Témaindító hozzászólás
|
2009.08.05. 13:42 - |

A magányos rókák néha ide szoktak jönni kukázni vagy bulizni. |
[327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Kanadi egy darabig csak állt; a viccet értelmezte. - Hé! - esett le neki. - Én szoktam béna favicceket mesélni! - morogta vélig átalakulva; összezsugorodott, fülei és szemei hatalmasak lettek...

|
- Rendben-*mondtaés oda lépett a hímhez. Érzékien megcsókolta halántékát és így szólt:- Vigyázz magadra Szupermókuss! XD-*kuncogta, majd leugrott a kukákról, és eltünt a félhomályba.*
 |
- Dehogyisnem akarok! Csak az a *e*i sámán nem hajlandó teljesen visszaváltoztatni... - morogta, majd az égre nézett. - A nap mindjárt lebukik, nekem meg izé... mennem kell... öm... a kocsmába... öm... disznóvicceket hallgatni... - dadogat.

|
-Sejtettem! Akkor csak akartam mondani. Amúgy mindig ez van, de nem akarsz többet...már mint nem akarsz egész nap róka lenni-*kérdezte, és felvonta az egyik szemöldökét.*
 |
- Nem, nem mondtad... - mondta csodálkozva. - Öh... honnan tudtad? - szaladt ki a száján. - Különben nem egésszen így volt. Egy gyönyörű teremtés elvarázsolt a csókjával és mókus lettem, így elmentem Vizuhoz, aki nappalra átváltoztatott rókává. - mesélte el a helyzetet, majd egy kis mogyorót öntött a markába.

|
// Am egyszer már leírtam//
-Igen, de már mondtam!-*mondta, és amikor Kanadi megpróbálta ellene be vettni a fordított pszihologíát folytatta.*-Szóval, valaki megátkozott, és este átváltozól egy repülő mókussá!
 |
- Falkabeli vagy? - kérdezte meglepetten. - Ide azt hittem, hogy csak magányos rókák járnak - mondta elképedve, majd a rágcsáló szó hallatán összerezzent. - Mi? Ugyan ez nevetséges! Ízig, vérig róka vagyok! Szeretem a húst! A kedvencem! És egyáltalán nem vagyok repülő mókus! Mégis hogy gondolhattál ilyet? Ez nevetséges! - mondta össze-vissza.

|
- Családom a falka. És neked van....Olyan furcsa, hogy mióta itt vagyok, csak Rágcsáló kaját eszel-*mondta az egyik szemöldökét felvonva.*
 |
- Nem kösz... - mondta, majd kiöntött még egy keveset a markába. - És különben mi járatban vagy erre? Amúgy van családod, barátaid?

|
- Kösz nem kérek! Allergiás vagyok a mogyoróra.-*mondta, és vissza ugrált a kukályához. Elő húzott egy kis éget popcornt, és falatozni kezdett.*-Kérsz?
 |
- Ja semmi fontosat, csak kaját. Azon lepődök meg, hogy egy kibontatlan sósmogyorót kidobtak! - mondta, majd kinyitotta. Megnyalta a száját, majd a markába öntött egy keveset, s bekapta. - Kérsz? - kérdezte.

|
- Nos ezen nem lepődöm meg! Mit találtál?-*kérdezte, lágyan és megint rá ugrott a Kuka fedelére.*- Nos? Mit találtál? Milyen kincsel széditesz.*
 |
- Mondtam én, hogy jópofa! - mondta elégedetten, majd ismét keresgéli kezdett. - Azta! - mondta elképedve, majd megint felemelte a fejét, megint beverte, s megint ezt mondta - Au! Hm... megint milyen dejávűm van... - mondta elképedve, s fejét simogatva.

|
- Jaj Istenem! Ez nagyon... ezek a pasik. Ez vicces-*mondta kuncogva, közben leharapott egy cukrott a nyakláncról.*
 |
// am, szólj - rám, ha hangosan énekeleek xD - ha már alkonyodik //
- Nah, hogy is volt? Ja igen! *A család elmegy az állatkertbe, és az elefánthoz érve Pistike észreveszi, hogy mekkora izé lóg az elefánt hasa alatt. Megkérdezi a mamáját*: - Mama, mi lóg az elefántnak ott? - Semmi,semmi... - *Pistike nem nyugszik.* - Papa! Mi lóg az elefántnak ott? - Anyád mit mondott? - Azt, hogy semmi. - Hát anyád aztán el van kényeztetve!* Azt hittem, hogy ott helyben elröhögöm magam, de sikerült elmennem a bokrosig, majd ott nevettem!

|
- Persze.-*mondta és egy nagyott sóhajtot. Bele nézett a szemétbe.-Nézd már! Egy cukor nyaklánc!-*mondta és felvette a nyakába.
 |
-Aha, értem. - Mondta, egy almacsutkát piszkálva. - Te akarsz hallani egy disznó viccet? Múltkor hallottam, mikor elmentem a kocsma mellet. - mondta vigyorogva.

|
-Nem! Azért szakítottunk, mert ő akarta, én meg nem!-*mondta és beleturt a szemétbe egy Colát talált. Kinyitotta és bele ivott.-Ő sosem volt olyan tipus...Ő a tettek embere volt, nem a szavaké. Végülis én ajánlottam fel a szakítást, ő meg elfogadta.-*mondta hetykén és tovább kortyolgatta a Coláját.*
 |
- És szerinted ő írhatta azt a levelet? - kérdezte, majd a szemétkupac felé nézett.

|
- Hát ő volt a barátom!-*mondta szemét lesütve, és felállt.-Köszönöm, én Sammy vagyok. Szerettem Jacket, de mint mondtam valami közbe jött. És akkor lett az a se veled, se nélküled forgás.*
 |
[327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|