ de azért a külseje eléggé jó.. de nekem a belső számít~ - És hány éves vagy? Sőt milyen falkába tartozol? |
Mikor felált a hím csillogó szemekkel nézett rá.-Ne..Ne-kezdte el mondatát dadogva.-Nincs semmi bajom.Csak kicsit figyelmetlen voltam.Tényleg mégegyszer bocsi.-mondta le és csak nézte a hímet.Néha néha a földre pillantott hogy ne legyen olyan feltűnő hogy nézi.-Amúgy CeeCee vagyok.-mutatkozott be udvariasan |
Tony miközben sétált, megbotlott, és benne is egy róka ~nem lát a szmétől, vagy mi?~ gondolja magába. -Semmi gond, nem fájt.-mondja, és ránéz a rókára- Inkább az a kérdés, hogy neked fájt-e. Remélem nem... |
CeeCee vidáman ugrándozott a fűben mikor egyszer csak orresett.-Hülye kövek-mondta dühösen de mikor lepillantott a földre látta hogy egy rókában botlott meg.~Uram isten,ez nagyon kínos~gondolta majd bocsánatot kért fajtársától-Nagyon sajnálom nagyon megütöttelek?-kérdezte aggódva a másik róka iránt. |
- Ha te mondod... - hagyta barátjára a döntést, de továbbra is az ütés nyomát nézte Pou mellkasán.
- Természetesen! Kaja? Bármikor, bármennyi! - vigyorgott rá, és az aggodalom elillant az arcáról, ám ezzel együtt a lila is elillant. Noche Azul elhúzta a száját, majd elindult ő is keresni egy büféskocsit.
Épp egyszerre tértek vissza a vadászatból. A kék róka szájában egy fácán csüngött.
- És te kérsz? - kérdezte vigyorogva, miközben ledobta Pourpe elé a zsákmányt.
 |
- Nem kell, majd elmúlik a fájdalom és a zsibbadás. No meg a pirosság.- mondta, majd a mellkasára tekintett. Az a piross mancs folt igen zavarta a látóterét, de egy nagy sóhajtással túl tette magát ezen az egészen. // Hiányzik a régi Noche Azul képe D:// - Nos, most, hogy kétszer is majdnem meghaltam, kereshetnénk magunknak valami élelmiszert... Nem gondolod?- kérdezte a lila róka és meg sem várva a kék válaszát elsuhant a hím mellett, és már el is tünt a fűben. Néha, feltűnt az alacsonyabb fűben egy lila farok // Hátsó, ne gondoljunk rosszra -_-// a hozzá tertozó testrészekkel. Egyszer előtünt az egész róka teljes valójában, majd ismét elnyelték a "habok". Később egy hatalmas nyulat cipelt a szájában. - Kérsz belőle?- kérdezte.
 |
A hím zavarba jött kicsit a másik állat közelségétől. Félt, hogy tán elveszti a fejét és olyan dolgot fog tenni, amit később megbánna. Nagyon megbánna.
- Igazén nincs mit, de... - mondta elhaló hangon, s a mondat felénél félbe is vágta magát, mert jobbnak találta, ha csöndbe marad. Az ajkába harapott. Nem tudta mit tegyen, mert nem akarta a hímet se gyengéden, se bunkón ellökni magától. Agya lefagyott, nem tudott semmi másra se koncentrálni, csak arra, hogy ne nézzen Pou szemeibe... Aztán hirtelen a lila leszállt róla. Hangos krákogás kíséretében. A kék róka rémülten nézte barátját és próbált segítségére sietni, de az hamar megoldotta a problémáját.
- Minden rendben? - kérdezte aggódva, majd észrevette az ütés nyomát. - Oké, hülye kérdésre hülye válasz... Őőő... talán hozzak rá borogatást, vagy valamit? - nézegeti továbbra is a hím mellkasát.
 |
Pou elmosolyodott gyengéden. Szeme enyhén csillogot. De erős hímnek akart tűnni, de nem tudta ezt sokáig játszani. Barátságosan megölelte barátját és arcát a hím mellkasába furta. - Köszönöm Au. -mondta, közben szája megtelt a kék hím szőrével,amit kis vártatva le is tüdőzőtt, így vad krákogásba kezdett a lila hím. Elengedte barátját és erősen mellkason ütötte magát. Aminek köszönhetően a szőrt felköhögte, de mellékhatása az lett, hogy az ütés nyoma megmaradt a hímen.
|
- Ez szomorú...- jegyezte meg halkan a hím, majd Pourpe mellé ült, majd mancsát a lila vállára tette és megszorította.
- Ez a múlt. - mondta szűkszavúan, majd másik mancsával felemelte Pou fejét és komolyan a szemébe nézett.
- Ha mindig a múltban élsz, azon bánkódsz nem lesz jövőd. Ugyan elmédből nem tudod ezeket túltenni, de tudsz tanulni belőllük, át tudod értékelni és ez sose fog újra megtörténni. S még azt sem tudom mondani, hogy csak nevess rajta, mert ezen nem lehet nevetni, de nézd a jó oldalát. - mondta mosolyogva. Egy darabig néma csönd volt kettejük között, majd a kék hátralépett. Kezdett kellemetlenné válni a helyzet.
- Viszont, ennek a jó oldalát csak te láthatod. Én nem. Én máshogyan látnám a helyzetet, és az igazat megvallva nem is igazán tudnám magam beleképzelni.
 |
// Ez mily drámai dolog :D//
Pourpe összevonta a szemöldökét. -Nos, nem hinném, hogy kellene róla beszélnem, de, ha nagyon szeretnéd hallani, akkor elmonthatom. Igazság szerint... szóval nem is tudom, hogy mondjam, de az életem teljesen megváltozott ettől a sok... Tudod mitől.- mondta a hím, majd lesütötte a szemét. Nem szeretett e régi dolgairól beszélni, mert túl fájók voltak ezek az emlékek, de tudta, hogy nem rejtegetheti a történetét örökké. Vett egy nagy levegőt és elkezdte mesélni a történetett a legeslegelejéről, amikor még picike róka volt. Bár normális gyermek volt, de aztán a szülei elvesztése, hatalmas sokk ként érte. Ekkor kezdet elromlani a látása és a fogai begörbűltek. A nevelő szülei olyan intézet féle suliba küldték, hogy ne legyen láb alatt. Itt minden nap megverték és általában elvették az élelmét. Magyarul az iskola Omegája lett. // Ez tessenek úgy elképezlni, hogy a rossz rókának nem saját nevelőjük van, hanem gyűjtőbe adják őket és a helyettes tanítja őket, vagy pedig egy öreg// Pourpe mindent elmesélt töviről hegyire, de közben nem nézett fel barátjára.
|
A kék egy pillanat erejéig megzavarodott.
- Dehát előbb... - aztán befogta a száját. A hím az imént nem volt tudatánál és úgy hablatyolt össze-vissza, mint Noche Azul nemrégiben. Így már sejtette, hogy ez a téma nem tesz jót Pounak, bár... lehet, hogy segítene a hímnek az, ha kiönthetné a fájdalmait, amit egész életében a hátán viselt és akkor egy kicsit jobb lenne neki, vagy csak simplen sikerül jó mélyen felszakítani a sebet, ami oly lassan gyógyult be. Mindenesetre megkockáztatta a kérdést, de tudta, ha a hím belemegy abba, hogy elmeséli a fájdalmát, akkor Noche A. se bújhat pókerarca mögé.
- Az nem fontos... Akarsz róla beszélni? - kérdezte lágy hangon.
|
Pou visszavigyorgott a hímre. Majd a vigyor lehervadt és leszegezte a fejét. Mormogot magában és nem nézett fel a földről. - Honnan tudod, hogy csúfoltak?- kérdezte és elvetette a tekintetét.
|
- Fogszabályzó? Szemüveg? - lepődött meg őszintén az idősebb hím. - Utálnak...? - akadt el a szava és egy pillanatig megsajnálta a lila rókát és legszívesebben anya módjára magához ölelte és megvígasztalta volna, de csitt! Csak most maradj csendben, izé. Megrázta a kék a fejét, hogy fejéből távozzanak az idióta gondolatok. De tenni sem tudott volna semmit az ügy érdekében, ugyanis Pou magához tért és nem igazán volt elragadtatva a poéntól.
- Ugyan, ugyan, Pou! Valld be, hogy azért vicces volt! - bökte oldalba a fiatal hímet és egy idióta vigyort erőltetett az arcára.
- Sosem mondtad, hogy téged anno csúfolnak... - mondta és arcáról lehervadt a mosoly. Nem akarta szóvá tenni, sejtette, hogy a lilának mennyire rosszul eshet a múlt fájó sebeinek feltépése.
|
Pourbe eltolta magától a hímet, amikor megnyalta.- De anya. Mindenki utál a suliba. A fogszabályzóm és a szemüvegem miatt mindig kicsúfolnak és felkergetnek a fára és nem engednek le.- mormogta, majd nagyokat pislogott és felkellt. Fejéhez kapott, majd a mellette álló hímre nézett. Mormogot magában, majd felállt.
|
Nosche Azul kúszás közben majdnem nekiment egy kőnek. Halkan szidta is, el is küldte az anyjába, majd észbekapott. Hallotta Pourpe közeledését, így nem tehetett mást, hason csúszva kkezdett el sprintelni, minnél messzebb a kőtöl. A kúszásban egy hatalmas nagy gongás állította meg. Felkapta a fejét és kipillantott a fűből. Nem látott semmit, főleg nem egy lila izét.
~ Gongás... sehol Pourpe... ~ tekergett hevesen az agykereke. Aztán leesett neki a váza. Odarohant a kőhöz, aminél Pou kidőlten feküdt. Az nagyokat pislogott, és Noche A-t sikeresen összetéveztette saját anyjával. Vigyorogva közel hajolt a hímhez, megnyalta az arcát, majd egy nagy levegőt véve nőies hangon kezdett súgni a fülébe.
- Igen, bogaram, én vagyok az és most... - tartott egy szünetet, majd saját hangján beleordított a fülébe. - Kelj fel és sipirc az iskolába!
|
A lila körül nézett. Kereste a kéket :P. Sehol senki. Majd látta, hogy a fű valahol mocorog. Hatalmasat ugrott, mivel azt hitte, hogy társa az. De nem ő volt, hanem egy méretes kő. Valószínűleg az előbb egy nagyobb állatt mászkált ott és a hím felzavarta ezért gyorsan eltűzött.- Mama. Te vagy az?-kérdezte félkábán a hím.
|
A lilával együtt a kék róka is megérkezett. Ő se nézett értelmesebben, mint furcsaszínű társa. - Fű... ég... csodálatos... - sóhajtott, majd eldőlt a nagy fűben. - Na most keress meg, Pou! - forgatta a szemét, miközben elkezdett vonaglani a magas fűben.
|
Pourpe és barátja a Mező világba jöttek.Akkora volt a puszta terület, hogy amerre szem ellátott nem volt más csak fű,fű,fű,fű és kék ég.- Huh hát...hát itt aztán lehet bújócskázni.-jelentette ki a hím és ámuldozva nézta a nagy semmit. o_o
|
[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
